#AYA

-Holnap nagy fellépésünk lesz,Kazu!!-ugrott a nyakamba Aya,az egyik táncos

-Uhh!Nehéz vagy!-tettem le a lányt,így stabilan álltunk

-Pedig diétázok is,hogy vékonyabb és könnyebb legyek-mondta.Szemében csalódottság csillogott

-Csak vicceltem-mosolyogtam rá bíztatóan-Tökéletes vagy,higgy nekem!A fiúk csak úgy loholnak utánad,aki meg nem vesz észre,az egy barom.

Rám mosolygott,majd továbbugrált,mintha mi sem történt volna.Az elmúlt 1 hétben furcsán viselkedett.Mint aki szerelmes.

-Srácok!-jött oda Shoko egy tucat papírral a kezében-Ezeket-lebegtette a levegőben a fehér papírokat,amiken már meglátszott az idő-kéne begyakorolnunk a holnapi napra.Sajnálom,hogy tegnap olyan keveset tudtunk próbálni,de sajnos mindenkinek volt valami dolga.Vizsga-nézett rám-,ismét egy bokaficam-itt Aya-ra nézett-és miegymás.És most..ne is húzzuk az időt,itt fogunk megvénülni,ha nem kezdjük el most!!

Majdnem 4 órát gyakoroltunk,amiben egy cseppnyi hiba sem lehetett.Mikor vége lett a próbának,Shoko után rohantam.Amikor megmondta,hogy szeretne  velem találkozni,én benne voltam,sőt még találkoztunk is.De az utolsó alkalom más volt.Megsértődött,és azóta hozzám se szól,és nem tudom mi ennek az oka.Semmi olyat nem csináltam,ami miatt meg kellene sértődnie.

-Shoko!!-futottam utána,de ő meg sem állt-Shoko,kérlek várk!!

-Ugyan miért?Azért,hogy megmagyarázd azt,hogy miért foglalkozol annyit Aya-val?

-Ja,hogy már barátkozni sem szabad senkivel?-tettem fel ironikusan a kérdésemet-Mindegy.Szeretnék bocsánatot kérni azért,amit a múltkori találkozón műveltem.Igaz fogalmam sincs mit tettem,de bocsánat érte!

-Ki vagy csapva a csapatból!-jelentette ki,majd hátat fordítva továbbment

-Ez mi volt?-jött oda Aya

-Fogalmam sincs,de azt mondta,hogy ki vagyok csapva.-hajtottam le a fejem-Sok sikert a holnapihoz,kiscica!-öleltem meg jó szorosan a lányt,majd én is távoztam

A kollégiumba érve meglepődtem,hogy Miku még ott van,és az ágyán ülve énekelget.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem tőle szomorúan

-És te miért vagy ilyen búval bélelt?Ne mondd,hogy kitette a szűröd?

-De-sóhajtottam

-És mi volt az előzménye?

-Túl sokat foglalkozok Aya-val.

-Aztaaaaa…és ezért kipakolt?Ez egy kicsit..khmm….meg van kergülve,már bocsánat-hadarta egy levegővel

-Áhh…nem is baj,hogy kitett.Legalább be tudok menni az előadásokra,és tudok tanulni a vizsgákra is-vigyorogtam

-Úgy bizony!Na én most hazamegyek,mert anyám már tiszta ideg,hogy nem vagyok még otthon.De holnap már jövök is haza,csak feltankolom a gurulós hűtőt,már ha érted mire gondolok-mutatott a bőröndjére a fiú

-Menj csak,én addig alszok!-ásítottam.
Miku elment én pedig álmosan bedőltem az ágyamba.Olyan hajnal 3 körül a telefonom lány,de idegesítő hangjára ébredtem.

-Nem megyek vissza.Kitettél,én pedig nem leszek a hűséges ölebed,hogy csettintésre ott legyek.

-De…-nyikkant meg a lány-Nekem te kellesz!Honnan varázsoljak fél nap alatt egy olyan jó gitárost,mint amilyen te vagy?

-Nem tudom.Ügyes vagy,és felnőtt!Megoldod.De rám ne számíts!-mondtam,majd meg sem várva a válaszát letettem a telefont.
Azt hiszem egy kicsit durva voltam,de végül is igazam volt.Pár perc után jött is az SMS:
”SAJNÁLOM”

-Höhh..még,hogy sajnálja?-akadtam ki-Te jó ég,magamban beszélek-kezdek becsavarodni ha nem vagyok normális emberekkel körülvéve.