#LOTTERIA

Az újsággal nem is foglalkoztam.Elkönyveltem már azt a napilapot egy hisztis rajongó által szerkesztett hazugságokkal teli magazinnak,amit az emberiség unalmában vesz meg,és olvassa el.
A LOTTERIA felé indultam,hogy az üresen álló munkahelyet betöltsem.

-Jó napot!A főnökkel szeretnék beszélni!-magyaráztam egy kedves,mosolygós lánynak,aki szerintem úgy nézett ki,mint a mekis bohóc.

-Igen!Milyen céllal?-nézett fel a füzetéből,amibe eddig szorgalmasan leírta,amit én mondtam

-A megüresedett állás miatt.-mosolyogtam zavaromban

-Akkor kövess!-megrántotta a vállát,majd elindult egy keskeny folyosón.-A folyosó végén van az az ajtó.Kopogj,és aztán menj be.Ja és ne ijedj meg azért,mert olyan kicsi az a helyiség.

-Rendben!És köszönöm!-mosolyogtam rá,amolyan „köszi a segítséget”-el a szememben

Bekopogtam,majd egy tompa hang jelezte,hogy bemehetek.

-Jó napot!-köszöntem illedelmesen az étterem főnökének

-Áhh…jó napot!-állt fel a műanyag székéből egy 30-40-es férfi.Jól öltözött,illedelmes férfi volt,aki tudja mi a dörgés.A szobácskában elhelyezett kis polcokon a BEATLES albumai pihentek,emellett láttam pár bakelit lemezt is,és egy hozzá tartozó lejátszót.Hmm..nem éppen modern.-Hahó!Fiatalember!-integetett előttem a férfi

-Ömm,ja..igen.Elnézést!Csak tudja egy kicsit meglepett,hogy BEATLES lemezeket látok-vigyorogtam zavartan.De marha vagy Kazu!

-Ohh…maga is szereti őket?-nézett a büszkeségeire

-A világegyetem legjobbjai!!-adtam egy számomra furcsa választ. Világegyetem?

-És,mi hozta a LOTTERIA-ba?-váltott témát

-A megüresedett állás érdekelne.

-Áhh…Ayumi-nak nem igazán tetszett ez az állás,mert hidegben-melegben,hóban-fagyban,esőben és szélben is kint kell állni az étterem előtt és szórólapokat kell osztogatni a járókelőknek.Emellett még idebent is elkél a segítő kéz;például az asztalokat kell lemosni,sepregetni kell és mosogatni.-ecselte a munka adta ínycsiklandó feladatokat-Tehát…érdekelné?

-Mindenféleképpen!!!!-arcomon kaján vigyor jelent meg,de nem is tudtam hová tenni ezt a vigyort.

-Ohh,és ingyen ebédet kap,ameddig itt dolgozik!

-Komolyan?

-Persze!Minden dolgozónak kijár egy kis „meglepetés”

-Akkor szeretném betölteni ezt a pozíciót!

-Rendben!Akkor itt egy papír,kérem töltse ki,és ha végzett tegye bele ebbe a borítékba.

Körülbelül fél órát tölthettem ott abban a „lyukban” ,utána pedig egyből felhívtam Miku-t,hogy van állásom.

-Ez fantasztikus!De te most szaladsz??-kérdezősködött

-Most nem alkalmas a kommunikáció,majd ha visszaértem mindent elmondok.Most le kell tennem!-mondtam,majd meg se várva a válaszát,kinyomtam

Azonnal felhívtam Aya-t is.Őszintén szólva nem tudom,hogy miért pont őt,de felhívtam.

-Aya-chan!!VAN MUNKÁM!!-üvöltöttem

-És miért ordibálsz?

-Mert boldog vagyok,azért!Hangosíts ki,kérlek!!

Megtette.

-Srácok!Ma ünnepelni fogunk!!

-És mégis mit?-jött egy kérdés magától a jégkirálynőtől,Shoko-tól

-Ugyan már,ne legyél ilyen!Van munkám,és ezt megünnepeljük egy hatalmas adag levessel vagy valami mással.

-Nem is tudtál volna kitalálni jobbat.Egy leveses ünneplés.Fantasztikus,de kihagyom.

Teljesen le tud hangolni ez a csaj.

-Úgyis eljössz,mert…mert eljössz!Ne aggódj,nem csinálunk semmi rosszat!

-Kezdek félni tőled!-motyogta Aya

-Nem kel!!Hamarosan ott vagyok a stúdióban!Sziasztok!

-De ne…-nem vártam meg,hogy befejezze a lány,letettem.Vajon mit akart mondani?

#A REGGELI ÚJSÁG

Az esti koncert után mindenki elment megünnepelni ezt a fantasztikus napot.Kivéve én.Semmi kedvem nem volt vigyorogni és tettetni a „nem haragszom”-ot.

-Akkor majd találkozunk valamikor…a közeljövőben-mondta Aya,majd szorosan megölelt.

-Remélem-suttogtam

Miután mindenki elment,én is visszaindultam a kollégiumba.Az ajtó előtt megtorpantam.Hogy mondjam el Miku-nak,hogy visszamentem?Hát egyre megy,így is úgy is meg fog verni,de nem baj.Legalább egy monoklival gazdagabb leszek.

-Megjötteeeeem!-nyavalyogtam

-Hogy voltál képes visszamenni?Tudod,hogy hogy aggódtam?-rohamozott meg a csodagyerek

-Hmm..nem is tudtam,hogy te vagy az anyám-vigyorogtam.Ezen tényleg el kéne gondolkoznia,rosszabb,mint egy aggódó anyuka.

-Ne kötözködj.Miért mentél vissza?

-Mert Aya és Aji eljöttek,és elraboltak.Én pedig nem ellenkeztem.

-Akkor nem is raboltak el,te gyökér.-teljesen lehangol

-Hoztál kaját?-váltottam hirtelen témát

-Igen,a hűtőben van…

-Hogy hálálhatom meg ezt az isteni vacsorát?-kérdeztem a fiútól,miközben egy kevés erőlevessel szerencsétlenkedtem

-Mondjuk,kereshetnél normális munkát.Hamarosan itt a suli vége,és kellene a pénz.Tudod…hogy eltartsuk magunkat.

-Miért neked már van munkád?-néztem fel rá ijedten

-Van.-húzta ki magát büszkén

-És mégis hol találtál munkát?

-A strandon. Jegypénztáros leszek.

-Miiii?????

-És ha nem haladsz nem lesz munkád a nyárra.

-Igazad van.Úgy hallottam,hogy a LOTTERIA eladókat keres.Megpróbálok bekerülni,és nem maradunk pénz nélkül.-teljesen komolyan gondoltam ezt.A sulinak valóban mindjárt vége,nekem meg nincs munkám.Az,hogy Shoko bandájában játszom az még nem jelenti azt,hogy örökre ott maradok,főleg ha Shoko gyűlöl.

-Hahó!FÖLD HÍVJA KAZU-T!!!KAZU!JELENTKEZZ!!!!-integetett nekem Miku

-Mi?Ja…igen.Vagy mi?

-Elmentem!Majd jövök!
-Mi?Dehát még csak hajnal 4 van.Hová mész ilyenkor?-értetlenkedtem

-Majd megtudod.

Hát végül is ő tudja.Megettem a jól megérdemelt vacsorámat,ami már reggelinek számított.Vagy nem?Na mindegy.Elmosogattam,majd lefeküdtem aludni.Olyan 7 óra körül Miku rontott be az ajtón,kezében egy számomra beazonosíthatatlan valamivel.

-Az miaz?-kérdeztem

-Ez?Ez kérlek szépen egy újság,aminek a címlapján TE virítasz!-mondta,majd fejbevágott az újsággal.-Olvass!

„Ez a fiú lenne Nakagawa Shoko új barátja?A fiú kiléte eddig titok volt,de most lehull a lepel Kazuo Ueda-ról,aki nem más,mint Shoko bandájának új gitárosa.Vajon a fiú tudja,hogy mibe keveredett?Shoko barátja pedig hogyan vélekedik minderről?”

-Ez sokkolt miiiii???-kérdezte Miku,akinek a feje 3 centire volt az enyémtől

-Ez…ez nekem sok.Most komolyan azt hiszik,hogy együtt vagyunk?Mert az tény,hogy Shoko bejön nekem,és az sem titok,hogy ő is kedvelt,de ez…BARÁTJA???

-Na igen,ez sok…sok,sok,sok,sok….

-Jó,felfogtam.Sok neked is!-állítottam le az előttem magyarázó hiperaktív fiút.

#NEM FOGSZ BENNEM CSALÓDNI

„-Höhh..még,hogy sajnálja?-akadtam ki-Te jó ég,magamban beszélek-kezdek becsavarodni ha nem vagyok normális emberekkel körülvéve.”-emlékeztem vissza a tegnap estére.

Miku is csak dél körül fog visszaérni,mert a vonat késik.Szokásos.Egyszer megy haza kajáért,és akkor is késik a vonat.Ha nem halad,azt hiszem éhen halok.

-Megyek!-kiabáltam,mert valaki erősen dörömbölt az ajtón-Aji,Aya?Ti,hogy kerültök ide?-a vér is megfagyott bennem,amikor megláttam őket. Falfehéren és karikás szemekkel álltak az ajtó előtt.Rémisztő látvány volt az fix.

-Kellesz nekünk!Érted?Nélküled fújhatjuk le a koncertet.Nem találtunk új gitárost,mert mindegyik hisztizett és nem tudott koncentrálni.Nagyon szépen kérünk Téged,gyere vissza.Ha nem örökre,akkor csak ma estére.-mondták ezt felváltva

-És ha azt mondom,hogy nem?

-Olyan nincs!Kapd össze magad,és irány gyakorolni!-noszogatott Aji

-Öhh..de éhes vagyok,és Miku…-kezdtem bele mondókámba

-Majd kapsz zabálni is,és Mikunak írunk egy üzenetet,hogy elmentél.-mondta ezt meglehetősen gyorsan Aya

-Hűű,Aya…ez még tőled is szokatlan.Zabálni?-értetlenkedtem

-Ne magyarázz…haladj!
-Oké!-adtam meg magam

A felöltözéssel nem volt baj,mert már felöltöztem.A fogmosás és a reggeli tisztálkodás is gyorsan megvolt,de ha időben nem kap ételt a kicsi gyomrom,kihalok,mint a dinoszauruszok.

-Az üzenet….-léptem vissza az ajtóból

-Megvan!Ne aggódj!-rántott vissza Aya

-És mit írtatok?-kérdeztem,miközben az ajtót akartam volna bezárni,kevés sikerrel

-Hogy elmentél és,hogy hagyjon neked kaját!!És ha akar,akkor jöjjön el a koncertre!-emlékezett vissza Aji a levelére-De meglehetősen rondán írtam.-pirult el

-Én megmondtam,hogy figyelj azokon az órákon,amiken Shoko a szépírást tanította-ütötte hasba Aya a fiút

-Szépírás?-értetlenkedtem

-Igen!Aji sohasem tudott szépen írni,és Shoko-nak ebből elege lett,és órákat tartott Aji-nak,hogy hogyan kell szépen írni.De ezeken az órákon sohasem figyelt.-mosolygott Aya

-De figyeltem!Csak már nem emlékszem rá!-tiltakozott a fiú.

A veszekedést az én éhes hasam törte meg,üzenve ezzel,hogy ideje kajálni.

-Tessék,itt egy csoki-dobott oda Aya egy félig megevett csokit-Majd a fellépés előtt még eszünk.Shoko édesanyja isteni finom kajákat tud csinálni.

-Hát akkor addig kibírom…ha kell akkor fél hassal is-nevettem

-Na srácok,megérkeztünk!-fordult hátra a sofőr,akit eddig még életemben nem láttam

Gyorsan kiszálltunk,és bementünk a csarnokba.Nem is volt időnk szétnézni,mert már rohantunk is fel a színpadra.

-Visszajön!Visszajön!-sikította Aya Maki-nak.

-VISSZAJÖN!!-ordibálta mindenki.Shoko-t mintha a föld nyelte volna el.Senki sem látta,amióta megérkeztek.

-Ki jön vissza?-lépkedett fel a lépcsőn az énekesnő.Ruhája csodálatos volt.Úgy tudnám leírni,mint a 2009-es MAGICAL TOUR-on viselt rózsaszín ruhája.Körülbelül olyan volt.

-Feltéve ha nem baj.Mert ha igen,akkor már itt sem vagyok.

-Nem érdekelsz!Csak ma estére kellesz!Holnaptól meg már megoldjuk!-mondta a „jégkirálynő”

-Oké!Akkor csak ma este-ez egy kicsit sokkolt.Most komolyan azért haragszik,mert Aya-val barátkoztam?

-De nekünk ő kell!!Hiába mondod,hogy neked nem kell,de legbelül tudod,hogy mást úgyse találunk fél nap alatt!-mondta Maki Shokotannak,aki ezt valószínűleg felfogta

-De tudd meg,hogy nem vagyok hajlandó eltűrni a hülye viselkedésedet!-mondta ezt úgy,hogy rám se nézett

-Ha te ezt akarod,akkor óhaja számomra parancs,őfelsége!-hajoltam meg előtte

-Erről beszéltem,te hülye!-mosolygott

-Shoko!Kérlek ne haragudj!Esküszöm,többé nem csinálok semmit,csak had maradjak!Nekem ez a családom!Nincs másik,aki vagy ami pótolhatná ezt a szeretetet.

-Hát ha ennyire akarsz maradni,akkor nem bánom!-mosolygott rám,mire én válaszul jó erősen megöleltem

-Esküszöm,nem fogsz bennem csalódni!

#AYA

-Holnap nagy fellépésünk lesz,Kazu!!-ugrott a nyakamba Aya,az egyik táncos

-Uhh!Nehéz vagy!-tettem le a lányt,így stabilan álltunk

-Pedig diétázok is,hogy vékonyabb és könnyebb legyek-mondta.Szemében csalódottság csillogott

-Csak vicceltem-mosolyogtam rá bíztatóan-Tökéletes vagy,higgy nekem!A fiúk csak úgy loholnak utánad,aki meg nem vesz észre,az egy barom.

Rám mosolygott,majd továbbugrált,mintha mi sem történt volna.Az elmúlt 1 hétben furcsán viselkedett.Mint aki szerelmes.

-Srácok!-jött oda Shoko egy tucat papírral a kezében-Ezeket-lebegtette a levegőben a fehér papírokat,amiken már meglátszott az idő-kéne begyakorolnunk a holnapi napra.Sajnálom,hogy tegnap olyan keveset tudtunk próbálni,de sajnos mindenkinek volt valami dolga.Vizsga-nézett rám-,ismét egy bokaficam-itt Aya-ra nézett-és miegymás.És most..ne is húzzuk az időt,itt fogunk megvénülni,ha nem kezdjük el most!!

Majdnem 4 órát gyakoroltunk,amiben egy cseppnyi hiba sem lehetett.Mikor vége lett a próbának,Shoko után rohantam.Amikor megmondta,hogy szeretne  velem találkozni,én benne voltam,sőt még találkoztunk is.De az utolsó alkalom más volt.Megsértődött,és azóta hozzám se szól,és nem tudom mi ennek az oka.Semmi olyat nem csináltam,ami miatt meg kellene sértődnie.

-Shoko!!-futottam utána,de ő meg sem állt-Shoko,kérlek várk!!

-Ugyan miért?Azért,hogy megmagyarázd azt,hogy miért foglalkozol annyit Aya-val?

-Ja,hogy már barátkozni sem szabad senkivel?-tettem fel ironikusan a kérdésemet-Mindegy.Szeretnék bocsánatot kérni azért,amit a múltkori találkozón műveltem.Igaz fogalmam sincs mit tettem,de bocsánat érte!

-Ki vagy csapva a csapatból!-jelentette ki,majd hátat fordítva továbbment

-Ez mi volt?-jött oda Aya

-Fogalmam sincs,de azt mondta,hogy ki vagyok csapva.-hajtottam le a fejem-Sok sikert a holnapihoz,kiscica!-öleltem meg jó szorosan a lányt,majd én is távoztam

A kollégiumba érve meglepődtem,hogy Miku még ott van,és az ágyán ülve énekelget.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem tőle szomorúan

-És te miért vagy ilyen búval bélelt?Ne mondd,hogy kitette a szűröd?

-De-sóhajtottam

-És mi volt az előzménye?

-Túl sokat foglalkozok Aya-val.

-Aztaaaaa…és ezért kipakolt?Ez egy kicsit..khmm….meg van kergülve,már bocsánat-hadarta egy levegővel

-Áhh…nem is baj,hogy kitett.Legalább be tudok menni az előadásokra,és tudok tanulni a vizsgákra is-vigyorogtam

-Úgy bizony!Na én most hazamegyek,mert anyám már tiszta ideg,hogy nem vagyok még otthon.De holnap már jövök is haza,csak feltankolom a gurulós hűtőt,már ha érted mire gondolok-mutatott a bőröndjére a fiú

-Menj csak,én addig alszok!-ásítottam.
Miku elment én pedig álmosan bedőltem az ágyamba.Olyan hajnal 3 körül a telefonom lány,de idegesítő hangjára ébredtem.

-Nem megyek vissza.Kitettél,én pedig nem leszek a hűséges ölebed,hogy csettintésre ott legyek.

-De…-nyikkant meg a lány-Nekem te kellesz!Honnan varázsoljak fél nap alatt egy olyan jó gitárost,mint amilyen te vagy?

-Nem tudom.Ügyes vagy,és felnőtt!Megoldod.De rám ne számíts!-mondtam,majd meg sem várva a válaszát letettem a telefont.
Azt hiszem egy kicsit durva voltam,de végül is igazam volt.Pár perc után jött is az SMS:
”SAJNÁLOM”

-Höhh..még,hogy sajnálja?-akadtam ki-Te jó ég,magamban beszélek-kezdek becsavarodni ha nem vagyok normális emberekkel körülvéve.

#FANTASZTIKUS PÁROS LENNÉTEK

-Ueda!-üvöltött kedvenc rajztanárom a fülembe-UEDAAAAAAA!!!

-Mi?Mi van?Atombomba támadás?-néztem körbe,de mindenkinek csak a döbbent arcát láttam.Kihúztam a gyufát

-Nem,fiatalember,nincs semmiféle atombomba.Csupán elaludt az órámon,negyedik alkalommal!-motyogta az amerikai származású Cady tanárnő.Mindenki oda van érte,de nem tudom mit esznek rajta.Olyan sötét,mint amilyennek látszik.Lehet,hogy a szőke haja teszi hülyévé?Okosnak akarja magát mutatni a divatos szemüvegével,de ezzel csak azt tudja megmutatni,hogy hülye.Jókat mosolyogtam ott ültő helyemben,a tanár pedig idegesen kopogott a padon-Ueda!Távozz az óráról!És meg ne lássalak itt még egyszer!
-De tanárnő…-kezdtem a mentegetőzést

-Nincs de!Menj!-parancsolt rám.A majd 1 kilós könyveimmel együtt kisétáltam az előadásról,és visszamentem a kollégiumba.A telefonom után nyúltam,és tárcsáztam a Shoko által megadott telefonszámot.Azt mondta,hogy bármikor hívhatom ha van valami

-Itt Shoko!-szólt bele a készülékbe

-Itt pedig Kazuo!Mondd Shoko!Ráérsz most?

-De csak 9-kor találkozunk!És most is csak….őőő…fél 9 van.

-Tudom,de addig elmehetnénk kávézni.

-Hát jó.Akkor várlak a bárban.

-Azonnal ott vagyok.-mondtam,majd letettem a telefonomat.Felkaptam a gitáromat és eszeveszett sebességgel rohantam a 4 utcányira lévő bárhoz.Út közben majdnem fellöktem egy nénit,egy virágot kipakolni készülő lányt,és egy munkába rohanó férfit.Szó szerint berobbantam a bár ajtaján.

-Kazu!Jól vagy?-sietett oda hozzám a lány

-Igen-húztam ki magam-Minden rendben.Csak siettem!-vettem fel a műmosolyt

-Akkor megnyugodtam.Nem akartalak volna egyből kórházba vinni csak azért,mert összetöröd magad.-mosolygott rám édesen.
”Istenem,hogy lehet valaki ennyire cuki?Talán a mosolyába lettem én szerelmes vagy magába a lányba?Nem tudom,de…”
-Ömm…kérsz egy kávét?Vagy egy teát vagy valami sütit?-árasztottam el a kérdéseimmel

-Úúú…most láttam fánkot…Még sohasem ettem fánkot,legalábbis német fánkot még eddig nem volt alkalmam…

-Akkor megajándékozlak egy német fánkkal-mondtam,majd leültünk az egyik asztalhoz.A kiszolgáló lány hamar odasietett hozzánk

-Mit hoz…-nézett fel a jegyzeteiből-Jézusom!Sho…Sho….

-Csssssssss!!Ne tudják meg,hogy itt vagyok,mert címlapon leszünk!

-Rendben-suttogta-Aláírnád a jegyzetfüzetemet?

-Persze!Kinek írhatom?-nézett a lányra csillogó barna szemeivel

-Kana-nak.

-Rendben,akkor Ka…naa…nak…sok…sze..re..tett…el….Shokotan-tól!-firkantotta a fehér lapra  Shoko-Tessék!

-Köszönöm!Imádlak!!-ölelte meg a lányt Shoko-Mit hozhatok?

-Három német fánkot és két kávét!-mondtam,megtörve ezzel a szótlanságomat

-Azonnal hozom!-mondta,majd pár méterrel arrébb állt,és kiabálni kezdett-Takee!!Három fánkot és két kávét készíts légy szíves!

-Azonnal-hallatszott egy tompa hang a konyhából

-És miért is jöttünk ide 9 előtt?-fordult felém Shoko

-Nos…kiküldtek a rajz óráról,és unatkoztam.Arra gondoltam,hogy meghívlak egy kávéra…-vigyorogtam zavaromban.

-Oké!-kacsintott-Már azt hittem,hogy randizni szeretnél,mert én megpróbálnám…-vallotta be fülig pirulva

-Te..tessék?-kérdeztem zavartan.Hogy ő randizna velem?Mi ez valami kandikamera?

-Jól hallottad.Tetszel nekem,és bár furcsa,de szeretnék veled találkozni próbán kívül is.-sütötte le a szemét

-Ez váratlanul ért,de megpróbálhatjuk-mosolyogtam

-Tényleg?-nézett rám csillogó szemekkel

-Igen-suttogtam

-Itt is vannak a fánkok és a kávék!-jött oda Kana-Kinek adhatom a fánkokat?

-Shoko-nak!-biccentettem felé

-És akkor a kávék…egy neked,egy pedig neked.-tette le az asztalra a gőzölgő koffeinbombákat-Ha kellek még csak szóljatok!-vigyorgott-Ohh..és fantasztikus páros lennétek így együtt-kacsintott majd végleg elment.Mi lett ezzel a lánnyal?

#MI EZ AZ ÉRZÉS?

Másnap eléggé kómásan ébredtem.A srácok egy üzenetet hagytak a hűtőn,hogy hazamentek.Én is szerettem volna hazamenni,de ennek nem láttam semmi esélyét.Gondolatmenetemből a telefonom hangja ugrasztott ki.Ismeretlen szám hívott:
-Igen,tessék!-szóltam bele zavartan

-Kazuo!Itt Shokotan!

-Áhh…üdvözlöm!-könnyebbültem meg.Már azt hittem,hogy valaki MÁS keres.

-Akkor ráérsz ma ugye?

-Persze!Ma 9-kor,ahol tegnap találkoztunk.-vigyorogtam

-Hahóó!!Fél 9 van fiatalember!-zökkentett ki cseppnyi álomvilágomból.”Talán még a nyálam is folyt?Nem az nem…”

-Ohh..basszus!Azonnal ott vagyok!Kérlek ne haragudj!Tényleg,sietek!Kérlek ne menj el!-utasítottam a lányt

-Rendben.-hangjából éreztem,hogy mosolyog-Nem megyek el!Várlak!

Egy hegy méretű szikla esett le a szívemről.Gyorsan felöltöztem,fogat mostam,és fiúkat   megszégyenítő tempóban rohantam a tegnapi helyszínre.Ő az egyik széken ült,haja lazán vállára omlott,arcáról pedig sütött a gyönyör és a báj.Csodálatos látvány volt.

-Áhh!Kazu!-állt fel a székéről-Már kezdtem azt hinni,hogy nem jössz el!

-Ha…azt…mondom…hogy…itt…leszek…akkor…itt…is…leszek….-lihegtem.Életemben nem futottam ennyit,mint ma.Azt hiszem lemondok arról,hogy futóbajnok leszek

-Kérsz vizet?-nézett rám hatalmas barna szemeivel

-Igen…köszönöm-mosolyogtam

-Tessék-nyújtotta oda a számomra életmentő folyadékot.Gyorsan megittam,majd a poharat letettem a bárpultra,és odamentem az eddig is ott álldogáló emberekhez.-Srácok!Ő itt Kazuo!Kazuo,ők itt az én kis bandám!

-Üdv!-intettem nekik

-Ő itt Maki és Aya.A táncosaim-mutatott a két lányra-Még van valahol két táncos lábú,de nem tudom,merre kóvályognak.-mosolygott

-Sziasztok!

-Ő itt Rie,a basszusgitáros-mutatott egy magas,szőke hajú fiúra

-Szia!

-Ő itt Aiji,a dobos-mutatott egy kopasz srácra,aki éppen a kávéját tanulmányozta

-Heló!Aiji vagyok!-intett

-Kazuo!Nagyon örülök!

-Szintén!És te min játszol?-kérdezte

-Gitározom-vigyorogtam,talán egy kicsit el is pirulhattam

-Akkor kezdhetünk is!Kazu!Ne félj!Nem lesz baj!-tette kezét vállamra Shoko

-Remélem.De Shoko!Kottát kaphatnék?

-Persze!Aiji!!Kottát kaphatna Kazu?!- pipiskedett,hogy megkeresse a fiút,aki éppen akkor ült le a dobok mögé

-Természetesen!-bólintott,majd egy rakat papírt nyomott a kezembe

-Akkor kezdjük a…mondjuk a Gozen Rokuji-vel!
-És 1…2…3…-ütötte össze dobverőit Aiji

A próba alatt remekül éreztem magam.Rengeteget nevettünk a hibákon és a hamis hangokon.Azonban Aya kificamította a bokáját,így Rie bevitte őt a kórházba,ahol azt mondták,hogy egy darabig biztosan nem táncolhat.A másik két táncossal viszont nem találkoztam,amit sajnálok,mert a srácok elmondták,hogy rendkívül tehetségesek.
A próba úgy este 8-ig tarttott,addig sikerült mindenkit megismernem.Megtudtam,hogy Rie Amerikában született,és 3 évesen jöttek Japánba.Aiji Kiotóban született,és az édesapja halála után jöttek az édesanyjával Tokióba,ahol az édesanyja egy cukrászda főnöke lett.Aya-ról is kiderült egy két dolog.Például,hogy sokáig járt Rie-vel,de aztán úgy döntöttek,hogy külön válnak,de ennek ellenére barátok maradtak.Maki édesanyja híres énekesnő volt,és elmondása szerint nagyon hasonlít rá.

-És most mesélj magadról,Kazu!-toppant be Rie,hátán Aya-val

-Mit mondjak?

-Mesélj a családodról!-ült mellém Shoko

-A családomról?-összeszorult szívvel kérdeztem vissza

-Igen.Tudod,az édesanyádról és az édesapádról!-noszogatott Maki

-Hát..az a helyzet,hogy nem ismerem őket.Mikor kicsi voltam árvaházba raktak,és azóta azt se tudom,hogy mi van velük.-hajtottam le a fejem.Ne lássák,hogy egy keménynek mutatkozó fiú sír

-Ugyan,nem kell szégyenkezned!- bíztatott Maki

-Nem szoktam róluk beszélni.Még ha kérdezik sem.

-Köszönjük,hogy velünk kivételt tettél!De esküszünk,hogy senkinek nem mondjuk el.Még a sajtónak sem.-mosolygott rám Shoko

-Köszönöm!Na,most megyek.Holnap is van nap.Akkor…hol találkozzunk?-csaptam össze a tenyeremet

-Ugyanitt!-kiabálták szinte egyszerre

-Rendben,és ugyan így 9-kor?

-Igen!

-Akkor…sziasztok!-intettem,majd kiléptem az ajtón.A hűvös levegő megcsapta az arcomat.Út közben elgondolkoztam azon,hogy mi ez a furcsa érzés,ami már a meghallgatás napján bennem van.Soha nem éreztem még ilyet,de leírom…Mintha száz meg száz pillangó repdesne a gyomromban.Ez megszokott?Azt mondják,hogy ez a szerelem jele,de én nem hiszek az ilyenekben.

#ÉN KELLEK NEKI

~01

-És,akkor ennek a megoldása annyi,mint…-motyogta bajusza alatt a fizikatanár.-Kazuo!-csapta le a könyvét az asztalon.Lassan fél órája bámulok ki az ablakon,másra sem tudok gondolni,mint a tegnapi előadásomra a közeli kávézóban.

-Béna vagyok-fejeltem meg a padot

-Mondott valamit fiatalember?-mászott fel a lépcsőn a tanár

-Nem!Nem!-sunnyogtam
Kazuo Ueda vagyok,hamarosan betöltöm a 23. életévemet,és majdnem 2 éve tanulok ezen a japán egyetemen.Azt mondják,hogy ide csak a gazdag kölykök járnak.Nos én nem mondanám magamat gazdagnak,de szegénynek sem.Apám ügyvéd,édesanyám pedig egy egyszerű pékségben dolgozik. A szüleim nem éltek mindig együtt,sőt ha mondhatom azt,akkor külön-külön családot alapítottak,de mindkettőjüknek tönkrement a házassága és egymásban leltek boldogságra,és lassan 11 éve élnek együtt.Én a zenélésben találtam meg a nyugalmat,pontosabban a gitározásban.Szerettem volna egy híres bandában játszani,de azt hiszem ez lehetetlen.

-Akkor a holnapi napon találkozunk!Viszlát!-köszönt el a tanár,majd a könyveivel együtt kiviharzott a teremből

-Kazu!Jössz a bárba te is?Meghallgatás lesz.Valami énekesnő keres gitárost a bandájába!-invitált a dologra Miku

-Hát nem is tudom.-elgondolkoztam.Ha most nem megyek el,akkor sohasem robbanhatok be a zeneiparba.-Megyek!Ki nem hagynám!

-Ez a beszéd!-veregette meg a hátamat

-És ki is ez az énekesnő?-érdeklődtem,mert nem említette,hogy ki is az a titokzatos nő

-Shokotan!

-Hmm…Shokotan!Nem rémlik a neve.-néztem magam elé,majd befordultunk a bár utcájába. Megérkezésünkkor minden szempár ránk szegeződött.-Te-suttogtam-Van rajtunk valami,hogy így bámulnak?

-Mmmm…-nézett magára Miku-Nincs.De ne is törődj vele!Csak a zenédre koncentrálj!

20 perc múlva egy csinos fiatal lány lépett be a terembe,majd hosszas beszédet tartott nekünk amelyből csak arra emlékszem,hogy neki kell egy új gitáros,és aki nem az,az már most távozhat.

-Kazuo Ueda,kérlek fáradj ide!-jött ki egy másik fiatal lány a fekete ajtó mögül

-Sok sikert Kazu!

Bementem,ahol Shokotan ült egy tőle jóval idősebb nővel.Valószínűleg a menedzsere volt,vagy tudom is én,hogy ki.

-Szép napot kisasszony!-mosolyogtam

-Üdvözlöm…őőő…-ránézett a jelentkezési lapomra-Kazuo.Mit fogsz játszani nekünk?-mocorgott a székén idegesen

-Nem tudom még.Mit szeretnének hallani?

-Úúú…Mondjuk a SCANDAL-tól a Doll-t.

-Rendben.

Azt gondoltam,hogy teljesen elrontottam az egészet.A lányok dala fantasztikus volt,de nem volt alkalmam elégszer meghallgatni,és a gitáromon begyakorolni.Félve néztem a fiatal lányra,aki nyitott szájjal bámult rám.

-Ez fantasztikus volt!Te vagy az én emberem!A többiek nem kellenek!Csak TE!-jött oda hozzám,és szorosan megölelt.

-Biztosan engem akarsz?Hisz te hatalmas sztár vagy,és nincs szükséged holmi jött-ment kezdő  zenészekre.

-De te nem vagy kezdő!Te profi vagy,és úgy érzem,hogy bírni fogod a tempót!Holnap reggel 9-re várlak ugyan itt!Ne késs el!-mondta,majd ismét megölelt,és elviharzott.

Kivánszorogtam a folyosóra,ahol Miku gyakorolt.

-Na mi volt?Hogy ment?Mit játszottál el neki?-árasztott el kérdéseivel

-Semmi nem volt,jól ment,a SCANDAL Doll című dalát játszottam,és ÉN KELLEK NEKI!-kiabáltam az utolsó szavakat

-Na haver!Úton vagy a hírnév felé!Mikor kezdesz?

-Holnap reggel 9-re kell jönnöm,és ideges vagyok.

-Ugyan,nem kell idegeskedned!Simán fog menni!-mondta,majd visszamentünk a kollégiumba.Este aludni se tudtam,valamikor fél 5 körül nyomott el az álom,addig is gondolkoztam,és újra és újra lejátszottam magamban a mai napot.