#ADOMÁNYOZÁS

~24 ADOMÁNYOZÁS

*SHOKO SZEMSZÖGE*
Még a koncerten sem láttam Mayu-t.Felmentem saját Twitter oldalamra,és elkezdtem bepötyögni a következőt:

Reméltem,hogy kapok választ!Lassan 4 hónapja,hogy nem jelentkezik,és úgy hallottam,hogy a parkban tartott koncertem előtt ott volt.Meglehet,hogy nem voltam eléggé figyelmes?Vagy valami rosszat tettem?Áhh…mindegy.Remélem majd erre válaszol.Tudom,hogy a TWITTER üzeneteire mindig válaszol,akár ismeri az embereket,akár nem.Lekapcsoltam a gépemet és lesiettem a nappaliba,ahol a kis családom várt rám.
-Mehetünk?-jött oda hozzám „apu”

-Hová?-értetlenkedtem

-Hát…Kínába!A nagyszülőkhöz!-jelentette ki anyám nemes egyszerűséggel

-Őőő…egy másik dimenzióban lehettem,amikor ti erről beszéltetek.És sajnos én nem mehetek,mert ugyebár holnap segítenem kell máshol!-hazudoztam

-És mi erről miért nem tudunk?-kérdezte anyám

-Mert csak ma hívtak fel,hogy kellene nekik a segítségem.

-És mégis hol segítesz?-tette fel a kérdést „apu”

-Őőő…A TOKYO TV adománygyűjtést szervezett a tavalyi katasztrófa áldozatainak.A gyűjtés pedig eléggé titkos,mert nem akarjuk,hogy tudjanak róla.Ez egy amolyan meglepetés lenne az áldozatoknak.-hazudtam tovább szemrebbenés nélkül

A telefonom pittyegni kezdett,jelezvén,hogy valaki írt a TWITTER üzenőfalamra.Felmentem a szobámba,és megnéztem,ki üzenhetett nekem.Meglepődtem,amikor Mayu üzenetét olvastam:

Reméltem,hogy válaszolni fog,és íme…itt a válasza.Remélem,hogy eljön,mert ha nem..megfojtom.
*másnap*

A csengő lány hangjára ébredtem reggel 6 órakor. Megvertem volna azt,aki ilyenkor zaklat,de tudtam,hogy Mayu az.Lerohantam,hogy kinyissam azajtót.Mayu rémült tekintetével találkoztam.

-Szia!Bemehetnék?-tekintett körbe az utcán

-Gyere,de mi van?Bajba kerültél?-faggattam

-Nem.Csak Takada férje elől menekülünk!Mert az én ötletemből fakadóan Takada azt mondta a férjének,hogy nyert a PACHINKO-n.Kirúgták a cégtől,és most munka után kutat,a gyerekek árvaházban vannak,és most nem tudjuk,hogy mit csináljunk.Ezért is nem jelentkeztem bő 4 hónapig,amit szörnyen sajnálok.-hajtotta le a fejét

-Héé!!-ültem mellé-Semmi baj.De mondhattad volna,segítettem volna én is!

-Nem,nem akartalak téged is belevonni.Még a végén te is bajba kerültél volna.De most mennem kell-nézett az órájára

-De..miért?Csak most jöttél!

-Nem maradhatok!Sietnem kell,mert…mert.-mondta,majd kilépett az ajtón,magamra hagyva a nagy lakásban

Nem tudtam mihez kezdjek,így egész nap a macskáimmal szórakoztam.A nap gyorsan eltelt,és pár óra múlva anyuék is hazajönnek.

-Még 48 óra és itthon vannak-mondtam magamnak,majd szépen lassan elaludtam