#PARAMM

~27 PARAMM

*SHOKO SZEMSZÖGE*

Valóban megváltoztam volna? Vagy csak a kishúgom váltja ki ezt belőlem. Mostanában elég sok időt töltök vele. Ami a szembe szomszédot, Hiro-t illeti: Meg vagyunk,de,mint barátok. Mióta Mayu elmondta mit mondott a nevelőapám,megszakadt a kapcsolatom a lánnyal,és másban kerestem meg az új legjobb barátot. Talán igaza lett volna Mayunak? Valóban ezt mondta volna neki a nevelőapám? Hmm…fogalmam sincs.

-Sh…Sh…-próbálkozott a húgom a nevemmel,kisebb nagyobb sikerrel-Sh…Shoko-mondta ki végül mire kikerekedtek a szemeim.Lassan 3 hete próbálkozik a nevemmel,és most végre sikerült neki.

-Büszke vagyok rád Tücsök!-mondtam neki,majd felemeltem,és elkezdtem vele repülőset játszani.Anyu mondta,hogy ezt szereti.Ki ne szerette volna ezt kiskorában?

-Vigyázz kicsim,nehogy elejtsd!-utasított aggódva figyelő anyám

-Nyugi anya!Csak játszunk!Ugye Mayuuuumi?-néztem a kezemben nevetgélő kislányra.A válaszomra aprókat bólogatott hatalmas mosollyal keretezve.Mulatságunkat a telefonom hangos pittyegése zavarta meg.Ilyenkor falhoz tudnám vágni a készüléket,de tudom,hogy a menedzserem megölne ha nem érne el.

-Iggeeeen?Itt Shokoooooo- torzítottam el a hangomat,a nevetés pedig,mint vad oroszlán,ki akart törni belőlem

-Kisasszony!Ne szórakozzon  velem,mert nem vagyok vicces kedvemben!Azonnal fogja a holmiját,és fáradjon a stúdióba!-üvöltött a telefon túlsó oldalán egy ideges menedzser.

-Pontosan miért is?-tettem le az eddig kezemben kacarászó húgomat

-Kínába megyünk!Tudja…koncert,dedikálás és miegymás

-Nos,erről nem tudtam…remélem nem viccelt,és tényleg megyünk Kínába.

-Kicsim!Minek mész te Kínába?-jött oda anyám,kezében Mayumi pityergett

-Rendben,akkor hamarosan ott vagyok-adtam választ az ideges férfinak

-HALADJON!-üvöltött még egy utolsót,majd lecsapta a telefont.

-Jézusom-tettem le én is a telefont

-Tehát,minek mész te Kínába?-tette fel a kérdést

-Koncert,dedikálás és miegymás miatt-nevettem el magam-Kicsit drámai voltam,ugye anyu?

-Inkább ne csináld ezt!A gyerek megijedt tőled-mutatott az üvöltő testvéremre-Menj oda és adj neki egy puszit!Attól talán „eláll” az ordító roham

-Okkééééé!-kacsintottam rá,majd odasiettem Mayumihoz-Babuciiiii!Na gyere,megyünk nyúzni a macskákat!Oké?

-Igen-mondta ki alig hallhatóan a legelsőnek kimondott szavát.Na igen.Ez volt a legelső amit kimondott: Igen.Megijedtünk,amikor csak ezt a szót mondogatta,mert bármilyen kérdést feltettünk neki,mindenre igent mondott.Vicces volt,de egyben félelmetes is.

-Ó Mamiii!!Gyere ideee!-nyavalyogtam az ajtóban-Ott is van.Mayumi!Menj oda,és simogasd meg!Tudod,ahogy mutattam.-tettem le az alig pár hete két lábon járó kislányt,aki készségesen odament az éppen alvó macskához,és egy hatalmas sikítás keretében,rácsapott a cica fenekére.A  macska elszaladt,sőt…menekült Mayumi pedig könnyes szemekkel nézett rám

-Cica-mondta-Cica…CICAAAAA!-sikította

-Jól van!Nyugi!-vettem fel ismét.Esküszöm,nem akarok gyereket egy darabig.Ha tudtam volna,hogy ilyen nehéz lesz foglalkozni vele…bele se kezdek.Bár én vagyok a hibás,mert én mondtam,hogy bármikor vevő vagyok rá.-A cica most elment..khmm…pihenni.Álmos és mi most felébresztettük.

-Paramm-mondta ki a számomra érthetetlen szót-Paramm.Paramm.

-Azt hiszem ez egy új szó lenne a te szókincsedben,Tücsök!

-Paramm.Paramm-ugrált a kezemben