2012. április 8., vasárnap

#MEGÉRKEZETT


~22 MEGÉRKEZETT
*SHOKO SZEMSZÖGE*
3 hónappal később~
Éjfél van,és anyám a szülőszobán van.Rettenetesen izgatott vagyok,mert húgom lesz.Az elmúlt hónapokban keményen dolgoztam,hogy legyen miből elővarázsolni a babának való dolgokat.Már eldöntöttük,hogy Mayumi lesz,ami kicsit hasonlít a Mayu-ra.Ami a barátnőmet illeti.Amióta Takada odaköltözött hozzá,nem is láttam még.És ez 3 hónappal ezelőtt történt.Fogalmam sincs,hogy mi van vele,életjelet sem ad,az SMS-ekre se válaszol,és a telefonhívásokra sem reagál.
-Megszületett!-jött ki „apám”
-Meg…megnézhetem?-álltam fel idegesen
-Hamarosan bemehetünk hozzá!-ölelt át
-És milyen?-néztem rá könnyes szemekkel,amik nem a bánat könnyei voltak,hanem a boldogság és az öröm könnyei.
-Gyönyörű.Nagyon hasonlít rád!Az arca és a szeme…olyan,mintha téged láttalak volna.
-Akkor ő a tipikus tökéletes baba-mosolyodtam el
Alig 20 perc telt el rövidke beszélgetésünk után…Az orvos megengedte,hogy megnézzem Mayumi-t.Valóban olyan,mint én.
-Mosolyogj Mayumiii!!!!-nyomtam az arca elé a telefonomat
-Még nem tud…-kezdte el anyám,mire a baba hatalmas mosolyt produkált
-Jézusom!Ő nem evilági!!
Anyám és „apám” egyszerre törtek ki a nevetésben.
-De most komolyan.Ekkora mosolyt egy fél órás babától….-mutogattam a képet
-Na,akkor tedd fel gyorsan az internetre!!-hallottam anyám hangját
„Végre!Végre!Végre!!Megszületett Mayumi!Hát nem szép?”
”De ekkora mosolyt már ki látott egy fél órás csecsemőtől??oO”
Ezek után feltettem a képeket is a blogomra,és miután végeztem ezzel a bonyolult művelettel,elpakoltam a telefonomat:
-Na,én most megyek,és letöltöm Mayu-t!!!!Még jövök.Sziasztok!-nyomtam 1-1 puszit a szüleim arcára
Kezdem megszokni,hogy már van apám…hmm…vajon ezt Katsuhiko látja??És büszke most anyura?Ezekkel a gondolatokkal indultam meg Mayu lakása felé.
Becsöngettem,és egy teljesen idegen ember nyitott ajtót.
-Jó estét!Mayu-t keresem!-néztem szét a lakásban
-Sajnálom,de itt nem lakik semmiféle Mayu!
-És tessék mondani,ismeri ezt a lányt?-adtam az idős bácsinak egy képet a barátnőmről
-Soha nem láttam ezt a kislányt!-nyomta vissza a képet,majd becsukta az orrom előtt az ajtót.
-Köszönöm.
Pedig Mayu itt lakik,azért ennyire nem lehet szita az agyam…Felhívtam…a válasz egy hangos sípolás volt.Rengeteg SMS-t küldtem neki,amikre szintén nem kaptam választ.Beszippantotta az univerzum.
Hazaérve gyorsan bekapcsoltam a laptopomat.A blogomra mentem,és elkezdtem bepötyögni egy igen hosszú szöveget:
”Mayu Ono!!!Ha olvasod ezt a bejegyzést,akkor jelezd nekem valahogy,hogy élsz még,és nem ettek meg az élienek!!Aggódok érted,és mindenki a családban!!”
A következő bejegyzésem:
”Aki látta a képen látható lányt,az azonnal szóljon nekem,mert lassan 3 hónapja semmi életjelet nem ad magáról!!KÉRLEK MAYU!!GYERE HAZA!!”
Elküldtem majd hanyatt  vágtam magam az ágyamon,és elnyomott az álom!Belegondolva,nem volt szép tőlem felébreszteni a bácsit!Na mindegy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése