#OSAKA

~29 1. OSAKA

2 évvel később
*SHOKO SZEMSZÖGE*

-Megyek már!-kiabáltam a menedzseremnek,aki már tűkön ült idegességében.Na igen.Ma indulunk országos turnéra,és úgy érzem,hogy valami,vagy inkább valaki,hiányzik az életemből.Mayu!2 éve láttam őt utoljára,és rettenetesen hiányzik.

-Shokoooo!Haladj már!- nyavalygott anyám

-Megyek már!-tettem el a tollamat a táskám mélyébe.Azt hiszem egy darabig ott is marad.Az első turnéállomás Osaka lesz,aminek nagyon örülök,mert az ottani rajongók tombolnak a koncerteken,mondjuk nem,mintha a többi helyen nem,de ők kivételesek. Vagy inkább különlegesek.

A hotelből kilépve megcsapott a hűvös,őszi tokiói szél.Egy darabig nem szívhatom ezt a levegőt.

-Shoko! Mi baj?-tette apró kezét a lábamra Mayumi

-Oh,semmi.Csak elgondolhoztam.

-Miről?

-Mayu-böktem ki,és éreztem,hogy hamarosan sírni fogok,így feltettem az általam csak „ápol és eltakar” nevezetű szemüvegemet,ami majdnem akkora,mint a fejem.Erre a gondolatra elmosolyodtam,de rá kell döbbennem,hogy ebben semmi vicces nincs.Az úton jóformán csak aludtam.Pihennem kellett,mert egy 24 órás talpon léthez szükség van az energiára.

-Megérkeztünk!!Shooo!!-ugrált rajtam a húgom

-Tücsök,kérlek ne ugrálj rajtam!-kapálóztam ahogy csak tudtam

-De…megérkeztünk!-suttogta a fülembe

-Oké!Akkor ideje kiszállni!-nyújtózkodtam,majd felkaptam Mayumi-t és kiszálltam vele a napsütéses Osaka városába

-Ugye milyen szép?-lépett oda anyu,majd kivette a kezemből a kislányt

-Az-adtam rövid választ,majd elindultam befelé.Nincs vele miről beszélnem.Tudja,hogy most nyűgös vagyok és azt is,hogy most nincs kedvem beszélgetni.Ideges vagyok,és ez látszik is rajtam.

-Akkor Shoko!Kezdheted is a gyakorlást!-morogta a menedzserem

-Még meg se érkeztem.Had pakoljak már le!Egy perc!

-De haladj!!Nincs sok időnk!-neked nincs,de nekem van.Csak este 10-kor kezdődik a koncert,addig meg időm,mint a tenger.Az öltözőmbe érve ledobtam a cuccomat,és visszamentem a színpadra.
-Mikrofon próba…1…2…Azt hiszem ez jó.-kopogtam a mikrofonon

-A másikat is próbáld ki!-mutatott egy másik fekete tárgyra,ami egy dobozon hevert

-1…2…ez is jó.

-Akkor mára befejeztük!Este 10-kor találkozunk!Sok sikert Shokotan!

-Köszönöm!-vigyorogtam

-Most már felmehetek hozzá?-hallottam egy vékony hangot a színfalak mögül

-Gyere nyugodtan Tücsök!-nyújtottam felé a kezemet,mert már úton volt felfelé a lépcsőn

-Húú!Ekkora nagy ez a micsoda?-állt meg a színpad közepén tátott szájjal

-Ekkora!És este ha jó leszel,feljöhetsz hozzám.Oké?

-Tényleg?-visított

-Igen!

-Anyu is megengedi?-nézett fel rám

-Majd nem mondjuk el neki!De akkor hallgassunk,mint a sír!-tettem az ujjamat a szája elé,mire ő megharapott-Köszönöm!

Válasza csak egy fülig érő mosoly volt.

A koncert kezdete előtt Mayumi bejelentette,hogy fáradt ahhoz,hogy fellépjen velem.A koncerten egyedül voltam a táncosokkal és a bandatagokkal.Ennek ellenére valakinek az éles tekintetét éreztem magamon.Kié lehetett?Talán Mayu eljött?De idáig képes lett volna eljönni?Fogalmam sincs,majd a találkozón kiderül,itt volt-e.