#KONYHA

~25 KONYHA

*MAYU SZEMSZÖGE*
Muszáj volt elmennem Shoko-hoz,hisz aggódott értem.De nem mondtam el neki mindent,és úgy hazudtam a szemébe,mint a vízfolyás.Valójában nem Takada férje miatt menekülök,hanem a nevelőapja elől.Megfenyegetett,hogy hogyha nem szakadok le a nevelt lányáról,csúnyán megbánom még azt is,hogy megszülettem. Ez durva volt,és soha nem mondták még nekem így azt,hogy tűnjek el.Amúgy Takadáéknál minden rendben,a férje megelégedett a felesége szerencsejáték-függőségével,a gyermekei pedig boldogan járhatnak iskolába.

-Mayu!!-kopogott valaki az ajtón

-Megyek már!-tettem le a kezemben lévő fakanalat

Kinyitottam az ajtót,és ledöbbentem

-Hiro!Mit keresel itt?

-Utánad jártam egy kicsit.-vigyorgott rám

-Gyere csak be!Éppen ebédet készítek,de az várhat!

-Köszönöm,nem maradok sokáig,csak egy levelet hoztam neked.-nyomott a kezembe egy borítékot. Egy jó vastag borítékot.

-Kitől  van?-szegeztem a tekintetem a „postára”

-Keiko küldte,de ha jól tudom,akkor Shoko is írt neked.-mondta,majd meg sem várva,hogy kinyögjek valamit,elment.

Leültem a kanapéra,kibontottam a leragasztott fehér borítékot,és kiszedtem a tartalmát.

-Jó sok papír…öcsém,híres lettem vagy mi??-motyogtam magamnak

Az első levelet kezdtem el olvasni,amit Keiko írt:
”Drága Mayu!

Fogalmad sincs,hogy mennyire hiányzol nekem,és a családnak.Nagyon sajnálom,hogy nem tudunk találkozni,de biztos vagyok abban,hogy jól vagy,és nincs semmi bajod!Netán ha lenne kedved,akkor találkozhatnánk a szokásos helyünkön,a parkban a gyönyörű cseresznyefánk alatt.

Sokszor csókol: szerető  „anyád” ,Keiko”

„Milyen kedves…de várj!Anyád?Mióta lettem a lánya?Na mindegy”

A következő Shoko levele volt:
”Mayu!Mayu!Mayu!
Tudod,hogy most hogy utállak?Eljöttél,és a szemembe hazudtál.Tudod, felhívtamTakada-t,és ő azt mondta,hogy nem menekültök.Mégis mi folyik itt kisasszony?Választ kérek!És ne jöjj nekem azzal,hogy a volt pasid ismét bánt,mert lemegyek hídba tőled,meg a folytonos hazudozásaidtól.Légy oly’ szíves és told el ide a nagy képedet,és magyarázd el nekem,hogy miért nem vagy hajlandó felvenni  a telefonodat?!Ezzel még nem fejeztük be ezt a „beszélgetést”!”

„Hűha…” Gondolataimat és az olvasó pillanatokat halk kopogás zavarta meg.Fogadok,hogy a „ház ura” keres.

Odaléptem az ajtóhoz,és valóban ő állt ott.
-Kifizetem!Azonnal!-intettem

-Nem azért jöttem-vallotta be

-Hát akkor?Kettőt fizessek vagy hármat?-értetlenkedtem

-Nem a lakbér érdekel!Ki kell költöznöd innen!

-Pontosan miért?

-Miért?Ugyan Ono!4 hónapja nem fizettél lakbért,és én kiadtam a lakást egy másik vevőnek,aki még ma be akar költözni az új lakásába!

-SOHA!-tiltakoztam-Itt élek már ki tudja mióta,és most azt akarja,hogy kiköltözzek?Na azt elfelejtheti.-mondtam,majd a nappaliban lévő polchoz siettem,ahol egy malac alakú tárgy volt.Megfogtam és földhöz vágtam.Megfogtam az összes megtakarított pénzemet,és az ajtóban álldogáló férfinak adtam-Ennyi elég lesz addig,amíg nem kell a következőt fizetni?

-Öhh…Meg tudod oldani,hogy a következőt is kifizesd?Nem halsz éhen,nem fogsz fázni?-hadart

-Ne aggódjon már ennyit!Még a végén ráncos lesz!-mutattam a tökéletes arcára

-Ohh…igaz.Még 30 se vagyok,és még korai lenne a ráncos arc.Nemde?-vetette fel a kínos mosolyát

-Valóban.De…-szagolgattam a levegőt-Mi ez az égett szag?

-Ömm..nem tudom-szagolgatott ő is

-Basszus!Az ebéd!-csaptam a homlokomra,majd beszaladtam a konyhába,ami sajnos lángokban állt.Előkaptam a poroltót,majd a tűz felé irányítottam,és eloltottam a sárga lángokat.

-Húú…azt hiszem ennek annyi-jött be a ház ura,aki valójában Marknak hívtak-Ne csüggedj!Visszaadom a pénzedet,és megcsináljuk ketten a konyhát!-nyugtatott

-Ühümm-törölgettem a sírástól piros szemeimet

-Na gyere,lángkirálynő!Menjünk az elektronikai boltba!Keresünk hasonló tűzhelyet,meg valami festéket egy másik boltban!

-Ühümm-bólogattam

A boltban sikeresen megtaláltuk a nekem legmegfelelőbb tűzhelyet,sőt még festéket is találtunk egy másik boltban.

-Holnap átmegyek hozzád,és megcsinálom az egész konyhádat!

-Rendben,és köszönöm!

-Ugyan…ez a legkevesebb!-valószínűleg arra gondolt,hogy „el akartam adni a lakásodat,de mégsem tettem,mert kifizetted az elmaradást”

-Viszlát,és köszönöm!-csuktam be az ajtót,miután elment.
A nap további részében a nappaliban ücsörögtem,és popcornt zabálva a TV-t bámultam.Egészen éjfélig Shoko 2009-es turné DVD-jét néztem,és énekeltem.