#BÉKÜLÉS ÉS VALLOMÁS

~28 BÉKÜLÉS ÉS VALLOMÁS
*MAYU SZEMSZÖGE*

Miért gondolja azt az apám,hogy ha csak úgy idejön,és a kezembe nyomja a telefonszámát,akkor hipp-hopp a nyakába ugrok és repesek az örömtől,mert nem haltak meg?Valójában eddig is meg voltam család nélkül,és azt hiszem egy darabig nincs szükségem se anyára se apára.Majd a közeljövőben a saját családomra lesz szükségem.

A telefonomért kutattam a szobámban.Az elmúlt napokban egy kicsit átrendeztem,és minden elkeveredett.A telefonkönyv és a régi magazinok alatt rábukkantam a kis fekete készülékre.Kivettem a papírhegy alól,beírtam a férfi által megadott telefonszámot,és megnyomtam a HÍVÁS gombot.Idegesen doboltam a lábammal,mire egy vékony,női hang szólt a készülékbe.

-Igen?Ono Kazuki telefonja.Miben segíthetek?-jézusom…a rég hallott hang,amelyet lehetetlen elfelejteni.Emlékszem mindig az ő hangjára aludtam el,mikor kicsi voltam.A meséi nélkül most talán sehol sem lenne a képzelőerőm.

-Ömm…szia anya-szóltam bele én is,kis hezitálás után

-Anya?Ki maga?Nekem…várj.Mayu?

-Igen,én vagyok.-bólogattam

-Miért keresed apádat?-hangjából nem tudtam kivenni semmit sem.Olyan egyhangú volt

Mit mondjak?Mit mondjak?Gondolkozz Mayu!Ilyen hülye csak nem lehetsz!Mondd meg kerek perec,hogy miért.Jaa,bocs,csak azért,mert kíváncsi vagyok rátok,így jó pár év után..nem lenne kedvetek átjönni hozzám,és aztán együtt hazamehetnénk? Istenem,ilyenkor még én is elcsodálkozok,milyen hülye vagyok.

-Hát…eljött hozzám,és azt mondta,hogy bármikor hívhatom,ha kell valami,és arra gondoltam,hogy átjöhetnétek hozzám..Tudod.Vacsorázni vagy ebédelni.

-Jó ötlet.De várj,megkérdezem tőlük,hogy lenne-e kedvük.Egy pillanat!

Tőlük?Kiktől?Tudtommal csak egy apám van.Vagy…az lehetséges,hogy kettő?Persze,ha örökebfogadnak,de nem…-Hát van kedvük.Mondjuk a ma este neked megfelel?

-Persze!-vigyorogtam-Olyan 7 körül jöhettek,apu tudja hol lakok,így nem lesz baj az eljövetellel,de ha szeretnétek,akkor küldök TAXI-t.-ajánlottam fel

-Ó nem…odatalálunk akkor ezek szerint.Akkor este 7-kor.Addig vigyázz magadra kicsim!Szia!-köszönt el majd letette a telefont

Ilyen könnyű lenne a békülés?Akkor…majd megkérdezem,hogy ki az a „Tőlük”

Este 7-ig kevés időm volt.Gyorsan összedobtam egy kis vacsoraszerűt,már ami tőlem tellett,azt megcsináltam,átöltöztem és rendbe vágtam az arcomat egy kevés sminkkel.Este hat óra ötven perckor léptem ki a fürdőszobából.Mivel még volt egy kevés időm,így leültem a TV elé,és valamiféle mesét kezdtem el nézni.7 órakor csöngettek.

-Itt az idő-suttogtam.Odaléptem az ajtóhoz,kinyitottam,és ott állt a családom teljes egészében,kibővülve egy fiúval.-Sziasztok!Gyertek csak be!

-Szia kicsim!-köszöntött együtt anyum és apum.A fiú zsebre vágta a kezét,és elfordította a fejét.Nem lopta be magát a szívembe.

-Üljetek csak le,azonnal hozom a vacsorát!Egyébként meséljetek!Mivel foglalkoztok mostanság?A híradós munkát elfelejtettétek már?Milyen volt nélkülem az élet?-árasztottam el a butábbnál butább kérdéseimmel a családomat

-Nos…már nem a TV-nél dolgozunk.Van egy kis vegyesboltunk innen nem messze,és azt vezetjük. Egyébként ő itt a fiunk,Steven.Még Amerikában fogadtuk őt örökbe,és ide hoztuk,Japánba.

-Örülök Steven!-mosolyogtam a képébe,és felé nyújtottam a kezem.Meglepődtem,amikor belecsapott a tenyerembe,de ha neki ez így jó volt,akkor váljék egészségére.

*20 perc múlva*

-Aaaaa…tele vagyok-dobtam le a villámat-Steven!Hozzá se nyúltál a vacsorádhoz,valami baj van?-fordultam felé

-Nem vagyok éhes!-válaszolta eléggé hideg hangnemben

-Na idefigyeljen ifjúember!Ő itt a nővéred,akár tetszik,akár nem!Nem beszélsz így vele,vagy különben tudod mi lesz?-ojjajj…talán nála is a legbrutálisabb büntetést szabták ki?

-Rendben!Sajnálom Mayu! Ígérem,hogy megeszem a vacsorát,amit nekünk főztél!

-Ugyan,ha nem kell,akkor nem kell megenned.

-De!Megeszi és kész.Tudod,hogy mi lesz akkor,hogyha nem eszi meg?-húzta fel a szemöldökét apám.

-Jajj,neee!-kaptam a szám elé a kezem-Ugye vele nem…?

-Dede!!

-Ugyan ne csináljátok már!Nem lenne szabad eltiltani őt a külvilágtól,és bezárni a pincébe!

-Csak így tanul a hibáiból.-anyu

-És hány éves vagy Steven?

-20-válaszolta

-Tényleg?És miért nem mész el otthonról?

-Khmm…van egy betegségem,ami miatt muszáj otthon maradnom.Ha mondhatom azt akkor rá vagyok kényszerülve a segítségre.-biggyesztette le alsó ajkát

-Sajnálom.

-Kicsim.Mesélj,mi van Shoko-val!

-Shoko-val?-a kérdés villámcsapásként ért.Most hazudjak?-Az apja eltiltott,így nem találkozunk,csak nagy ritkán.De igazándiból nem is kell találkoznunk,hisz ő sztár,és én nem akarok belerondítani az összképbe.Meg amúgy is ott van a húga,aki fontosabb neki.Azt hiszem már nem akarok vele találkozni.Szép volt,jó volt,elmúlt.

-Értem.És nem hiányzik?-anyu

-Hogyne hiányoznak,hisz ő volt a legjobb barátnőm.De azt hiszem jobb ez így,tudjátok..külön utakon.
Persze…külön utakon…akkor elkezdhetem ásni a síromat.Meg fogok halni a legjobb barátnőm nélkül…HIÁNYZOL SHOKOTAN!!!