#KAVARODÁS

~19.KAVARODÁS

*MAYU SZEMSZÖGE*

Elmeséltem Shoko-nak mindent,ami Londonban történt velem.Hogy Tom barátnője terhes,és azt is elmondtam,hogy egy Matthew nevezetű embert tettem a sittre,nem pedig Tomot.

-Ezt nem értem-döntötte oldalra a fejét értetlenül Shoko-Akkor most nem utálod Tomot?

-Dehogynem!Csak….megmentette az életemet.Azt hiszem-mondtam bátortalanul

-Ohh…És akkor most mi is van?-jött közelebb Hiro

-Nem mondom el még egyszer,már lusta vagyok.Inkább elmegyek sétálni,meg vásárolni,vagy nem tudom.Kettesben hagylak titeket!-húzogattam a szemöldökömet,mire egy párnát kaptam az arcomba-Ezt miért?

-Mert jól esett!-vágta rá Shoko

-Ezért még kapsz!Na,elmentem!-köszöntem el majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Hazamentem,mert kényelmetlenül sok kosz volt rajtam. Lezuhanyoztam,és kerestem egy sétához megfelelő ruhát.
Kiléptem az ajtón,és egy emberbe ütköztem. Bocsánatkérés helyett inkább nagyot néztem.
-Ta…Takada?!
-Mondd Mayu?!-mászott le rólam

-Mit keresel itt?Nem úgy volt,hogy békénhagytok?-álltam fel
-De igen,de Kita új albumot dobott piacra,és tudod….interjút kéne csinálnod vele.

-Soha!Nem!Kizárt!Felejtsd el!-tiltakoztam

-Ne legyél már kegyetlen!Csak 10 perc lenne az egész.Pár kérdés és már mehetsz is!

-Nem!Nem állok vele szóba!Ezt már megmondtam!

-Hát akkor majd más viszi el a pálmát!-adta fel végül-Akkor én megyek is.Szia!

-Rendben.Viszlát!-kiáltottam utána-Honnan van ennek ennyi energiája?-kérdeztem halkan magamtól,mire nem várt választ kaptam a hátam mögül

-Ez belülről jön neki.Mindig is egy energiabomba volt,mintha elemmel működne.Egy végtelen energiával rendelkező elemmel.

-Mi a fenét keresel itt?Nem megmondtam neked is,hogy hagyj békén?-fordultam hátra,ahol Kita hatalmas barna szemeivel találtam szemben magamat.

-De hiányoztál!És rá akarlak beszélni,hogy gyere el ma velem vacsorázni!

-Na akkor arra várhatsz…úgy százezer évet!

-Rendben!Akkor nem is erőlködök tovább.
-Helye!És ha most megbocsájtasz…el kell mennem sétálni!

-Szakadó esőben?-nézett ki az ablakon

-Pontosan!Esőben!Szia!-böktem ki,majd elmentem

Nem tudom mit képzel magáról.Mielőtt elmentem éppen ezért hívtam oda,hogy megbeszéljem vele azt,hogy már nem szeretnék semmit se tőle.És ezt ő akkor felfogta.Meg persze emlékezhetne rá,mert Shoko akkor kapta fel a vizet,hogy megint együtt vagyunk.És én is emlékszem,mert hazudtam neki,amit azóta is bánok.

-Mayu!-kiáltott utánam valaki,megszakítva ezzel a szitkozódást

-Mi az?-fordultam hátra-Áhh…Keiko néni!Mit tetszik itt csinálni,ekkora esőben?

-Hát csak a kórházban voltam,tudod megnézni a babát,és eleredt az eső,amikor kiléptem az ajtón.Talán hazamehetnénk együtt-mosolygott rám

-Rendben,de siessünk,nem akarom,hogy megfázzon!-fogtam meg a kezét.Úgy éreztem,mintha az anyám fogná a kezemet.Szemem könnybe lábadt,és a meleg,sós könnycseppek záporoztak a földre,elvegyülve az esővel.
Fogtunk egy TAXI-t és hazavitettük magunkat.Keiko hamar lezuhanyozott,és új ruhába bújt.A hasa elárulta,hogy már növekszik a kis jövevény.Úgy látszott Shoko is kezdi elfogadni,hogy testvére jön.Körülugrálta édesanyját,és mindent megtett azért,hogy a nő kényelemben érezze magát.

-Na,akkor megmutathatom,hogy milyen is a kisbaba?
-Igen,igen,igen!-hangzott Shoko szájából a válasz

-Látod kicsim,itt a keze,és ez lesz majd a kis feje-mutogatta a fekete fehér képen a pöttyöket.

-Jéé,és akkor az ott a lába lesz majd?-mutatott egy hosszabbnak tűnő „pöttyre” Shoko

-Pontosan!-mosolygott lányára a nő

-Anyu!Én már nagyon várom Őt!-vallotta be a lány fülig pirulva

-Akkor,elneveznéd te?

-Megengednéd?

-A lányom vagy!És azt szeretném ha te adnál neki nevet.

Shoko erre felpattant és a szobájába rohant,ahonnan előhúzta kameráját és egy füzetet.Tollat a nappaliban tartottak zsákszámra.

-Akkor összeírom,hogy melyik lánynevek tetszenek,és persze a fiúneveket sem hagyom ki,mert az már égő lenne, ha fiú lenne,de csak lány neveket írtunk össze…

-Hmm..valóban kicsit égő lenne.De még van időd gondolkodni ezen.-mosolygott Keiko

-Nem!Kevés az idő!Cselekednem kell!Most vagy soha!

Én már dőltem a röhögéstől.A napomat beragyogta a két fél beszélgetése.Mintha én is a család része lettem volna.

#HAZAJÖTTEM

~18 „HAZAJÖTTEM”

*SHOKO SZEMSZÖGE*

-Ajj!-nyavalyogtam magamban
Nem tudom elhinni,hogy neki is pont most kell átjönnie.Eddig csak a karrierjére gondolt,de most,hogy egy időre visszavonul,rám szállt.Jó,ő is a barátaim közé tartozik,de nem vagyok oda a nyavalygással teli napjaira,amikor azt szajkózza,hogy letört a körme.Na igen,ő Akino.

A csengő éles hangja törte meg a csöndet,amiben én teljesen nyugodtnak éreztem magam.Hiro még aludt,a tegnapi nap eléggé felzaklatta,ami az édesanyjával történt.Én pedig próbáltam egy napig elterelni a témát,és megmutatni neki,hogy milyen is az én mennyei konyhamalacom.
-Shokooo!-ölelt meg a hívatlan vendég

-Akino…-néztem rá unottan

-Na mi a baj bébi?Talán  zavarok?-húzta fel a szemöldökét,majd ledobta a bőröndjeit a földre,amik hatalmas puffanással jelezték,hogy egy darabig ott fognak tanyázni.

-Ami azt illeti,igen,zavarsz!-világosítottam fel-Vendégem van,és tudom,hogy te mindenkire,akit én „szeretek” arra rámászol,és rajta tanyázol,mint valami kiirthatatlan gaz.

-Ohh…ez kedves volt tőled.Tehát azt szeretnéd,hogy elmenjek?-jött közelebb hozzám.Szeméből csak a „szánalmas lúzer” szót tudtam kivenni.

-I..igen-bólogattam,megerősítve a rövid válaszomat

-Rendben!De akkor ne kérj meg arra,hogy énekeljünk együtt-vinnyogta,majd fogta nehéz cuccát,és elment.
-Na végre,hogy elment-jött ki Hiro a szobából-Már azt hittem ideköltözik. Sohasem csíptem az ilyen fajta nőszemélyeket.Túlságosan sok szappanoperát néznek,és rájuk ragad ez a gonosz szerep.Azt hiszem-vakargatta tarkóját a fiú

-Na gyere,te utálom a szappanoperákat fiú.Kapsz reggelit!-intettem,hogy jöjjön utánam

-Reggeliiii!!-ugrándozott,mint egy kisfiú

A konyhába érve kipakoltam minden olyan dolgot,amit egy szokásos reggelihez kellenek.Kanál vagy kanál.Egy választása volt.
-Fagyit kapsz!De csak keveset,mert megfájdul a hasad!-tettem le elé a fagyisdobozt,melyben a hideg jeges csoda lapult.
-Nálatok mindig fagyi van reggelire?-nézett rám értetlenül

-Nem,csak lusta vagyok a hűtőbe mászni a reggelidért,amit anyu csinált kifejezetten Neked!-pirultam bele a válaszomba.
Na igen,ő még nem tudja,hogy fülig belészerelmesedtem.Vagy lehet,hogy tudja.Nem tudom.

-Megjötteeeeem!-üvöltött egy ismerős hang a nappaliból-Shokoooo!!Itt vagyok szerelmem!!Merre vagy?Ne bújj el!!

-Ez megőrült-böktem oda a szavakat Hiro-nak,aki bőszen harapta a hideg édességet.

-Shokoooo!-ugrott a nyakamba Mayu.
-Megfojtasz!!! Kérlek engedj el!-szuszogtam

-Hát jó,legyen!De mesélnem KELL!-hangsúlyozta a Kell szót.

-Na,mesélj!

Leültünk a kanapéra,és ő teljes áradozásba kezdett,míg én kikerekedő szemekkel néztem,ahogy magyaráz, és a kezeivel csapkod.

#KONYHAMALAC

~17 KONYHAMALAC

*SHOKO SZEMSZÖGE*

Azt hiszem Mayu teljesen megzakkant.Először Kita,aztán elmegy azzal az indokkal,hogy börtönbe dugja a volt barátját.Tegnap azért még felhívott,hogy hazajön.Nem értem,de ha hazajött kifaggatom mindenről.Az IPhone-omat nyomogattam.Felnéztem a blogomra,és mivel az utolsó postom tegnap reggel volt,így úgy döntöttem,hogy készítek pár képet Mamival,amiket feltölthetek az én édes rajongóimnak.
-Mami!Gyere ide lustaság!-kaptam kézbe imádott négylábúmat-Most ne ijedj meg.-villant a vaku a macska hirtelen elrohant.Na igen,ez Mamitasu.
A képet felnyomtam az oldalra és egy pár sort fűztem hozzá:
”Mami!Te nagy vadmacska…www…awwww…Karmokat ki,te veszélyes vadmacska!
A vaku nem a kedvence,és csak ezt a képet tudtam elhozni Nektek.Azért remélem jól vagytok.Meséljetek,mi újság felétek? Erre ömlik az eső,mintha dézsából öntenék L”

-ELKÜLD!-nyomtam meg a gombot a telefonon,majd amikor úgy döntöttem,hogy elég a bambulásból,letettem az asztalra a telefont,és lementem a nappaliba.
A TV előtt anyám és az új barátja ültek.Még nem szoktam meg,hogy új ember van a háznál,de idővel csak megbékélek.
-Ááá…Shoko!Gyere,csatlakozz hozzánk-szólt hozzám a férfi

-Popcornt?-nyújtotta tele szájjal a tálat anyám

-Nem köszönöm-mosolyogtam-De hamarosan csatlakozok.Előtte még elmegyek egy kicsit,kiszellőztetem a búrámat-vicsorogtam

-Rendben,de ne kószálj el nagyon-mondta a pasas

-Ömm…már 10 éves elmúltam,Tokióban élek amióta az eszemet tudom,nem kell félteni.-motyogtam,miközben a cipőmet húztam a lábamra-Elmentem!Sziasztok!!-magam után becsaptam az ajtót és rohantam előre:a szomszédba.
Becsöngettem,és várni kezdtem.Alig 2 perc múlva Hiro jelent meg az ajtóban bánatos,kisírt szemekkel.

-Valami baj van,Hiro?-néztem rá ijedten

-Meg…meghalt.-nézett rám.Könnyei záporoztak,és lehetett rajta látni,hogy teljesen összetört.

-Gyere,menjünk be!-noszogattam befelé.Rám támaszkodott és a nappaliba vezettem.-Hozok vizet!Ne menj el!

A konyhába érve sokkot kaptam.Minden tányér és pohár a földön hevert,szilánkokra törve.Az asztal felborítva,a tapéta pedig piros foltos volt.Nem értettem.Kerestem egy ép poharat,megtöltöttem vízzel,és visszamentem a fiúhoz.

-Hát ez még ép maradt?-forgatta a poharat
-Az egyetlen,ami ép maradt-mosolyogtam

-Már nem sokáig.-ezekkel a szavakkal a földhöz vágta a törékeny üveget,ami a konyhában látottakhoz hasonló módon végezte.

-Hiro,kérlek mondd el,hogy mi történt!-húzódtam közelebb

-Feladta.Az orvosok is feladták,én meg…megyek utána hamarosan!Nem maradok ebben a világban.Nekem csak ő volt,és senki más.Az apám elment,testvérem nincs.A nagyszüleim Nagoya-ban élnek,és én meg…most már felesleges élnem.

-Ezt meg ne halljam még egyszer!Több vagy annál,mint amennyinek hiszed magad!Tehetséges vagy,és utánozhatatlan.A lányok döglenek érted,és amióta az eszemet tudom mindig jó kedvre derítettél.Talán azért teremtett az Isten,hogy boldogítsd az embereket,és ha elmenél,akkor mit látnál?Egy teljesen összetört lányt,aki a depresszióba menekül,és öncsonkításba menekülne.Ezt akarod?

-Nem-hajtotta le a fejét ismét-De annyira egyedül vagyok.

-Nem vagy egyedül.Én itt vagyok a szomszédban!És…-elgondolkoztam-Van kedved átjönni filmezni?

-Nem is tudom,azt hiszem ez nem a legmegfelelőbb alkalom a filmezésre.

-Dehogynem!Egy csomót fogunk enni,fagyit,tejszínhabot,cukrot,gumikígyót meg minden egészségtelen cuccot.Lécci-néztem rá kiskutyaszemekkel

-Végül is,az önmarcangolást folytathatom holnap is.Ma akkor bulizunk!-ugrált
Jó volt végre mosolyogni látni szegényt.Megértem őt,hisz apám még gyerekkoromban elhunyt,és nagyon nehéz volt feldolgozni.

-Megjöttünk!-kiabáltam

-Jöttünk?Ki jött még?-nézett hátra anyám-Óó,Hiro!Hát hozzád ment kiszellőztetni a búráját?

-Anya,ez a 21. század és nem az őskor.-mondtam,remélve,hogy veszi a lapot-Gyere Hiro,összedobjuk a konyhamalacot-nevettem
-Konyhamalac?Az ugye nem…nem rossz?-nézett utánam értetlenkedve
-A világ legjobb dolga.Na ülj le!-mutattam a székre

A hűtőből minden egészségesnek tűnő dolgot elhagytam,és az egészségtelen dolgok után kutattam.Tejszínhab,édes halassüti,eper;na jó ez egészséges…;gumicukor,csokis drazsé és minden olyan dolog,ami cukorral tele van nyomva.

-A legjobb,hogy ezt akármikor megeheted bűntudat nélkül persze.-motyogtam-Miért nevetsz ki?Valami van az arcomon?-kapkodtam egy kanalat keresve

-Csak-nevetett-tejszínhabos-jobban nevetett-a…a hajad.

-Namármost megértem,ha vicces,de ez életbevágó.A hajam…-nyújtam a hajamhoz,majd észrevettem,hogy ez az állapot már menthetetlen-tiszta tejszínhab.Nehogy azt hidd,hogy megúszod hab nélkül-azzal fogtam a flakont és a hajába nyomtam egy adag fehér édes álmot

-Ezt miért csináltad?-nevetett tovább

-Mert kinevettél.És ez a szívemig hatolt-dramatizáltam

-Óó,te kis konyhai boszorkány.
Az estét nem is kell vázolnom.Minden csupa tejszínhab lett,és a csokis drazsék mindent beterítettek.A filmezésből semmi nem lett.

#APA LESZEK?

~16 APA LESZEK?

*TOM SZEMSZÖGE*
Matthew megkért,hogy vigyem el Mayu-t a hotelből egy olyan helyre,ahol ő is tudja,hogy hol van.Onnan tudtam,hogy Mayu ott van,mert elmondta,hogy hogyha nincs pénze,akkor ott foglal lakást magának.És láss csodát!Most is ott volt.Tudom bunkóság volt elvinni,mert megígértem,hogy többet nem teszek ilyet,de kell a pénz nekem és a barátnőmnek!

-Matthew!-állítottam meg még mielőtt kilépett volna az ajtón-Ne bántsd Mayu-t!Ha egy haja szála is görbülni fog…esküszöm az életemre,hogy megöllek!

-Jól van haver.Nyugi!Nem fogom bántani.Csak kiegyenlítem a szerződésünket!Ha te megtetted Amandával,akkor én is megteszem Mayu-val.-mondta,majd elment.
Féltettem Mayu-t.Nem kellett volna elhoznom.Ó én barom!

-Vedd fel Mayu!Vedd fel!

-„Szia!Most nem vagyok elérhető,de ha tudod mit akarsz mondani,akkor ne habozz!A sípszó után csacsogj!És ha tudjak visszahívlak!Bííííp:”
-A fene-csaptam le a telefont.

Az ajtóhoz indultam,felkaptam a kocsikulcsokat és siettem haza.Az ajtó tárva nyitva,bentről pedig Matthew hangját hallottam.
-Gyere ide kislány!Nem fog fájni!

-Menj el!Hagyj békén!-sikította

-Ugyan kislány!Nem kell menekülnöd a sorsod elől!

-Hagyj már békén!Nem érted?

-Gyere ide te ribanc!-kapta el a lányt,én pedig tehetetlenül rohantam utánuk

-Nee!-sikított,és egy könnycsepp folyt le az arcán

-Ne sikíts már ennyit!Úgy sem hall téged senki!-kiabált a fiú

-Engedd el!Gyerünk!Szállj le róla!-ordítottam
-Na mivan?A hős szerelmes visszajött?-lépett közelebb a fiú
-Mayu!Most azonnal menj haza!Siess!-szóltam a rémült lányhoz,aki azonnal vette a lapot,és kirohant a házból.
-Megszegted a szerződésünket,Tom!Emlékszel még mit mondtam?Ha Mayu nem,akkor ott van Vic.Melyiket adod akkor nekem?

-Egyiket sem,mert ők nem tárgyak!Tudod,hogy milyen lelki sebeket ejtesz a lányoknak azzal,hogy a perverziódat rajtuk akarod levezetni?

-Nem érdekel.Szeretem a lányokat!Ne mondd,hogy te nem szeretsz velük játszani!

-Én nem játszok velük,te barom.Én legalább érzek is irántuk valamit!

-Tehát minden lányt megkedveltél?-nézett rám értetlenül

-Valahogy úgy.De tudod mit?Nem érdekelsz!Azt csinálsz amit akarsz.-a rendőrök autójának éles vinnyogását hallottam

-Itt a rendőrség!Matthew!Jöjjön ki felemelt kezekkel!

Mivel ő nem ment ki magától,így kitessékeltem én..akarom mondani, kilökdöstem a házból.Mayu-t is megláttam,egy orvos volt vele,és beszélgettek.Odamentem hozzá-Minden rendben?

Ijedt volt a tekintete.Meg is értettem.A nyakamba ugrott és sírni kezdett

-Ha te nem jössz oda..-szipogta-biztosan megerőszakol.És amikor mondtad,hogy meneküljek,kirohantam az utcára,és felhívtam a rendőrséget.Azt mondták,hogy már régóta keresik őt.Mégis kikkel barátkozol te?-engedett el,és visszaült a helyére

-Nem lényeges!Most viszont megkérlek,hogy azonnal utazz vissza Japánba!És egy darabig ne gyere vissza!-néztem mélyen a szemébe

-Rendben!De kérlek vigyázz Victoria-ra,és még másra is!-nézett maga elé.Nem tudtam mire érti ezt a más dolgot

-Mégis kire kéne még vigyáznom?

-A leendő gyermekedre!

Mi?Apa leszek?És én erről miért nem tudok??

#TOM

~16 TOM

*MAYU SZEMSZÖGE*
Londonban vagyok.Egy hotelban szálltam meg,és lassan 1 órája forgolódok az ágyamban.
Éjfélkor a telefonom hangos dallamára ébredtem:
-Tudod hány óra van?-kérdeztem
-Úgy éjfél lehet nálad.Miért mentél el?-hallottam aggódó barátnőm hangját
-És ismered az időeltolódást?-ültem fel az ágyamban

-Igen.Na,de most komolyan,miért hagytál itt?
-Nem hagytalak ott,hiszen leírtam mindent a lapra-magyaráztam

-Akarod mondani papírfecnire.Amúgy is csak egy oldala volt.-okoskodott,ami bevallom nem áll jól neki

-Kettő..tudod,ha megfordítod,akkor ott van a másik oldala,amire szintén egy regényt írtam.Csak vedd fel a szemüvegedet,mert elég aprók a betűk!
-Óó,hogy erre miért nem gondoltam?!-egy csattanást hallottam,ami valószínűleg a homlokára mért ütés hangja lehetett.

-Ne verd magad,légy szíves!Nem akarok lila barátot!
-Oké.Na hagylak aludni,én meg elolvasom a leveled másik oldalát!-hangsúlyozta a MÁSIK szót.
-Éppen mondani akartam,hogy álmos vagyok!-ásítottam a telefonba- Szép álmokat Shokotan!

-Neked is Mayuchii!-visított a telefonba.
Letettem,és megállapítottam,hogy hamar el fogok aludni.Így is történt.Álomba szenderültem,és mindössze 4 órát aludtam.Hajnal 4-kor kivetett magából az ágy.Megittam szokásos kávémat,megreggeliztem,és leültem TV-t nézni.Valami bolond mese volt,tipikus angol mese.

8 órát ütött az óra.Valaki az ajtón dörömböl.Odaléptem,és kivágtam az ajtót.Már idegesített.
-Azonnal velem jössz!Nincs ellentmondás!-hadarta Tom
-De..-kezdtem
-Nincs de!Velem jössz!

-Remélem nem fogsz megint elrabolni,mint annak idején.-húztam fel az egyik szemöldökömet

-Nem!Éppen menteni akarlak!-rángatott ki a hotelből

-Mégis kitől akarsz ennyire megóvni?-értetlenkedtem tovább

-Kapj észbe kislány!Olyan barátaim voltak,akik mind egyet és ugyan azt akarják!-rángatott tovább

Egy takaros ház elé értünk.A környék elég csendes volt.Az ajtót kinyitotta „elrablóm” és belökött a nappaliba.
-Helyezd magad kényelembe és érezd otthon magad!-vigyorgott rám
-Drágám megjöttél?-ugrott a nyakába egy vörös hajú lány,aki valószínűleg a barátnője lehetett-Ki ez a lány?Megcsalsz?-tette derekára a kezét,és bevágta a sértődöttet
-Nem,dehogy-mentegetőztem-Én csak az egyik barátja vagyok,akit jelen pillanatban me-befogta a számat.Megértettem a célzást,nem dumálok többet.
-Csak most tért vissza Londonba,és nem tudott hol megszállni.De hamarosan lesz lakása és elmegy,de addig kérlek bánj vele úgy,mint egy normális emberrel!És légy kíméletes a hülyeségeiddel!-utasította a lányt
-Ugyan nem kell,én is elég flúgos vagyok ha rám jön az öt perc-vigyorogtam.
Furcsán teltek a napok.A második nap után kezdtem úgy érezni magam,mint egy börtönben.Az a csaj le sem szállt rólam,Tom pedig..hát ő fogalmazzunk úgy,hogy amióta megjöttem azóta eltűnt.Amikor kettesben voltam a lánnyal,beszélgetni kezdtünk:
-És mióta ismered Tomot?-kérdezte tőlem
-Hát,már régóta.Amikor a nagyszüleim meghaltak,ideköltöztem,és akkor ismertem meg.Egy kávézóban futottunk össze.
-És szeretted őt?-hajtotta le a fejét az asztalra

-Ha mondhatom,akkor ő volt a mindenem.De hangsúlyozom,csak volt!

-Értem.Hát én lassan 1 hónapja ismerem őt,és szerelem volt első látásra.Rá két napra ideköltöztem,és azóta itt vagyok.Bár keveset látom őt.-mondta szomorúan

-Mert mivel foglalkozik?-kerekedett ki a szemem

-Nem tudom.Nekem azt mondta,hogy éjszakás valami étteremben a város közepén,de egyiknél sincs bejelentve.Megnéztem az összeset,és egyik sem alkalmaz semmilyen Tom nevű férfit.Aggódom érte nagyon.

-Nem kell! Higgy nekem!Ismerem már őt annyira,hogy tudjam,nem hazudik-hazudoztam a lánynak.Nem akartam elárulni,hogy a barátja mivel is foglalkozik.

A nap további részében jóformán csak a neten böngésztem.Shoko-nak és Keiko-nak is írtam egy-egy E-Mail-t.Leírtam,hogy jól vagyok és,hogy hamarosan hazatérek.Nem kell aggódni.

Este hamar elaludtam,és a másnapra gondoltam.

#VÁRATLAN FORDULAT

~15 VÁRATLAN FORDULAT

*SHOKO SZEMSZÖGE*
Soha többé nem állok szóba anyámmal.A legjobb az lenne,ha egy darabig eltűnnék. Igen.Ez a legjobb megoldás arra,hogy ne találkozzak egy darabig anyámmal. Előkotortam a telefonomat,persze miután megnyugodtam,tárcsáztam a menedzseremet:
-Igen?-szólt a vonal túlsó végéről kedvesen a férfi
-Itt Shoko!Csak szeretném mondani,hogy1 maximum 2 hétig ne várjatok a stúdióba,mert…mert!-jelentettem ki
-És mivel érdemeltük ki azt,hogy nem vagy hajlandó arra a pár órára bejönni?
-Pár óra?Meg vagy húzatva?Majd’ 9 órát vagyok a stúdióban.És,hogy miért nem megyek,arról kérdezd anyámat.Na,legyél jó,és vigyázz a táncosaimra!Nem akarok egy törött bokát sem!Szia!
Gyorsan kinyomtam a telefonomat.A konyhából hallottam anyám kacarászását. Összeszedtem a ruháimat,beledobáltam egy bőröndbe.Felvettem az álruhámat,és lerobogtam a lépcsőről.Kiosontam az ajtón,és elindultam Mayu lakása felé.Nála csak ma estig húzom meg magam,aztán majd kiderül,hogy hová megyek.Fél órát gyalogoltam a szakadó esőben.Nesze neked nyári forróság.Végre Mayu lakása előtt  vagyok.Becsöngettem,de nem jött válasz.
Próbálkoztam még,és végre a harmadik csengetésre odaért a kaputelefonhoz,és édesen csilingelő hangon belekiabált:
-Ki vagy messziről jött idegen?
-A Mikulás te idióta!Amúgy Shoko!Beengedsz?-néztem a kaputelefonra kiskutya szemekkel,bár tudtam,hogy úgysem látja,hogy nézek

-Na gyere!-egy apró kattanást hallottam a nagy kapu felől.Felsiettem Mayu-hoz.
Az ajtó elé érve egy kicsit furcsa érzésem volt.Bekopogtam,és hallgatóztam.Egy férfi hangját hallottam,kicsit nagyon is ismerős volt,de nem foglalkoztam vele.Mayu arcát láttam.
-Shokoooo!!-ugrott a nyakamba,mint aki még életében nem látott volna.
-Meg…megfojtasz!Engedj el,kérlek!-toltam el magamtól,mire egy kicsit megszeppent
-Gyere csak be!Éppen vendégem van.-mutatott az eddig ismeretlen hapsira.
Legszívesebben megfojtottam volna az  óceánba,de nem lehetett,mert egy panelház negyedik emeletén voltunk,ahol a legközelebbi vízforrás a konyhában van.
-Szia Shoko!-állt fel,és jött közelebb hozzám,mire két lépést hátráltam.Nem volt kedvem kommunikálni vele,így csak biccentettem egyet a fejemmel
-Mayu!Beszélnünk kell!Négyszemközt!-hangsúlyoztam az utolsó szót,hogy neki is világos legyen.
Kimentünk a konyhába,és ott kezdtem el mondanivalómat:

-Mit keres ez itt?-néztem rá
-Nem ez,hanem Kita.És én hívtam ide.Unatkoztam,és azt mondta,hogy bármikor beszélhetek vele,ha van valami,és…-kezdett el magyarázkodni
-Már nem is emlékszelarra,hogy mit tett?Téged ez nem zavar?
-Foglalkozz a magad dolgával Shoko,ne az én életemben turkálj!És ha most megbocsátasz,visszamegyek.
Ez a mondat villámcsapásként csapott le.Szó nélkül kivágtam a konyhaajtót,és elmentem.Soha többé nem akarom látni Mayu-t.Nem érdekel,hogy ő a legjobb barátnőm,de most nagyon megutáltam.Ez a viselkedés nem vall rá.Nagyon megváltozott,és az okát nem tudom.
Utam az egyetlen emberhez vezetett,akit még nem taszítottam el magamtól.
Odaértem a titokzatos ember házának ajtaja elé.Becsöngettem,és hamar be is tessékelt az ajtón.Hiro megengedte,hogy a vendégszobában meghúzzam magam,amíg csak jól esik.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-jött be az ajtón,miközben én bőszen pakoltam a ruháimat a szobában álló nagy,famintázatú szekrénybe
-Nem,köszönöm.-mosolyogtam rá,és folytattam a pakolást
-Őőő…Shoko!Kérdezhetek valamit?-ült le az ágy szélére
-Persze!Kérdezz csak amiről szeretnél.
-Mayu-val min  vesztél össze?
-Kita visszatért az életébe,és megmondta,hogy ne turkáljak az életébe és,hogy foglalkozzak a magam bajaival.
Csak magam elé tudtam nézni.Nem mertem rá nézni,nem szerettem volna ha látná,milyen szörnyeteg vagyok.
-Shoko!-jött oda hozzám-Tudod,szerintem fantasztikus vagy!Mayu meg nem,hogy értékelné azt,hogy aggódsz érte.
-Hmm…köszönöm.Kedves vagy!
A telefonom halk rezgése szakította félbe a beszélgetést
-Tippelek.Mayu az.
-Talált süllyedt!!!Igen?
-Ne haragudj,hogy olyan voltam,csak tudod teljesen be vagyok zsongva a mai naptól.Még nem fogtam fel,hogy mi is van.Át tudnál jönni beszélgetni?Unatkozok.-sóhajtott

-Tehát,most azt hiszed,hogy csapot papot itt hagyok és egyből rohanok hozzád,hogy szórakoztassalak.Na arra várhatsz!Hívd át megint a kis barátodat,talán ő majd elszórakoztat téged.Én nem leszek a kiskutyád,aki egyből ugrik neked,amint meglátja,hogy a gazdi unatkozik.-meg se vártam,hogy reagáljon,letettem a telefont
-Ez durva volt,de igazad volt.Teljesen igazad volt.Most magadra hagylak!Látom szeretnél egy kicsit egyedül maradni,ha kellek csak szólj!
Nem értem,miért vagyok ilyen?Az emberek kihozzák a másikból a ’vadállatot’,de belőlem miért hozzák ki a SZÖRNYETEGET?Esküszöm,becsavarodok.
-Hopsz,egy SMS.-ugrottam a telefonért.Mayu-tól jött az üzenet,ez állt benne:
”Nem tudom mi bajod lett hirtelen,de örülhetsz,mert egyel kevesebb barátod lett.Na szia!”
Már sok volt a mai napból.Ki kell szellőztetni a fejemet.
A legközelebbi park felé vettem az irányt,ahol egy nyugodt helyet kerestem.Leültem a hideg padra,és elgondolkoztam azon,hogyan lettem ekkora hárpia?
Halk lépteket hallottam a hátam mögül.Meg se kellett fordulnom,hogy tudjam,Mayu áll mögöttem.
-Nesze!-dobta oda a nyakláncát- Elfelejthetsz!
-De…-eltört a mécses,sírni kezdtem-Mayu!
-Nem érdekelsz Shoko!Felőlem úgy bőgsz,ahogy akarsz!Felejtsd el,hogy létezek,azt is,hogy valaha ismertél!-jelentette ki,majd elment.


2 hét múlva
-Shoko!Koncertre fel!-üvöltötte fülembe drága menedzserem.
-Nem vagyok süket!Hallok még!
-Akkor irány a C.C LEMON HALL!

A koncert helyszínére érve,besétáltam az öltözőbe,ahol lepakoltam.Egy üveg vizet kértem csak,majd amikor azt megkaptam,felmentem a színpadra gyakorolni.A koncert este 8-kor kezdődik.A jegyek alig 4 óra alatt elfogytak.Ideges lettem,nem is kicsit.
Az óra pontosan 8-at mutatott.
-SHOWTIME-jött oda ismételten a menedzserem- Színpadra kisasszony!-noszogatott a színpad felé
-Oké-oké!!-felmentem a lépcsőn.Rajongók ezrei kezdtek el sikítani,amint megláttak.-Szép estét mindenkinek!Örülök,hogy eljöttetek,akkor benne vagytok egy hajnalig tartó bulizásban?-sikítás volt a válasz.A plakátok előkerültek,és persze el sem maradhatnak a fénycsöveg.
-NAMIDA NO TANE,EGAO NO HANA?-kérdeztem,mire ismét mindenki sikítani kezdett
A koncert éjfélkor ért véget.Fantasztikus volt.A kapunál még egy utolsó kézfogás,és autógramm.
-Következőt!-hallatszott egy testőr hangja a távolban
-Szia…-megdermedtem.Mayu állt előttem és egy cetlit dobott az asztalra-Köszönöm!
-Ég veled!
-Végeztünk!Sajnáljuk,de Shokotan elfáradt és szeretne pihenni!
Beszaladtam az öltözőmbe,és megnéztem a cetlit:
”Kedves Shoko!
Nagyon boldog voltam,hogy ismét láthattalak!Az elmúlt 10 évben csak arra tudtam gondolni,hogy vajon milyenné váltál?Mi lett belőled.Nem csalódtam,amikor megláttalak a színpadon.Élmény volt téged nézni!Az utóbbi napokban megváltoztam,és a te változásod semmi az enyémhez képest.Én tudom,hogy temiért változtál meg,de te nem tudod,hogy én miért.Sajnos ezt nem árulhatom el,de annyit elmondok,hogy rossz!Nagyon rossz.Ez az utolsó levelem Neked,mert vissza megyek Londonba!Remélem Hiro-val minden rendben lesz,és végre össze fogtok jönni!Kérlek NE KERESS engem,amint tudok jelentkezek ismét!Sokszor ölel,és puszil:

                   A te legjobb barátnőd: Mayu ♥”

Elmegy??Mi..miért?

#STRAND ÉS KISTESÓ

~14 STRAND ÉS KISTESÓ

Június van.Végre itt a nyár.Mehetek a strandra. Hófehér bőrszínemet végre lecserélheti a napbarnított szín.Már rágondolni is kellemes.
-Shokooo!-ugrottam a nyakába szuszogó barátnőmnek
-Mi?Mi van?Betörtek vagy mi?-tekintett körbe a nappaliban
-Nem,csak el akarok menni a strandra!Lécci,menjünk el!-néztem rá kiskutyaszemekkel
-Miért akarsz te pont most,reggel nyolc órakor strandra menni?
-Mert NYÁÁÁR van!-nyújtózkodtam,és a nyár szót nyomatékosítottam
-Felőlem,elmehetsz,de rám ne számíts!Pihenőn vagyok!És anyu ma hozza haza az új pasiját,aki a koncerten is ott volt.
Szóval az anyjának új pasija van.De hamar leváltotta azt az őrült elmebeteget.Remélem ez jobb,mint az előző,és nem csak a pénzt akarja
-Na jó!Akkor én elmentem!-rántottam meg a vállamat,és kiviharoztam a nappaliból
-Megőrült!De a kocsikulcsok…3…2…1…
-A kocsikulcsok!-mentem vissza a nappaliba,ahol Shoko már feküdt a nevetéstől
-Miaz?Valami van a fejemen?Szedd le!Kérlek!!!
-Nem,dehogy.Csak azt nevetem,hogy hogy lehetsz ilyen feledékeny?Hisz nézz már magadra!-mutatott a felsőmre
-Mi van vele?Tök jó…pizsi…hupsz…ez egy apró bibi,de egy pillanat és átvedlek!-mondtam,majd a szobába rontottam,ahol előkotortam a tiszta ruhámat,és gyorsan magamra kaptam.Visszamentem a nappaliba,ahol Shoko már pattogatott kukoricát majszolva nézte az egyik mesecsatornát-Így jó vagyok?
-Akár egy topmodell!
-Nem is néztél rám!-nyavalyogtam-Na mindegy.Nézd csak tovább a mesét!Én elmentem!
A  legközelebbi strand csak másfél órára van,így elég hamar odaértem.Szerencsémre nem voltak olyan sokan.Lefáradtam a homokos partra,és leültem az egyik napozóágyba.Egy korombeli férfi jött oda hozzám beszélgetni
-Mayu!Hogy kerülsz ide?
-Ismerlek?-néztem rá
A fiú levetette napszemüvegét és sapkáját,és most már világos ki állt előttem.Hiro volt az,Shoko nagy szerelme
-A szomszédból.-vigyorgott-Csatlakozhatok?
-Persze,ülj csak le!
-És mi járatban erre?
-Menekülök.-sóhajtottam
-Mi,vagy ki elől?Ugye nem Shoko elől?
-Nem!Inkább attól,hogy mit művelnék ha még ott lennék nála-nevettem-Az anyja ma viszi bemutatni az új fiúját.Bár kíváncsi vagyok én arra,hogy milyen „fiatal” .Biztos valami háborús veterán.
-Dehogy!Az a pasi tök jó fej!Ismerem,mert az anyja egyszer ott volt a kórházban,azt hiszem vizsgálatra ment,azt ne kérdezd milyen vizsgálatra,és az a pasi állandóan a kezét fogdosta és mindenféle szép szóval elárasztotta.Annyira édesek voltak együtt-áradozott a Keiko és újdonsült párjáról a fiú
-Tudsz róla,hogy hogyha nem ismernélek,leütöttelek volna?
-És te tudsz arról,hogy te vagy az egyetlen lány,aki még nem vert meg azért,mert egy dumagép vagyok?-nevetett
-Hát,ami azt illeti…-teljesen zavarba jöttem attól,amit mondott-khm….ez kedves volt tőled.Még soha,senki nem mondott ilyen szép dolgokat nekem-játszottam rá a szerepemre
-Hozzám jössz?-tette fel drámaian
A strandon lévő emberek teljesen hülyének nézhettek minket,de ez engem nem érdekelt.Végre valaki,akivel tudok nevetni,és nem kell azon rágódnom,hogy mit mondjak.Mellette megtaláltam a legjobb fiúbarátot.És több nem is kell.Már csak el kell érnem,hogy megkedvelje Shoko-t,és akkor…♥
-Mondd!Mi a véleményed Shoko-ról?-fordultam fel komoly arccal
-Hát nagyon kedves és tehetséges.Oda és vissza vagyok érte.Ha lehetne megcsókolnám,vagy szerelmet vallanék neki,de tudom,hogy semmi esélyem- hadoválta a hülyeségeit
-Tudod,hogy most akarlak megfojtani a vízben?-mutattam az előttünk elterülő több kilométeres víztömegre
-Miért?-nézett értetlenül
-Ha akarod tudni,akkor Shoko is oda van érted.Állandóan rólad dumál,és teljesen zavarban van,ha rólad mond valamit.Idézek: „Hiro így,Hiro úgy…Jajj Hiro olyan aranyos!Vajon Hiro-nak tetszene ez a ruha?”
-Komolyan?-állt fel helyéről
-Szerinted ha nem lenne igaz,akkor mondtam volna?
-Nem tudom.De ez fantasztikus!!!-ugrált örömében
-Oké,az örömtáncnak most vessünk véget!Menjünk haza!Jössz?
-Nem,én még maradok,de holnap beugrok hozzátok!-mosolygott
-Oké!Szia!

Hazaértem.A villanyok mindenhol égtek,kivilágítva ezzel a Nakagawa-rezidenciát.
-Megjöttem!-suttogtam
-Ááá…Mayu drágám!Gyere,had mutassalak be leendőbelimnek!
Leendőbeli?Házasodni készülnek?Már?Nem korai még ez??
-Mayu!Ő itt Takashi
-Örvendek Ono kisasszony
Leütöm ezt a pasit is.
-Szintén.Mayu Ono-hajoltam meg-Most ha megbocsájtanak,elmegyek átöltözni
-Rendben,de ha visszajöttél,akkor gyere le,mert azt szeretném ha mindenki megtudná,persze a családban,a jó hírt-ujjongott Keiko
-Rendben!
Felrohantam a lépcsőn,be a szobába.Shoko is bent volt a takarót a fejére húzta.
-Shoko,mi baj?-ültem le az ágy szélére
-Semmi!De magamra hagynál?- kérlelt
-Persze,csak átvedlek!Egy pillanat és itt se vagyok.
Tényleg egy perc alatt étöltöztem.Lementem az ebédlőbe,ahol Keiko és párja mosolyogva beszélgettek.
-Gyere Mayu!Ülj le!-mutatott Takashi a mellette lévő székre
-Tehát Mayu!Megbízunk benned.És most neked is elmondjuk a legjobb hírt.
BÖKJÉK MÁR KI!
-Terhes vagyok!Igen!Shoko-nak kistesója lesz!-jelentette ki hatalmas mosollyal az arcán a nő
Tehát ezért sír Shoko,mert az anyja terhes egy számára teljesen idegen embertől.Már értem!

-Nagyon örülök!Gratulálok!-vettem fel a boldog kislány szerepét-Most azonban mennem kell.Még remélem találkozunk!És még egyszer gratulálok!
Felmentem a lépcsőn,be Shoko szobájába.

-Már értem mi a baj!-léptem oda hozzá-Ugye megérted,hogy ez az anyád döntése?

-Tudom,de nehéz felfogni,hogy ilyen hamar elfelejtette,hogy van egy lánya.
Arcát kezeibe temette,és zokogott.Ilyenkor nem tudom,kell-e lelkizni,de most ebben az esetben hagytam,had sírja ki magát.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat,és hazavágtattam.

#UNALOM

~13 UNALOM
*MAYU SZEMSZÖGE*
Miért kell mindig menekülnöm?Azt hiszem nagy lány vagyok már ahhoz,hogy el tudjam intézni a dolgokat anélkül,hogy elmeneküljek. Shoko azt mondta,hogy azonnal jöjjek haza.
De itthon megöl az unalom.A TV-t néztem egy darabig,valami furcsa film volt benne.Valami kalózos cucc,Orlando Bloom-mal és Johnny Depp-el a főszerepben.Nem néztem végig,mert nekem ez egy kicsit magas.Bár az eleje az tetszett. Össze is pakoltam mindenhol,már ráfért a lakásra egy alapos takarítás. Aztán a szobámban kezdtem szenvedni.Az ágyamon lévő piros takarón lévő szöszöket egy az egyig leszedtem róla.Ja és egy katicát is megmentettem a haláltól.Túl jószívű vagyok.
A csengő szakadatlanul csilingelt.Valaki biztos ráfeküdt.De akkor a szomszédokat is hívta volna…hmm…odamentem a telefonhoz,és beleszóltam:
-Itt a dögunalomtól haldokolni készülő Mayu!Ki vagy idegen?
A túloldalról egy hatalmas kacajt hallottam.Tipikus Shoko-s nevetés
-Beengedsz minket?-kérdezte még most is nevetve
-Haha…nagyon vicces vagy.Tudod merre kell jönni ugye?
-Persze,de beengednél.Mindjárt ideérnek a fotósok is.-sürgetett
Megnyomtam a pici kék gombot,és felengedtem az idegent.Gyors csoszogást hallottam,de nem egy emberét.Lehet,hogy elhozta volna Hiro-t?Nem,hiszen ő a kórházban van az édesanyjánál.
-MAYUUUU!!ENGEDJ BE!-tompa hangja szinte beleégett a faajtóba
Odaléptem azajtóhoz,elfordítottam a kulcsot a zárban,és a lány szinte berobbant a lakásba.Még jó,hogy senki nem állt a közelében,mert tuti magával vitte volna.
-Na,kisasszony!Akkor mehetünk?Már halálomon vagyok,annyira unatkozok!Elmehetnénk mondjuk Shibuya-ba vásárolni.Vagy mondjuk kávézhatnánk.Mondjuk azt itthon is tudunk.UGYE ELMEGYÜNK VALAHOVÁ??-rohantam oda hozzá,és elővettem a cuki tekintetemet.
-Nem!Fontosabb dolgunk van,mint a vásárlás!-tolt el magától-Életmentő pihenésre van szükségem,mert ma kikészítettek a stúdióban.Ráadásul még Kita is felhúzta az agyam.
-Hmm…akkor majd odamegyek hozzá,és megverem-teljesen úgy éreztem magam,mint egy hős
-Na gyere!-rángatott magával.
”Hazáig” nem sokat beszélgettünk.Meg szerettem volna kérdezni,hogy merre van az édesanyja,mert már egy jó ideje nem láttam a nőt.Mikor megérkeztünk Shoko ugrott ki először az autóból.Én utánabaktattam.Furcsán állt a nappali közepén.
-Mayu!Gyere ide légy szíves!-intett
-Oké!Már repülök is.-odamentem hozzá,és egy levelet tartott a kezében.
-Ezt neked szánta…khmm….KITA!-hangsúlyozta a nevet
A levélben ez állt:
”Mayu!

Tudom,hogy látni se akarsz,így megírtam neked ezt a levelet.Szeretném hogy tudd,én mindig is szerettelek,és szeretni is foglak.Soha nem bántam meg azt a percet,amikor megismertelek,és amikor velem voltál.Tudod,azóta sokminden megváltozott.Csak rád tudok gondolni,és kérlek,ha valamikor baj lesz,hozzám fordulhatsz bátran!
Csókol és ölel:
                 Kita”

-Na ő lesz az utolsó,akitől majd tanácsot kérek,ha valami baj lesz.Ez túl nyálasra sikerült édesem!-mondtam,miközben összegyűrtem a levelet,és a szemétbe dobtam
-Büszke vagyok rád Mayu!Ügyes vagy!Na,de hol is vannak azok a halas sütik?-nézett körbe a nappaliban
-Hát itt ne keresd!A konyhában talán van,de ha ott nincs,akkor viszont ne keresd,mert megettem mindet!-vigyorogtam büszkén

-Aljas vagy,és ilyenkor haragszom rád!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Nem azt mondtad,hogy fáradt vagy??-néztem rá értetlenül,megszakítva a csnedet
-De!Most megyek!ALUDNI!Jóéjszakát!
Elment.Lefeküdt!Itthagyott!Annyi baj legyen,legalább folytathatom az unatkozást!Éjfélig unatkoztam,aztán elaludtam.Furcsa álmom lehetett,mert fél 3-kor felébredtem,és olyan érzésem volt,mintha megöltem volna valakit.

#TERVEK

~12 TERVEK

Telefoncsörgés.De ez nem az én telefonom.Ez a Mayu-é.Hogy lehet valami ennyire idegesítő,mint ez a telefoncsörgés?
-Vedd már fel!-motyogtam,de válasz nem jött-AZ ISTEN SZERELMÉÉRT!VEDD MÁR FEL!-ültem fel az ágyban és úgy kiabáltam,hátha felveszi.-Reménytelen vagy Mayu!
Megnéztem ki hívja.Nem kellett gondolkodnom,hogy tudjam,Mayu nem kíváncsi a magyarázkodására.Kinyomtam.Mivel már nem volt kedvem visszamászni az ágyba,így felvettem a rózsaszín cicás mamuszomat és kimentem a konyhába.Mayu a hűtőben kutatott valami után.
-MEGVAN-suttogta
-Nekem is adsz?-kérdeztem,majd leültem az egyik székre
-Hát te?Nem alszol?Az előbb még….mindegy.
-Valóban aludtam,amíg a hülye telefonod nem kezdett el csörögni-világosítottam fel
-A fene…és ki volt az?Ugye nem Takada?-torpant meg
-Khmm…nem.K-Kita volt az.De mivel nem voltál ott,és nem vetted fel,így gondolom megunta és letette.- hazudtam szemrebbenés nélkül
Mintha egy mázsányi súlyt pakoltak volna a mellkasomra.Ilyen rossz érzés hazudni?
-És,hogy aludtál?Amúgy tudsz arról,hogy beszélsz álmodban?
-Mi??Komolyan?És miket mondogattam?
-Nem tudom.Olyan volt,mintha valami másik nyelven beszéltél volna.Motyogtál valamit rólam,aztán megböktelek,te megvertél,megfordultál és tovább motyogtál.Jót röhögtem rajtad,elhiheted.Fantasztikus látvány voltál.
Jézusom!Már kigyógyultam az álombeszédből,de most megint visszajött?!Ez nem lehet igaz.Megint mehetek pszichológushoz,hogy kiderítse,mitől jött ki ismét ez a számomra hatalmas gondot jelentő „betegség”
-Ömm…anyud mondta,hogy mondjam meg neked,hogy Hiro üzeni,hogy ma nem tud átjönni,mert az anyukája kórházba került.-hadonászott a kezeivel,amikkel szerencse,hogy nem ütött le
-Ó nemár…Pedig már annyira vártam,hogy jöjjön.-biggyesztettem le az alsó ajkamat
-Még nem fejeztem be…Hiro azt is üzente,hogy szeretné ha holnap átmennél hozzá,mert szeretne neked adni valamit,amit majd ma este fog megcsinálni.Tudod,hogy én mire gondolok?Nem vagyok az a perverz alak,de szerintem nem csinál neked valamit,mert….
-Oké!Vágom!-elővettem a bájvigyorom,és fülig pirultam
-Naaa…-húzogatta a szemöldökét.Ilyenkor hozzá vágnék egy tányért,vagy ráborítanám a szekrényt.Szeretem Mayu-t,de néha,sőt mindig,túl lő a célon.-Szerinted mit fog csinálni neked?
-Vegyél vissza a perverz gondolataidból Ono!-utasítottam
-De most komolyan!Szerinted be akarja vallani,hogy kedvel?
-Fogalmam sincs.De most elmegyek,összekapom magam,mert el kell mennem a stúdióba.
-Na,talán nem egy új album?-jött utánam
-Nem!-fordultam vissza az ajtóból-Csak egy aprócska dal,amit majd Te fogsz hallani először.És ha most megbocsájtasz…öltöznék.
-Oké,de a telefonomat vágd ide-mutatott a kék agyoncsicsázott telefonnak nem mondható dologra. Odadobtam az ajtóban álló személynek,majd elment.Én nyugisan felöltöztem,összeszedtem minden olyan dolgomat,amit kellett,és elindultam.Az ajtóban álltam,amikor meghallottam Mayu-t:
”-De nem érdekel!Miért nem tudod felfogni,hogy nem kell a magyarázkodásod!Már megtetted tegnap reggel!-Akkor sem!Nem kell,hogy idegyere!-SOHA!-Na akkor arra várhatsz!!Menj csak szépen a kis barátnőddel!Szia!”
-Hűha…-suttogtam magamnak-Ez már zaklatás,amit csinál ez a gyerek!
Gyorsan felvettem a cipőmet,és kiléptem a lakásból.Tavasz végén jártunk.Kellemes idő volt kint.A szél kellemesen fújdogált.A környék elég nyüzsis,de most egy lélek sincs az utcán.
Befordultam a sarkon,és megláttam Kita-t.
-Meg ne próbálj odamenni hozzá,mert megverlek!-mondtam gyilkos pillantásaim közepette

-Miből gondolod,hogy pont hozzá megyek?-lenéző pillantásaitól kirázott a hideg.Ennyire hülyének néz?

-Hallottam,hogy azt mondtad a telefonba,hogy odamész hozzá.Ő tiltakozott.Mit nem lehet érteni egy egyszerű NEM-en?
-Hát nem érted?Én szeretem őt!-fogta meg a karomat
-Aha,persze!Ezt magyarázd meg annak,akit érdekel.De!Ha odamész hozzá,teszek arról,hogy 7 napon belül gyógyulj egy kórház legpiszkosabb ágyában,vén öreg nénik és bácsik társaságában!
Megfordult és elviharzott.Velem ne szórakozzon,és Mayu-val se!Gyorsan előkaptam a telefonomat,és felhívtam Mayu-t.Gyorsan felvette:
-Mayu!Menj haza!- ziláltam
-Miért?-kérdezte egy kicsit nyavalygós hangnemben
-Mert Kita menni fog,és nem akarom,hogy ott legyél!Azonnal menj haza,és majd érted megyünk anyuval,ha végeztünk!
-Oké!Azonnal indulok akkor haza!
-De!Vegyél magadra valami olyan ruhát,amiben nem ismernének fel!Tudom,hogy kirívóan öltözködsz,de most legyél egy kicsit lazább!Ha nincs olyan ruhád,akkor keress valamit az én szekrényemben!
-Oké!Várlak!!Pápá-köszönt el tőlem
Most kivételesen féltettem.A stúdióba érve kaptam egy alapos fejmosást azért,mert eltévedtem.Olyan délután 4 körül kaptam egy SMS-t.Mayu küldte.Lefényképezte magát a tükörben és elküldte,hogy jó-e ez az összeállítás?De a háttérben láttam,hogy már nem tartózkodik nálam.Megnyugodtam.
Visszaírtam neki:
”Kicsim!Fantasztikus munkát végeztél!Ügyes vagy!És ne nyiss ajtót senkinek!Világos?”
Elküldtem,majd felléptem a blogomra.Rajongók tucata írt az utolsó bejegyzésemhez:
"Furcsa egy nap volt,az biztos.Már alig várom a holnapot!♥
Szeretlek titeket!Álmodjatok szépeket!"
”Szép álmokat Shokotan!
Álmodj szépeket Shoko!
Imádlak Shoko!Kinek szól a szívecske?”
A következő bejegyzésem viszonylag hosszú lett:
”Köszönöm mindenkinek,aki támogat!Sokat jelent nekem az,hogy vagytok,és,hogy szerettek!
A szív a szerelem jelképe,és én igen,egy kicsit szerelmes vagyok♥ (w)
A barátnőm tegnap átinvitálta a szomszéd fiút.Nagyon kedves és közvetlen volt.
Remélem az anyukája minél hamarabb meggyógyul!Sok erőt és imát küldök neki!
És TI!Hogy vagytok?”

Elküldtem,majd mentem a dolgomra.A dal gyönyörű.Miközben énekeltem,édesapámra gondoltam.Furcsa,hogy nincs itt velem.Pedig már 1994 óta nincs itt.Tudom már holnap mit fogok tenni!

#HIROTO

~11 HIROTO

*SHOKO SZEMSZÖGE*

Ott ültem a legjobb barátnőmmel szemben,és vártam,hogy egy újabb kérdést tegyen fel.Ez már megszokott rutin nálam,és csodálkoztam,hogy nem a szokásos kérdéseket tette fel,mint például,hogy mennyi időm van az alvásra 1-1 turnéállomás között.
-És Shokotan!Mennyi időd van aludni 1-1 tudnéállomás között?-na ennyit arról,hogy nem az alap kérdéseket teszi fel
-Hát igen kevés,az biztos.Úgy 4-5 órát tudunk pihenni az állomások között.
-És ez mennyire befolyásolja a teljesítményedet a színpadon?
-Szinte semennyire.A rajongók energiája ad nekem annyi lendületet,hogy akár egész éjszaka pörögjek,és énekeljek.-válaszoltam mosolyogva
-És mikorra tervezed az új albumodat?
-Az elkövetkezendőkben nem tervezek albumot,inkább koncertezek és pihenek.De ez nem jelenti azt,hogy nem stúdiózok.

-Üzennél valamit a rajongóidnak?-tette fel az utolsó kérdését Mayu
-Legyetek nagyon jók cicáim!Vigyázzatok magatokra,és hallgassatok sok-sok Shokotan-t!
-Köszönöm!Akkor jöhet a következő!-mondta Mayu,majd a helyemre Kita furakodta be magát.Örültem neki,elképzeltem,ahogy Mayu-t mindenféle hülyeséggel elárasztja,aztán pedig elkezd neki nyavalyogni,hogy ő nem is csalta meg!
Kisétáltam a szobából,és a büfé felé vettem az irányt.Egy LOOK csoki kíséretében visszamentem oda,ahol a barátnőm az általam gyűlölt fazont faggatta.Ugyan azokat a kérdéseket tette fel neki is,mint amiket nekem.
10  perc múlva kijöttek mindketten.Mayu odalépett hozzám és a fülembe súgta,hogy had jöhessen velem haza.Beleegyeztem,mert szerettem volna vele beszélgetni.
-Mayu!-rohant oda Kita  hozzánk
-Tűnj innen Kita!Nem akar téged látni!-toltam hátrébb a fiút
-De hát,csak azt akarom mondani,hogy…-Mayu nem engedte,hogy befejezze a mondatát.Közbeszólt
-Csak azt akarod mondani,hogy egy másik lányt szeretsz és,hogy én már a múlté vagyok?Ha igen,akkor már megtetted reggel fél nyolckor!Köszönöm!-mondta a legkedvesebb hangját elővéve-Most pedig menjünk Shokotan!
-Nyomás!-mondtam-Ha hazaértünk,adok neked halas sütit!-karoltam át,és így mentünk az autóig.Beszálltunk,és kényelmesen elhelyezkedtünk egymással szemben.
-Shoko!Mondd,miért vagyok ilyen szerencsétlen?-kérdezte tőlem,én pedig nem tudtam erre mit mondani.Hallgattam,és vártam a következő kérdését-Mi lesz,ha soha nem találok magamnak egy normális fiút?

-Nyugodj meg!Biztosan vannak olyanok,akiknek tetszel!Csak félnek odamenni hozzád,és bevallani,hogy szeretnek,vagy,hogy éreznek valamit.
-És neked most tetszik valaki?- kérdésétől kirázott a hideg
-Ami azt illeti…van-nyögtem ki,mire kikerekedtek a szemei,és közelebb hajolt hozzám
-És ki az?-kérdezte alig hallható hangon
-A neve Hiroto,és a szembeszomszédom!-pirultam bele a válaszomba
-És nagyon belé vagy zúgva?
-Miféle kérdés ez?-egy kicsit idegesített a kíváncsisága
-Ömm...normális kérdés?!-nézett maga elé értetlenül
-Jó,oké...igen,egy kicsit halálosan belé vagy esve.Mint vak ló a gödörbeAzt hiszem.
-És nem szeretnél túl esni ezen a szembe szomszédos dolgom?-húzogatta szemöldökét.Azt hiszem valami hülyeségen jár az esze.Inkább nem akarom tudni.
-Mayu!!Az IQ-m csökken ha veled vagyok-nevettem el magam,mire ő bevágta a sértődöttet.
-Olyan izé vagy!Ezt miért kellett?
-Na jó...mindjárt otthon vagyunk-tereltem el a témát
Láttam,ahogy furcsábbnál furcsább gondolatok cikáznak a lány agyában.Reméltem,hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni.Végül is megfogadta,hogy nem csinál már semmi olyat,amivel befolyásolja az életemet.
-Hazaértünk!!-ezzel kiugrottam az autóból,és az ajtó felé vettem az irányt.-Mayu!Gyere!!
-Csak egy pillanat!Leesett a cipőm!-hallottam tompa hangját az autóból
-De siess!!!Én addig bemegyek!-kiabáltam neki
-Oké!Mindjárt megyek!
Beszaladtam a konyhába,és a fagyasztó felé vettem az irányt.Ott tartom a csokijaimat,és a halas falatkáimat.Tudom,nem szép dolog titokban csokit enni,de ha fáj a szíved,akkor muszáj.
A halas sütiket kipakoltam a konyhapultra,elővettem az olajat,és benne szép barnára sütöttem a halacska alakú sütiket.Negyed órája vágódtunk haza,de Mayu sehol sincs.Egy ajtócsapódásra lettem figyelmes,majd halk susmusra.Kimentem az előszobába,ahol Mayu állt meg...HIROTO.
-Szia Shoko!Hiro vagyok,a szembeszomszéd-nyújtotta kezét a szőke hajjal megáldott cukiság

Gondolataim eközben valahol messze álomországban voltak,ahol Hiro és én élünk,egy hatalmas kastélyban,és....állj!Ez a valóság!Vagy nem?

-Shoko!!Szólalj meg!Ez a valóság,és ez nem a megfelelő pillanat az álmodozásra!-hallottam Mayu hangját
-Ja,igen...Én pedig Shoko vagyok,mint azt hallottad.Készen vannak a halas sütik,meghívhatlak téged is egy kis nasira?
-Ki nem hagynám!-ujjongott álmaim lovagja
A nap további részét kellemesen töltöttük.Hiroto megismerte mind a 8 macskámat,és ha lehet azt mondani,megkedvelte őket.Főleg Mami-t.Este fél 10 körül az ajtó előtt álltunk:
-Ömm...Shoko-fordult felém az ajtóból-Holnap is átjöhetnék hozzád?
-Várlak!-kacsintottam rá-Bármikor jöhetsz,holnap szabad vagyok!
-Rendben,akkor majd csöngetek és...már várom a holnapot!-mosolygott rám,amitől teljesen elpirultam
-Én is.Nagyon-az utolsó szót,már suttogtam.Megvártam amíg eltűnik az utca sötét rejtekében,majd becsuktam az ajtót,és dühösen mentem oda a táncoló és jókedvű barátnőmhöz,aki egy mondatot hajkurászott:
"SHOKO SZERELMES!SHOKO SZERELMES!SHOKO SZERELMES!"
-Teeee....-mentem oda hozzá-Tudod,hogy utállak amiért,mert szó nélkül áthoztad?
-Dehogy utálsz.Szeretsz engem,csak hát SZERELMES VAGY!!!-tette mutatóujját a homlokomra-És holnap megint átjön!!-ismét táncolni kezdett
-Lökött vagy!Na,elmentem aludni!Ha kitáncoltad magad,akkor fürödj meg és menj aludni!-mondtam,majd felsiettem a lépcsőn.Bementem a szobámba,elővettem a pizsimet,és a fürdő felé vettem az irányt.Fürdés közben a mai napon értékeltem.Tízes skálán egy hatosra tudom értékelni.Fél óráig áztattam magam a kellemes vízben.Közben 1-2 képet feltettem a blogomra,hogy tudassam a rajongóimmal,hogy még élek.Még egy képet az ágyból,egy kis rizsa hozzá,és jó éjszakát.
SHOKOTAN BLOG
"Furcsa egy nap volt,az biztos.Már alig várom a holnapot!♥
Szeretlek titeket!Álmodjatok szépeket!"

#DOLGOZÓ FIATAL LÁNY

 ~10 DOLGOZÓ FIATAL LÁNY

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem.Kivételesen nem Ő volt az.Ismeretlen szám hívott.
-Itt álmos Mayu!
-Itt pedig kávétól és koffeintől túlpörgött Takada Ai!
Remek,már csak ő hiányzott.
-Mondja,ráér ma?
-Miért?-kérdeztem egy kicsit remegő hangon
-Tudja,a főnök szeretné megismerni a volt legjobb dolgozóink lányát,és szeretnénk ha ma benézne hozzánk!
Egy kicsit ideges lettem,hisz pont annál a stúdiónál lesz Kita mai interjúja is.Apropó interjú.Azt mondtálk,hogy fél nyolckor kezdődik.Az órámra néztem.Pontosan fél nyolc volt.A távirányítóért nyúltam,és gyorsan bekapcsoltam a TV-t.
”-Tehát Kita!Kérem meséljen erről a bizonyos lányról!-mondta a férfi,aki az interjúalanyra nézett
-A lány…Nos nagyon szerettem,de ez már elmúlt.Mayu már a múlté,most már csak Maki-é vagyok.-jelentette ki szemrebbenés nélkül
-És ezt elmondtad már annak a bizonyos Mayu-nak?-faggatta tovább
-Akartam,de nem vette fel a telefonját,és a legjobb barátnőjénél sem találtam őt,és sajnos nem mondta meg,hogy hol lakik,így nem tudtam odamenni hozzá,és megbeszélni a dolgokat.”
Na jó…nem kell több belőle!A televíziót kikapcsoltam és ismét Ai-ra központosítottam
-Tehát hányra menjek?
-9-re ha lehet!A főnök már tűkön ül.
-Rendben,akkor hamarosan találkozunk személyesen is!Viszonthallásra!
Gyorsan összeszedtem magam, megittam a kávémat,és már indultam is.Metróval mentem,mert azzal hamar odaérek.Szokás szerint túlzsúfolt volt,de mégis jobb volt,mintha TAXI-val szerencsétlenkedtem volna a reggeli dugóban.Az utolsó métereken már rohantam,hogy nehogy elkéssek.A recepciónál eligazítottak,és már indultam is a második emeletre.A lift halkan csilingelt,amikor megérkeztem.Kiléptem a fülkéből,és elindultam a folyosón. Paparazzik tömkelege zsúfolódott a folyosó közepére.Gyorsan átfurakodtam a tömegen és gyors léptekben indultam a kiszemelt ajtó elé.
Bekopogtam,majd a bűvös szót vártam:
-Tessék!?
-Jónapot!-nyitottam be,majd gyorsan beléptem,és becsuktam az ajtót magam után-Mayu vagyok!
-Óó igen.Mayu kisasszony!Már nagyon vártuk!Kérem,foglaljon helyet!-mutatott az asztal túl oldalán álló székre.-Egy perc és itt is vannak a vendégeink!Kérem,addig meséljen magáról valamit!-mondta az idős ember
-Nos,gondolom Ön emlékszik rám,hisz már jártam itt,amikor kicsi voltam.Azóta eltelt legalább 10 év,vagy annál is több.Abban a 10 évben külföldre utaztam,letelepedtem,majd ismét hazajöttem.Visszakaptam a legjobb barátnőmet és sztár lettem-mosolyogtam a férfira
-Ohh…elnézést a késésért!De dugóba kerültünk-hallottam Shokotan csilingelő hangját-Meg persze el is aludtam útközben.
-Engem pedig megtámadtak a paparazzik a folyosón!
Na pont ő hiányzott a legjobban.
-Én pedig akkor felesleges vagyok ide-álltam fel,majd az ajtó felé vettem az irányt
-Nem,nem,kisasszony!Maga igen is fontos ebben a minutumban!-tolt vissza egy nő.Valószínűleg Takada Ai volt az.
-Kisasszony!Maga mostantól nálunk fog dolgozni!-jött felém az idősödő ember-Az első feladata,hogy Nakagawa kisasszonnyal és Kita-val egy közös interjút készítsen.
De hát el sem vállaltam azt,hogy itt dolgozzak.Akkor most…ÖSSZEZAVARODTAM!
-És…ez…hogy…vagy….MI????-néztem értetlenül a szobában lévőkre
-Tudjuk,hogy már régóta szeretne a szülei nyomdokaiba lépni-hát eltalálta,hogy nem-És mi csak szeretnénk magát a jó útra terelni.
-Őőő…hát nem is tudom.Nekem ez még nagy falat lenne.De megpróbálhatom.Mayu Ono exkluzív interjúja Nakagawa Shoko-val és Kita Shuuhei-vel.-dramatizáltam

-Kezded velem?-kérdezte Kita

-Álmodozz királyfi!Velem kezdi Mayu!-lépett előre Shoko
-Aha…engem szeret jobban!-lépett a lány elé a fiú
-Soha!
Addig folytatták,míg el nem kiáltotta magát a „főnökasszony”
-ELÉÉG!Majd Mayu választ!

Fogalmam sem volt,hogy kivel kezdjem.Shoko-val vagy azzal,akit most jelen pillanatban utálok?
-Legyen mondjuk………SHOKO!!
-Blööö-nyújtotta ki nyelvét a lány Kita-ra-Engem szeret jobban!
Az interjúalany minden alapvető kérdésemre válaszolt,még a leghülyébbekre is komolyan adta az őszinte,ám nem hülyeségnek szánt válaszait.

#SZTÁR LETTEM

~09 SZTÁR LETTEM

Hihetetlen,hogy alig 2 nap leforgása alatt megjártam a Mennyországot,és a poklot is.Hisz megtaláltam a rég nem látott barátnőmet,akit sajnos majdnem elveszítettem az én hülyeségem miatt.Emellett azt hiszem rátaláltam a szerelemre.Igaz ez  még elhamarkodott,de azt hiszem menni fog.Bár nem tudom;Kita sztár,és csoda,hogy van ránk ideje.
-Mayu!Azt hiszem csörög a telefonod!-szólt Kita
Valóban.Kedvenc dalom rendíthetetlenül szólt a készülékből.Ez volt a kedvenc dalom,mielőtt az a barom azt tette,amit.
-Igen?-szóltam bizonytalanul a telefonba
-Mayu?Mayu Ono?-kérdezte egy ismeretlen női hang
-Attól függ kinek?!
-Nos,én Takada Ai vagyok.Annál a televíziós csatornánál dolgoztam,aminél a szülei.Láttam magát a TV-ben,és szeretném megkérdezni,hogy lenne-e kedve nálunk dolgozni?
Egy:Mikor látott engem a TV-ben?Nem is vagyok sztár.Egy lesifotós sem követett és egynek sem adtam interjút
Kettő:Honnan tudja a telefonszámomat?
Három:Miért nem hallottam még erről a nőről?
-Nos,hát…mit is mondjak?-tettem kezem a tarkómra,és hülyén vigyorogni kezdtem
-Nem kell azonnal válaszolnia.Tudja,hogy hol van a központ,el tud jönni ide,és ha döntésre jutott,akkor keressen engem,Takada Ai-t.Viszont hallásra!-meg se várta,hogy megnyikkanjak,lecsapta a telefont
-Ez megőrült.Hogyan láthatott engem a TV-ben,miközben nem vagyok se sztár,se bűnöző,aki most szabadult volna?
-Fogalmam sincs.Most mennem kell Mayu!Van egy kis dolgom,de amint elintéztem,felhívlak,oké?
-Rendben!Vigyázz magadra!!- kiabáltam utána
Mivel nem volt kedvem visszamenni a kórházba,így vettem még egy narancsos üdítőt,és a kellemes gyümölcsös lével a kezemben,hazavánszorogtam. Mióta visszajöttem Japánba bele se gondoltam,hogy valaha boldogsággal töltöm be azt a lakást,ami már megélt legalább 3 halálesetet. A nagyszüleim nem szerettek volna kórházban meghalni,és megkértek,hogy hogyha az állapotuk romlik,akkor se vigyem őket a kórházba.Szerettek volna békésen elmenni.És így is lett.Csendben és fájdalom nélkül léptek be a Mennyországba. Minden nap imádkozom értük,és csak remélni merem,hogy valóban olyan helyen vannak,ahol már senki sem bánthatja őket.
Levedlettem az utcai ruháimat,és egy kellemes fürdő után a nappaliba csoszogtam,puha nyuszis mamuszomban.A laptopom a dohányzóasztalon volt,a távirányító társaságában.Mindkettőt magamhoz vettem.Először a TV-t kapcsoltam be,aztán a laptopot.
Egy furcsa cikkre lettem figyelmes,amiben rólam írtak.Felkaptam a szemüvegemet,és olvasni kezdtem:
”Ez a titokzatos lány lenne Kita Shuuhei új barátnője?A lány eddig bujkált a fotósaink elöl,de a mai napon végre felfedte magát. Szemfüles bennfentesek szerint a lány a japán TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon hogyan szűrte össze a levet ez a lány a híres énekessel?”
Egy kicsit ledöbbentem,hisz tényleg egy furcsa embert sem láttam a közelemben.A TV-ben is rólam van szó?Felhangosítottam a készüléket,és sokkoltan figyeltem:
”Kita Shuuhei megcsalja barátnőjét,a tőle majdnem 4 évvel fiatalabb Mayu Ono-val!A lány a TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon meddig élnek szerelmi háromszögben a fiatalok?”
- Mivan??-figyeltem tovább
”A holnap vendégünk Kita Shuuhei lesz,aki elmondja nekünk,hogy ki is ez a titokzatos Mayu Ono!Tehát holnap reggel fél 8-kor várjuk Önöket a TV készülékek elé!A viszont látásra!”
Kész,vége. Ennyit arról,hogy boldog vagyok. A telefonom csörgése szakította meg bambulásomat. Kita volt az.Úgy döntöttem,hogy nem veszem fel.Miért?Azért,hogy magyarázkodjon?Vagy,hogy elmondja,hogy a „régi” barátnője már nem fontos neki,és,hogy én vagyok a legnagyobb szerelme? Végül kikapcsoltam mindent,ami a közelemben a tényeket szolgálta.Hirtelen a csengő is megszólalt. Na remek.Már nyugtom sincs!Személyazonosságot váltok,lecserélem a telefonomat,elköltözök és ha minden jól megy,Amerikába költözök,ahol remélem senki sem fog megtalálni.
Odamentem az ajtóhoz,és a kukucskálón kinéztem.Mi a fene?Shoko?De mégis honnan tudja,hogy hol lakok? Kinyitottam az ajtót,és beengedtem őt,és a szorosan nyomában lévő édesanyját.
-Mayu!Miért nem jöttél vissza?És miért vagy már pizsamában?-árasztott el kérdéseivel Shoko-És mi ez a sötétség?Miért nem megy a TV?Vagy miért nem lógsz a neten?-kérdezte,miközben a konyha felé vették az irányt
-Nincs kedvem,és megmondom neked őszintén,egy darabig nem fogsz látni engem TV-t nézni,és a neten szörfölni-mentem utánuk a konyhába
-Miért?Mi történt?-fordult felém Keiko
-Semmi-válaszoltam fapofával
-Na,ne hazudj kisasszony!Itt valami nagy gubanc van!És most nem a kócos hajadra gondolok-mondta Keiko-Kicsim,ne kutass a hűtőben!Nem otthon vagyunk!-mordult lányára
-Jól van,jól van!Na,mesélj!Mi van?-ült le az egyik székre,miközben a fagyasztóban talált kevés csokis jégkrémet majszolta.
-Jelenlegi állapotomban nem tudok beszélni erről.De minek is koptassam a számat,mikor ott van az internet,ahol elolvashatjátok.Mindjárt idehozom a gépemet!
1 perc sem telt el,de máris a cikket olvasták.
-Aaaaaa….sztár vagy!-ugrott le a székről Shoko,mire édesanyja szívéhez kapott
-Shokotan!!!Ésszel!Anyád már idősödik!Légy tekintettel rám,és az ijedős szívemre!
-Hupsz!Bocsi anyu!De tudod,hogy szeretlek!-vigyorgott Shoko Keiko-ra-Na,akkor most odamegyek,ahhoz a kegyetlen férfiúhoz,és megmondom neki a magamét.Hol van a kasza?-nézett körül a lakásban
-Nincs semmiféle kasza!Nem bántod!Nem kell foglalkozni vele.Majd rájön,hogy mi a helyzet,és akkor majd leszáll rólam!Te pedig ülsz szépen a formás kis fenekeden,és magadra gondolsz!Amúgy voltatok már otthon?
-Őőő…aztaaaa…még nem!Mamiiiii!!-ugrott fel ismét a székből,és az ajtó felé vette az irányt.Az édesanyja nevetve figyelte lánya szerencsétlenkedését.
-Na,akkor mi most hazamegyünk!Vigyázz magadra kicsim!És zárd be jól az ajtót!-puszilta  meg a homlokomat a gondoskodó anya
-Meglesz!Csókolom!
Miután elmentek bezártam az ajtót,és visszamentem a nappaliba.Ismét bekapcsoltam a TV-t és kerestem valamiféle mesét.Igaz így éjfél körül nem igen van mese,de valami jó film vagy egy sorozat csak akad.Az egyik adón volt valami mese,amit nézhettem vagy 5 percig.A kanapén elnyomott az álom.

#EGYÜTT

~08 EGYÜTT
A kórházba kézen fogva mentünk be.Pár nővér talán irigykedve nézett rám,többjük arcáról le lehetett olvasni a r**bi jelzőt,melyet kedvesen magukban tartottak.
-Nakagawa Shoko-t és Keiko-t keressük.Megmondaná,hogy melyik kórteremben vannak?-ment oda Kita a recepcióhoz
-A második emeleten,balra a második ajtó.De kérem,Keiko-t ne nagyon zargassák.Egy kicsit felzaklatták a dolgok,és a lányával sem beszél.Nem tudom miért.-mondta a recepciónál ülő kedves,idősödő hölgy
-Köszönjük-mondtam,majd a  lift felé vettem az irányt
-Akkor a második-mondta Kita,és megnyomta a gombot,melyre egy apró kettes volt belevésve
Felértünk,és megkerestük azt a kórtermet,ahol elvileg barátnőm és édesanyja vannak- Bekopogtunk,és bementünk.
-Shoko!-mentem oda barátnőmhöz-Annyira megijesztettél.Azt sem tudtam hová mentél,csak Kita mondta,hogy hazaugrottál valamiért.És,kérlek ne haragudj rám,hogy ekkora hülyeséget tettem.Tudod…hogy beleavatkoztam.
-Ugyan,semmi baj-erőltetett egy mosolyt arcára-Nem haragszom,csak legközelebb hallgass ránk!-kacsintott
-És édesanyáddal mi a helyzet?-nézett a barna szemű srác a nő felé
-Nem beszélek vele!-fordult el Shoko,így nem láthattuk,hogy könnyes a szeme
-Megengeded,hogy odamenjek hozzá,és beszéljek vele?-tettem kezemet a vállamra,mire egy erős bólogatás volt a válasz.
-Köszönöm-ezzel a szóval indultam meg Keiko ágya felé.-Ömm…csókolom Keiko néni!Beszélhetnénk egy kicsit?-mosolyogtam a nőre
-Persze,feltéve,ha nem Shokotan a téma-lenéző pillantásokat vetett a lánya felé,majd ismét rám nézett-Ülj csak le!-mutatott az ágya mellett pihenő székre.
-Rendben.
Leültem a nő mellé,és legalább 1 percig azon gondolkoztam,hogy hogyan békíthetném ki őket anélkül,hogy megutálnának.

-Nos,akkor miről is szeretnél beszélni velem?-kérdezte a nő kizökkentve engem a gondolatmenetemből
-Tudja...szeretném ha megint jó viszonyt ápolna a lányával.Tudom,hogy ezt könnyű mondani,de Shoko-nak rettenetesen hiányzik a szeretete.És rosszul esett neki,amikor meglátta magát és azt a férfit.Úgy érezte magát,mint akit elhagynak.-mondtam
-Tehát azt szeretnéd,hogy megint beszéljek vele?-nézett rám értetlenül
-Pontosan-bólogattam
-Nem tudom.Fogalmam sincs,hogy hogyan kéne megoldanunk ezt.Tudom,hogy ez felfoghatatlan neki,mert az apja halála után nem volt férfi az életünkben,és most ez…felzaklathatta.Mindenesetre megpróbálom.
A nő odament lányához,aki könnyes szemekkel nézett édesanyjára.A nő nem mondott semmit csupán megölelte és fülébe súgta azt a bűvös szót:
”SZERETLEK!”

#SZERETLEK

~07 SZERETLEK

Visszamentünk Kita lakására.Az ágyamba dőlve el is aludtam.Szerettem volna bemenni Keiko-hoz és Shokotanhoz,de nem lehetett.Ki kellett pihennem magam.3 óra körül jöttünk haza,és olyan fél 5 körül ébredtem fel.Nem tudtam aludni,így teljesen feleslegesen forgolódtam az ágyban.Kimentem a szobából,de nem láttam Kita-t sehol sem.Az udvarra is kinéztem,de ott se találtam.Benéztem minden szobába.Az utolsónál megtorpantam.Az volt az Ő szobája.Kicsit sem volt feltűnő a „KITA-BELÉPNI TILOS „tábla az ajtó közepén.Bekopogtam.Egy halk bejöhetsz volt a válasz.Mosolyt erőltettem a képemre,és benyitottam.
-Kita?-léptem be a szobába
-Mayu!Hát te miért nem alszol?-lépett oda hozzám
-Nem tudok.Állandóan Shoko jár a fejemben.Meg az a hapsi.Olyan ismerős volt.Mintha már találkoztam volna vele,de nem tudom mikor és hol.-ültem le az ágyára
-Én tudom hol találkoztál vele!-ült le mellém,és megfogta a lábamon pihenő kezemet-Az oviban.Emlékszel?Ő hozta a kaját nekünk.Állandóan a nyakunkon volt,mintha akart volna valamit tőlünk.Akkoriban elég pedofil ábrázata volt.-mondta maga elé nézve
-Tényleg!Már emlékszem.Az után szaggattad el a gatyámat.És emlékszem,hogy sírtam utána.-nevettem el magam-És utána még ki is röhögtél-biggyesztettem le alsó ajkamat
-Hoppá.Tényleg.Ne haragudj!Tudom,az volt a kedvenc gatyát,de várj csak!Van itt neked egy ajándék!-ezzel elengedte a kezem,és a szekrény felé indult.
Egy szatyorral jött vissza-Nézd meg,ez a tiéd-nyújtotta oda nekem a papírszatyrot
-Mi van benne?-kérdeztem értetlenül.Hogy jöhet ide egy szatyor nem tudom mi,amikor éppen krízishelyzetekről beszélgettünk.Pont a nadrágom volt a téma,amit oviban elszaggatott,erre most ad nekem egy…
-Egy nadrág?-néztem bele a szatyorba
-Nem.Kárpótlás!Amiért oviban elszaggattam a kedvenc,imádnivaló pillangós nadrágodat.Ömm-pirult el-felpróbálnád?
-Egy pillanat és magamra varázsolom-mondókám közben levedlettem az aznapi,valójában lassan 2 napja viselt nadrágomat,és felvettem a kényelmes ruhadarabot.
-Gyönyörű vagy!-mondta alig hallható hangon,közben pedig fülig vörösödött

-Khmm…köszönöm!-pirultam el én is.-Ki-Kita!Kérdezhetek valamit?
-Persze.-leült az ágyra,lábait felhúzta maga elé,fejét pedig térdeire tette,és így figyelt.Én leültem a földre,és onnan kezdtem faggatni
-Amikor elmentem Shokoékhoz,és miután kiléptem az ajtón…-hangom megremegett,és valami furcsa érzés kerített hatalmába.Olyan,amilyet még soha nem éreztem.-Te kiabáltál utánam?
-Arra gondolsz,amit hallottál jól hallottad-e?Azt,hogy szeretlek?-nézett rám
-Ühümm-bólogattam
-Hát ami azt illeti-jött le hozzám a földre-Igen.Ezt halál komolyan gondoltam.
-De…-mondatomat csak egy csók szakította félbe.
Ez volt az az érzés.Amit nem tudtammegmagyarázni.Még soha nem éreztem ilyet,még akkor sem,amikor Londonban éltem.Pedig Tom mindent megadott, amit akartam,de akkor sem szerettem őt.Eleinte még szerettem,de a kapcsolatunk végén már kezdtem őt gyűlölni,és amikor bejelentettem,hogy végleg hazajövök,kiakadt és az egyik haverjával elraboltatott.
Akkor meggyűlöltem.Fel akartam volna dobni a rendőrségen,de megegyeztünk,és nem szegem meg a szavam.

-Öhh …-húzódtam el tőle-Nem..nem megyünk be a kórházba?-kérdeztem
-De,persze.Már én is akartam kérdezni-felpattant,majd a kezét nyújtotta felém-Szeretlek Mayu!Ezt tudnod kell!
-Azt…azt hiszem én is.-nem mertem ránézni,így a földet kezdtem el fürkészni.

#MAJDNEM HALÁL

~06 MAJDNEM HALÁL

-Tehát Londonban éltél? Ugye sok étterem van Londonban? Milyen volt a kaja?És találkoztál sztárokkal?-árasztott el kérdéseivel a barna hajú fiú

-Egyszerre csak egy kérdést tegyél fel!-utasítottam
-Oké.Akkor,ha jól hallottam,akkor Londonban éltél-elsőszámú hülye kérdés
-Igen
-És sok étterem van ott?-még egy hülye kérdés
-Nos,nem tudtam megfigyelni.Nem vagyok a hasam megszállottja-valltam be
-És milyen kajákat ettél?-harmadik hülye kérdés.
Komolyan azt gondoltam,hogy még egy ilyen baromság,és felborítom a kanapéval együtt.
-Hát szendvicset meg mindenféle gyümölcsöt.Igaz nem voltam Jamie Oliver vagy ki,de a konyhában is egész jó voltam-mosolyodgtam rá
-Ahh…akkor te tudsz főzni?-ugrott fel a kanapéról
-Igen-mondtam,mire letérdelt előttem
-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám kiskutya szemekkel
-Mii?-ébredt fel Shoko talán az egyik legszebb álmából-Nem úgy volt,hogy velem fogsz élni,egy kis vidéki házban,a gyermekeinkkel,és…-hisztizett
-Hé,nyugi!Nem veszem el leendőbelidet!-nyugtatgattam,majd egy hatalmas ásítás keretében közöltem-ÁLMOS VAGYOK!!!!
-Igaz,alig aludtál.Mióta vagy fent?-kérdezte Shoko
A telefonomra pillantottam és megállapítottam,hogy kerek egész 25 órája talpon vagyok.
-A folyosó végén van egy kétágyas szoba,oda betelepedhettek.Csak kérlek titeket-nézett kérlelően Shokora-Ne dekoráljátok ki rózsaszínre,és ne tegyetek Justin Bieber-es és BARBIE-s posztereket a falra!
-Nem,azt hiszem nem hoztunk magunkkal semmi efféle háborút kirobbantó dolgot.De a te kedvedért majd veszek egy BARBIE-s magazint,amiben 3 részes óriás kép van a szőke csajról-nevettem,miközben toltam magam előtt Shoko-t.
Beérve a szobába nem figyeltem,hová lépek.Egy ágyat találtam,amibe azonnal belevetettem magam,és alig 2 perc múlva már álomországban jártam.Hallottam,ahogy Shoko is bevágódik az ágába.Úgy dél körül ébredtem fel.Rápillantottam a telefonomra,amiből kiderült,hogy hamarosan 12:01 lesz.Tehát kerek egész 7 órát sikerült aludni.Az egész jó.De ilyenkor érzem magam okosnak. Feltápászkodtam,és kislattyogtam a konyhába,ahol már Kita hangját hallottam.Énekelt.Egy pillanatra megfagyott bennem a vér is.Hogy lehet valakinek ilyen jó hangja?Na mindegy,beléptem a helységbe
-Mayuuu!-ugrott a nyakamba
-Heló!Nem láttad Shoko-t?-tettem fel első kérdésemet
-Nem is örülsz nekem?-nézett rám ártatlan szemekkel
-De,de,persze,de hol van Shokotan?-néztem körül
-El-elment.Azt mondta,hogy hazamegy.-erre a mondatára kirohantam a konyhából.Az ajtóban babráltam a cipőmmel,majd amikor úgy éreztem,hogy rendben van,felálltam,és kinyitottam az ajtót,de valaki megfogta a karomat.
-Engedj!-rivalltam rá
-Nem engedlek!-rántott vissza.
-De kérlek!Engedj el!!-kiabáltam,miközben könnyeimmel küszködtem
-Nem lehet!Kérlek!Ne menj oda vissza!-kérlelt,de nem hallgattam rá.Kezeimet kirántottam kezeiből,és futásnak eredtem.Elég jól ismertem a környéket,és tudtam,egyetlen TAXI sem jár erre,így futottam.A hátam mögül csak egy mondatot hallottam,de feltehetőleg azt is rosszul.
”MAYU!SZERETLEK!”

Odaértem Shokoék házához.Az ajtó tárva-nyitva volt,a lakásból hangos sikolyok szűrődtek ki.Beszaladtam,és ledermedtem.A férfi két kézzel szorítja legjobb barátnőm torkát.Mellettük Keiko fekszik eszméletlenül.

A férfi észrevett.Alább hagyott a fojtogatással,mert megindult felém.
-Mit nem értesz azon,hogy ne szólj bele?-hangsúlyozta a „ne” szót
-Csak hagyjam tétlenül,ahogy maga megöli ezeket az embereket?Mi maga,sorozatgyilkos??-tapintottam a lényegre
-Ami azt illeti-kapta fel a konyhapulton lévő hatalmas kést-Körözött bűnöző vagyok,akit 8 kettős gyilkosság miatt akarnak letartóztatni.-szemében szinte láttam azoknak az embereknek az ijedt tekintetét,akiket megölt
-Mayu!-rohant be Kita-Gyere,menjünk innen!-rángatott maga után,de én nem mozdultam a helyemről.Mintha szöget vertek volna a lábamba
-Nocsak,nocsak.Ki van itt?Csak nem a kis Kita?-kérdezte hidegen a férfi Kita-tól.
-Maga aljas szemétláda!Egy mocsok!De ne féljen…A rendőrök úton vannak.Nem fogja megúszni ezt!-mosolygott gonoszan Kita
-Azt nem hinném!Ahogy az apádat megöltem,most téged sem foglak kihagyni.Az anyáddal is végezni fogok,de csak a kicsi fia után-egy ördögi kacaj kíséretében közeledett felénk
-Tűnjön innen!-kiabáltam a pasasra
-A hős szerelmes lány megmenti élete szerelmét!Nem fordítva kéne?-torpant meg egy pillanatra
-Ne mondjam még egyszer!Takarodjon!!
-Mayu!A rendőrök!Mindjárt itt lesznek-suttogta a fülembe Kita
-Lám-lám!Csak nem azt suttogta neked,hogy szeret téged?Bár ki is szeretne egy ilyen lányt,mint amilyen te vagy?-nézett végig rajtam
-Mert milyen vagyok?-összeszorított fogakkal kérdeztem a férfitól,aki készül megölni minket
A rendőrök megérkeztek.Egy nagy  kő esett le a szívemről.Shoko-t és az édesanyját is kórházba szállították.Miután elmentek,a félelemtől vagy nem is tudom mitől,összeestem a konyha közepén.
-Úristen,Mayu!!-rohant oda hozzám Kita-Minden rendben?-ijedt szemei még most is gyönyörűek voltak
-A-azt hiszem igen.Csak megijedtem,és…-könnyek jelentek meg a szemeimben-Mi lett volna ha meghalunk?
-Akkor boldogan haltam volna meg-mosolygott rám

#TALÁLKOZÁS KITA-VAL

~05 TALÁLKOZÁS KITA-VAL
-TAXIIII!!-kiabáltuk hangosan,mire a jármű megállt,és beszálltunk.
-Hová lesz kisasszonyok az út?-kérdezte egy korosodó hapsi
-Hmm…zargassuk mondjuk Kita fiút!-vigyorgott rám Shoko
-Te..tudod hol lakik Kita?
-Hogyne!Együtt szoktam vele koncertezni!-mosolygott rám,közben bediktálta a címet,és az autó már el is indult

Körülbelül negyed óráig voltunk úton,amikor a jármű nagyot fékezett és megállt.
-Na,mi az?-néztem fel
-Megérkeztüüünk!!!-tárta ki az ajtót Shoko,melyen hamar ki is szökkent
-Köszönjük.Mennyibe fog ez nekem fájni?-kérdeztem a taxistól
-Hagyja csak kisasszony!Tekintse egy baráti ajándéknak!-kacsintott a bácsi
-Na,gyere már!!-rángatott barátnőm
-Mégegyszer köszönjük!!!Remélem még találkozunk!!-köszöntem el a férfitól.Ő is olyan ismerős volt.Hmm..mostanában mindenki olyan ismerős.
-Na,akkor mindjárt biztonságban vagyunk!-mondta Shoko,mire előkapta a fityegőkkel túlcicomázott telefonnak nem nevezhető készüléket,és tárcsázta Kita-t.Kihangosította,hogy én is halljam.
-Nem vállalok koncertet!Álmos vagyok!-nyögte be egy fiúhang
-Kitaaaaaaaaaaaa!!Itt Shoko!Életed értelme!!-ordította a telefonba-És mellettem Mayuuuuu!!Köszönj szépen Mayu!-nyomta orrom alá a telefont.
-Ömm…szia??-mondtam,mire Shoko rám parancsolt
-Normálisan köszönj vagy nem tárgyalok veled halas sütikről-a halas sütik hallatára a nyálam megindult
-Igenis,főnök!-tettem kezemet a homlokom elé-Akkor csináljam úgy,ahogy te?-néztem rá
-Jaa…-vigyorgott
-Akkor…Kitaaaaaaaaaaaaaaaa!!Itt Mayu!!-akinek elszaggattad a gatyáját-Beengednél?Éhes vagyok a halas sütijeidre!!
-Mayu?Miért ilyen ismerős nekem ez a név?-kérdezte
-Ha beengednél,akkor talán mesélhetnénk is,és nem kéne fagyoskodnunk.Tudjuk,hogy lassan hajnal 4 is elmúlt,de kellesz!!!!Nagyon!-Shoko mondatára egy halk sóhaj volt a válasz
-Tehát beengedsz vagy hívjam az F.B.I-t,hohy törjék rád az ajtót?-kérdeztem a sztárpalántától
-Jóóóó…egye fene,beengedlek titeket!De Shoko…-kezdte volna el,de sajnos barátnőm beleszólt
-Kitaaaaaa!!!Tudod,hogy úúúúgy imádlak!!- nyekeregte a telefonba
-Okéé…egy pillanat,és ott is vagyok.-bizonytalanul,de belement a játékba
Egy barna hajú,szép sötétbarna szemű fiú lépett ki az ajtón.Kezében egy mindenféle japán jóval megáldott kulcscsomó volt.Furcsán nézett rám,hát még én rá?!
-Na,bejössz még ma,vagy végig a..-kérdezte volna
-Ki…ne…merd…ejteni…a…szádon!!!-parancsoltam rá
-Jól van,jól van!!Na,menjünk be,mert hős szerelmesünk meg fog halni ha nem láthat engem.- dramatizálta túl a helyzetet.
-Kitaaa!Ő itt Mayuuu!-rángatott oda a fiúhoz-Mayu!Ő Kitaaa!
-Fúú,hallod,ha nem mondod,hülyén halok meg!-mondtam,mire Kita egy kicsit furcsán nézett rám.
-Te…te ki vagy??-kérdezte,mire leesett az állam.Tudom,rég nem látott már,de azért tudhatná,hogy ki vagyok.
-Eltépted a gatyáját,még oviban!-világosította fel Shoko a fiút.
-Mayu??Az a Mayu,akit állandóan piszkáltam,mert az anyjába szerelmes voltam?-pirult bele a kérdésbe
-Ja.-nem mertem rá nézni,mert tudtam,hogy még egy ilyen pillantás,és ott helyben meghalok
-Nos,akkor mesélj magadról!Sok mindent kell elmesélned,mert azóta eltelt legalább 10 év.-leültünk egy kanapéra és kiveséztem az életemet

#TE MIT KERESEL ITT?

~04 MIT KERESEL ITT?

Szerencsém volt.Keiko még ott tartózkodott a férfinál.Hallottam a kacagását.Soha életemben nem féltettem még az életemet ennyire,mint amennyire most. Viszonylag bátor vagyok,de ettől a férfitől oda-vissza rettegek.Ismerős a tekintete,a hangja és főleg a kinézete. Talán összefuthattam vele a szupermarketben vagy az utcán.
-Mit teszek,jézusom?-kérdeztem magamban.
Benyitottam a falban található egyetlen ajtón.

-Te mit keresel itt?Nem megmondtam,hogy ez nem a te dolgod?-ordibált a pasi velem
-Igaza van,Mayu!Menj haza,és majd otthon elmondom mit miért csináltam?-mondta teljes nyugodtsággal Keiko.
-Na akkor arra várhat a lánya!Azt hittem,hogy maga sohasem fogja elhagyni Shoko-t,ahogy én tettem.Bíztam magában,és tudja…csalódtam!Nagyon is csalódtam!Soha nem hittem,hogy ezt mondom annak a nőnek,akire mindig is felnéztem.Erősnek hittem magát és azt gondoltam,hogy nem tenne ilyet-néztem a férfira,aki lenéző pillantásokat vetett rám,majd elindult felém.
-Ezt hogy merészelted?-üvöltött,mire megütötte az arcomat.
-Sajnálom,hogy igazam van.Felőlem,úgy ver ahogy akar,de nem akarom,hogy a barátnőm elveszítse az édesanyját.Nem akarom,hogy úgy végezze,ahogy én.-mondtam,miközben fekvő helyzetemet hirtelen állóra váltottam.
-De ezt nem neked kéne megoldanod!Ezt nem neked kell megoldanod!Ez csakis Keiko és Shokotan dolga.Neked nem kell beleütnöd az orrodat-üvöltötte a hapsi,egy pofon kíséretében,melynek következtében ismét a földön voltam.
-Barom!-suttogtam szinte alig hallható hangon
A férfi azonban hihetetlen hallással rendelkezhetett.Felém közeledett.Nem tudtam miért kell ekkora felhajtást csinálni ennek,de én tényleg meg akartam menteni Shoko és az édesanyja kapcsolatát.A pasas fölém térdelt és a nyakamat kezdte szorongatni.Nem tanultam semmiféle harcművészetet,de mégis tudtam,mi fog neki fájni a legjobban.
-Te kis kibírhatatlan perszóna!!!-üvöltötte miközben próbáltam egy kicsit visszaszerezni az életemet.
-Mayu!Menekülj!Fuss el!Kérlek!!-kérlelt Keiko.Mondani könnyű,de megtenni??Na mindegy.Kiszaladtam az épületből,egyenesen haza.
Eközben Shoko….

-Mayu!!-szólongatott-Mayuuuuu!!!MAYUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!-kiáltotta a nevemet.-Mayu!Szomjas vagyok!Hozol vizet??-hadonászott közben kezével,de nem nyitotta ki a szemét.-Mamii!Menj már innen,kicsim.Nem hallod,hogy szomjas vagyok??-tolta el magától a cirmost.
-Mayu Ono,az isten szerelméért,hozod a vizemet????-nyitotta ki a szemét,de sehol sem látta barátnőjét.Az ágya még szét sincs túrva. Ez furcsa.
Lement,megnézte hátha a konyhában van,de nem volt ott.Kezdte azt hinni,hogy ennyi volt,a lány elhagyta őt.Egy hatalmas puffanás az ajtó elöl.
-Ez mi lehet?A macskák…..-nézett körbe a konyhában,de egy macskát sem látott.
Egy ajtócsapódás.Vajon az édesanyja ment haza?
-Anyu?-kérdezte bátortalanul az illetőtől
-Nem,csak én!-viharzott be Mayu a konyhába.-Szedd a cuccaidat!Indulunk!
-Hová?-nézett barátnője után a lány
-Bárhová,csak el innen!-mondta,mire Shoko intézkedni kezdett.
Összeszedte a ruháit,minden olyan fontos dolgot beletett táskájába,ami fontos lehet.
-Megmondanád,hogy mégis mi történt?-faggatta pakolás közben Mayu-t
-Nos,most tudom meg fogsz utálni,de visszamentem ahhoz a pasihoz,és…-folytattam volna,de belevágott a szavamba
-Meg vagy húzatva??Vagy szelel az agyad??-kopogtatta az ujjával a fejemet-Nem megmondtam,hogy ne keveredj bele?
-De…-kezdtem-Annyira rossz volt látni,hogy elveszíted azt akit szeretsz.És úgy gondoltam,hogy megpróbálom rávenni az anyukádat,hogy jöjjön velem vissza.Ehelyett az a féleszű pasi nekem rontott,és folytogatott.Aztán megtaláltam a gyenge pontját-egy sunyi mosoly jelent meg arcomon-és anyukád mondta,hogy fussak haza,hozzád.És most ki tudja hová megyünk-néztem rá kérdőn.-Aww…ott egy TAXI!