#TALÁLKOZÁS

Na,itt van az első.Még eléggé kezdő vagyok,de remélem elolvassa valaki.

~01.TALÁLKOZÁS

Csak álltam ott, az első sorban. Vártam őt. Oly rég nem láttam már. Utolsó emlékem is csak az óvodából maradt meg. Az utolsó csoportképen, melyen egymás kezét szorongatva vártuk a bűvös szót:”MOSOLYOGJ!” Akkor megfogadtuk, hogy soha, senki nem választhat el minket. De sajnos nem így lett. A szüleim Japán egyik legmenőbb TV csatornájánál dolgoztak, híradósként. Azonban, amikor a vállalat csődbe ment, mindketten az alkohol áldozatául estek,és alig két évre rá,hogy munkanélküliek lettek,meghaltak. A nagyszüleim neveltek egészen 18 éves koromig, aztán ők is egyedül hagytak engem. Most jelenleg 23 éves vagyok,és életemben először engedhetem meg magamnak, hogy egy híres énekesnő koncertjére eljövök. A koncert előtt 4 nappal vásároltam meg a jegyemet, mert tudtam, ha most nem találkozom vele, nem lesz több alkalom.
-Srácok!!!-kiáltotta el magát- Akkor bulizhatunk?- tette fel a nagy kérdést,mire mindenki üvölteni kezdett
2 óra múlva a kijáratnál utoljára találkozhattunk vele. Autogramosztás, kézfogás és végleg búcsút inthetnék neki. Lépnem kell.Én következek.
-Szia Shokotan!- izgatottságomat mosolyommal próbáltam leplezni
-Szia…ömm…-nézett rám tanácstalanul
-Mayu!Mayu Ono-jelentettem ki
-Hmm…ismerjük mi egymást?-tette fel a számomra mindent jelentő kérdést
-Igen-villogtattam az ezer wattos mosolyomat-Még oviban a legjobb barátok voltunk.
-Akkor…ha te vagy Mayu,akkor neked is van ilyened,ugye?-kérdezte,miközben rózsaszín melegítő felsője alól kihalászta a kis bizsu félszívet,melyre rá van írva egy nagy B betű.
-Van-mondtam.Kivettem a táskámból a kulcscsomómat és megmutattam az övééhez hasonló félszívet,melyre 2 betű volt belevésve.Egy B és egy F.
-Shoko,ideje mennünk!-jött oda egy fiatal nő.
-Anyu!-szólt édesanyja után a lány-Gyere ide,kérlek!-hívta oda a  nőt-Emlékszel még Mayura?Az ovis Mayura?
-Hmm-elgondolkodott-Arra a kis barna hajú,zöld szemű kis tündérre,akivel állandóan együtt voltál?-kérdezte
-Igen!-bólogatott Shoko
-Rég láttam már.Vajon mi lehet vele?Él még egyáltalán?-árasztotta el lányát a kérdéseivel
-Igen anyu,él még!-válaszolt lánya,remélve,hogy leesik neki,hogy mi a helyzet
-Honnan tudod?Láttad,vagy beszéltél vele?-nézett értetlenül
-Ajj,anya!Nézd már,ki van itt!!-mutatott felém
A nő szemüvegét feltette,hogy jobban lássa,ki is az a személy,aki kiadja magát a „kis” Mayunak.
-Csókolom,Keiko néni!-üdvözöltem
-Mayu?-nézett rám csodálkozva.-Jézus isten,hogy megnőttél!!És a hajad is,milyen rövid lett!
-Hát…-pirultam el-I-igen…Azóta eltelt már legalább 20 év.Na jó,azért annyi nem,de 10 biztosan-kacagtam fel hangosan
-És mesélj,hogy vannak a szüleid?-kérdezte,mire könnyek gyűltek a szemembe
-Hát,meghaltak-jelentettem ki,mire ő teljesen ledöbbent
-És…és mikor?-kérdezte komoran
-Amikor 6 éves voltam,azt hiszem.Már nem emlékszem rá.-mondtam
-És azután mi történt?-kérdezte Shoko,mire felé fordultam,és a válaszomat neki adtam
-A nagyszüleim neveltek,akik szintén meghaltak,amikor már nagykorú lettem.-nem bírtam tovább,elsírtam magam,mire mindketten megöleltek.Amikor kicsit megnyugodtam éreztem,hogy engednek az ölelésből,majd Shoko egy kérdést indított felém.
-Van kedved eljönni hozzánk?-kérdezte a lány
-Nem szeretnék zavarni…és gondolom neked is rengeteg dolgod van,és…-nem bírtam befejezni,mert közbeszólt.
-Ha annyi dolgom lenne,akkor nem hívtalak volna meg.-kacsintott rám
-Hát jó. Legyen. Akkor elmegyek hozzád,de tényleg nem szeretnék zavarni.-hajtottam le a fejem szégyenemben.