#UNALOM

~13 UNALOM
*MAYU SZEMSZÖGE*
Miért kell mindig menekülnöm?Azt hiszem nagy lány vagyok már ahhoz,hogy el tudjam intézni a dolgokat anélkül,hogy elmeneküljek. Shoko azt mondta,hogy azonnal jöjjek haza.
De itthon megöl az unalom.A TV-t néztem egy darabig,valami furcsa film volt benne.Valami kalózos cucc,Orlando Bloom-mal és Johnny Depp-el a főszerepben.Nem néztem végig,mert nekem ez egy kicsit magas.Bár az eleje az tetszett. Össze is pakoltam mindenhol,már ráfért a lakásra egy alapos takarítás. Aztán a szobámban kezdtem szenvedni.Az ágyamon lévő piros takarón lévő szöszöket egy az egyig leszedtem róla.Ja és egy katicát is megmentettem a haláltól.Túl jószívű vagyok.
A csengő szakadatlanul csilingelt.Valaki biztos ráfeküdt.De akkor a szomszédokat is hívta volna…hmm…odamentem a telefonhoz,és beleszóltam:
-Itt a dögunalomtól haldokolni készülő Mayu!Ki vagy idegen?
A túloldalról egy hatalmas kacajt hallottam.Tipikus Shoko-s nevetés
-Beengedsz minket?-kérdezte még most is nevetve
-Haha…nagyon vicces vagy.Tudod merre kell jönni ugye?
-Persze,de beengednél.Mindjárt ideérnek a fotósok is.-sürgetett
Megnyomtam a pici kék gombot,és felengedtem az idegent.Gyors csoszogást hallottam,de nem egy emberét.Lehet,hogy elhozta volna Hiro-t?Nem,hiszen ő a kórházban van az édesanyjánál.
-MAYUUUU!!ENGEDJ BE!-tompa hangja szinte beleégett a faajtóba
Odaléptem azajtóhoz,elfordítottam a kulcsot a zárban,és a lány szinte berobbant a lakásba.Még jó,hogy senki nem állt a közelében,mert tuti magával vitte volna.
-Na,kisasszony!Akkor mehetünk?Már halálomon vagyok,annyira unatkozok!Elmehetnénk mondjuk Shibuya-ba vásárolni.Vagy mondjuk kávézhatnánk.Mondjuk azt itthon is tudunk.UGYE ELMEGYÜNK VALAHOVÁ??-rohantam oda hozzá,és elővettem a cuki tekintetemet.
-Nem!Fontosabb dolgunk van,mint a vásárlás!-tolt el magától-Életmentő pihenésre van szükségem,mert ma kikészítettek a stúdióban.Ráadásul még Kita is felhúzta az agyam.
-Hmm…akkor majd odamegyek hozzá,és megverem-teljesen úgy éreztem magam,mint egy hős
-Na gyere!-rángatott magával.
”Hazáig” nem sokat beszélgettünk.Meg szerettem volna kérdezni,hogy merre van az édesanyja,mert már egy jó ideje nem láttam a nőt.Mikor megérkeztünk Shoko ugrott ki először az autóból.Én utánabaktattam.Furcsán állt a nappali közepén.
-Mayu!Gyere ide légy szíves!-intett
-Oké!Már repülök is.-odamentem hozzá,és egy levelet tartott a kezében.
-Ezt neked szánta…khmm….KITA!-hangsúlyozta a nevet
A levélben ez állt:
”Mayu!

Tudom,hogy látni se akarsz,így megírtam neked ezt a levelet.Szeretném hogy tudd,én mindig is szerettelek,és szeretni is foglak.Soha nem bántam meg azt a percet,amikor megismertelek,és amikor velem voltál.Tudod,azóta sokminden megváltozott.Csak rád tudok gondolni,és kérlek,ha valamikor baj lesz,hozzám fordulhatsz bátran!
Csókol és ölel:
                 Kita”

-Na ő lesz az utolsó,akitől majd tanácsot kérek,ha valami baj lesz.Ez túl nyálasra sikerült édesem!-mondtam,miközben összegyűrtem a levelet,és a szemétbe dobtam
-Büszke vagyok rád Mayu!Ügyes vagy!Na,de hol is vannak azok a halas sütik?-nézett körbe a nappaliban
-Hát itt ne keresd!A konyhában talán van,de ha ott nincs,akkor viszont ne keresd,mert megettem mindet!-vigyorogtam büszkén

-Aljas vagy,és ilyenkor haragszom rád!-nyújtotta ki a nyelvét.
-Nem azt mondtad,hogy fáradt vagy??-néztem rá értetlenül,megszakítva a csnedet
-De!Most megyek!ALUDNI!Jóéjszakát!
Elment.Lefeküdt!Itthagyott!Annyi baj legyen,legalább folytathatom az unatkozást!Éjfélig unatkoztam,aztán elaludtam.Furcsa álmom lehetett,mert fél 3-kor felébredtem,és olyan érzésem volt,mintha megöltem volna valakit.