~09 SZTÁR LETTEM
Hihetetlen,hogy alig 2 nap leforgása alatt megjártam a
Mennyországot,és a poklot is.Hisz megtaláltam a rég nem látott barátnőmet,akit
sajnos majdnem elveszítettem az én hülyeségem miatt.Emellett azt hiszem
rátaláltam a szerelemre.Igaz ez még
elhamarkodott,de azt hiszem menni fog.Bár nem tudom;Kita sztár,és csoda,hogy
van ránk ideje.
-Mayu!Azt hiszem csörög a telefonod!-szólt Kita
Valóban.Kedvenc dalom rendíthetetlenül szólt a készülékből.Ez volt a kedvenc dalom,mielőtt az a barom azt tette,amit.
-Igen?-szóltam bizonytalanul a telefonba
-Mayu?Mayu Ono?-kérdezte egy ismeretlen női hang
-Attól függ kinek?!
-Nos,én Takada Ai vagyok.Annál a televíziós csatornánál dolgoztam,aminél a szülei.Láttam magát a TV-ben,és szeretném megkérdezni,hogy lenne-e kedve nálunk dolgozni?
Egy:Mikor látott engem a TV-ben?Nem is vagyok sztár.Egy lesifotós sem követett és egynek sem adtam interjút
Kettő:Honnan tudja a telefonszámomat?
Három:Miért nem hallottam még erről a nőről?
-Nos,hát…mit is mondjak?-tettem kezem a tarkómra,és hülyén vigyorogni kezdtem
-Nem kell azonnal válaszolnia.Tudja,hogy hol van a központ,el tud jönni ide,és ha döntésre jutott,akkor keressen engem,Takada Ai-t.Viszont hallásra!-meg se várta,hogy megnyikkanjak,lecsapta a telefont
-Ez megőrült.Hogyan láthatott engem a TV-ben,miközben nem vagyok se sztár,se bűnöző,aki most szabadult volna?
-Fogalmam sincs.Most mennem kell Mayu!Van egy kis dolgom,de amint elintéztem,felhívlak,oké?
-Rendben!Vigyázz magadra!!- kiabáltam utána
Mivel nem volt kedvem visszamenni a kórházba,így vettem még egy narancsos üdítőt,és a kellemes gyümölcsös lével a kezemben,hazavánszorogtam. Mióta visszajöttem Japánba bele se gondoltam,hogy valaha boldogsággal töltöm be azt a lakást,ami már megélt legalább 3 halálesetet. A nagyszüleim nem szerettek volna kórházban meghalni,és megkértek,hogy hogyha az állapotuk romlik,akkor se vigyem őket a kórházba.Szerettek volna békésen elmenni.És így is lett.Csendben és fájdalom nélkül léptek be a Mennyországba. Minden nap imádkozom értük,és csak remélni merem,hogy valóban olyan helyen vannak,ahol már senki sem bánthatja őket.
Levedlettem az utcai ruháimat,és egy kellemes fürdő után a nappaliba csoszogtam,puha nyuszis mamuszomban.A laptopom a dohányzóasztalon volt,a távirányító társaságában.Mindkettőt magamhoz vettem.Először a TV-t kapcsoltam be,aztán a laptopot.
Egy furcsa cikkre lettem figyelmes,amiben rólam írtak.Felkaptam a szemüvegemet,és olvasni kezdtem:
”Ez a titokzatos lány lenne Kita Shuuhei új barátnője?A lány eddig bujkált a fotósaink elöl,de a mai napon végre felfedte magát. Szemfüles bennfentesek szerint a lány a japán TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon hogyan szűrte össze a levet ez a lány a híres énekessel?”
Egy kicsit ledöbbentem,hisz tényleg egy furcsa embert sem láttam a közelemben.A TV-ben is rólam van szó?Felhangosítottam a készüléket,és sokkoltan figyeltem:
”Kita Shuuhei megcsalja barátnőjét,a tőle majdnem 4 évvel fiatalabb Mayu Ono-val!A lány a TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon meddig élnek szerelmi háromszögben a fiatalok?”
- Mivan??-figyeltem tovább
”A holnap vendégünk Kita Shuuhei lesz,aki elmondja nekünk,hogy ki is ez a titokzatos Mayu Ono!Tehát holnap reggel fél 8-kor várjuk Önöket a TV készülékek elé!A viszont látásra!”
Kész,vége. Ennyit arról,hogy boldog vagyok. A telefonom csörgése szakította meg bambulásomat. Kita volt az.Úgy döntöttem,hogy nem veszem fel.Miért?Azért,hogy magyarázkodjon?Vagy,hogy elmondja,hogy a „régi” barátnője már nem fontos neki,és,hogy én vagyok a legnagyobb szerelme? Végül kikapcsoltam mindent,ami a közelemben a tényeket szolgálta.Hirtelen a csengő is megszólalt. Na remek.Már nyugtom sincs!Személyazonosságot váltok,lecserélem a telefonomat,elköltözök és ha minden jól megy,Amerikába költözök,ahol remélem senki sem fog megtalálni.
Odamentem az ajtóhoz,és a kukucskálón kinéztem.Mi a fene?Shoko?De mégis honnan tudja,hogy hol lakok? Kinyitottam az ajtót,és beengedtem őt,és a szorosan nyomában lévő édesanyját.
-Mayu!Miért nem jöttél vissza?És miért vagy már pizsamában?-árasztott el kérdéseivel Shoko-És mi ez a sötétség?Miért nem megy a TV?Vagy miért nem lógsz a neten?-kérdezte,miközben a konyha felé vették az irányt
-Nincs kedvem,és megmondom neked őszintén,egy darabig nem fogsz látni engem TV-t nézni,és a neten szörfölni-mentem utánuk a konyhába
-Miért?Mi történt?-fordult felém Keiko
-Semmi-válaszoltam fapofával
-Na,ne hazudj kisasszony!Itt valami nagy gubanc van!És most nem a kócos hajadra gondolok-mondta Keiko-Kicsim,ne kutass a hűtőben!Nem otthon vagyunk!-mordult lányára
-Jól van,jól van!Na,mesélj!Mi van?-ült le az egyik székre,miközben a fagyasztóban talált kevés csokis jégkrémet majszolta.
-Jelenlegi állapotomban nem tudok beszélni erről.De minek is koptassam a számat,mikor ott van az internet,ahol elolvashatjátok.Mindjárt idehozom a gépemet!
1 perc sem telt el,de máris a cikket olvasták.
-Aaaaaa….sztár vagy!-ugrott le a székről Shoko,mire édesanyja szívéhez kapott
-Shokotan!!!Ésszel!Anyád már idősödik!Légy tekintettel rám,és az ijedős szívemre!
-Hupsz!Bocsi anyu!De tudod,hogy szeretlek!-vigyorgott Shoko Keiko-ra-Na,akkor most odamegyek,ahhoz a kegyetlen férfiúhoz,és megmondom neki a magamét.Hol van a kasza?-nézett körül a lakásban
-Nincs semmiféle kasza!Nem bántod!Nem kell foglalkozni vele.Majd rájön,hogy mi a helyzet,és akkor majd leszáll rólam!Te pedig ülsz szépen a formás kis fenekeden,és magadra gondolsz!Amúgy voltatok már otthon?
-Őőő…aztaaaa…még nem!Mamiiiii!!-ugrott fel ismét a székből,és az ajtó felé vette az irányt.Az édesanyja nevetve figyelte lánya szerencsétlenkedését.
-Na,akkor mi most hazamegyünk!Vigyázz magadra kicsim!És zárd be jól az ajtót!-puszilta meg a homlokomat a gondoskodó anya
-Meglesz!Csókolom!
Miután elmentek bezártam az ajtót,és visszamentem a nappaliba.Ismét bekapcsoltam a TV-t és kerestem valamiféle mesét.Igaz így éjfél körül nem igen van mese,de valami jó film vagy egy sorozat csak akad.Az egyik adón volt valami mese,amit nézhettem vagy 5 percig.A kanapén elnyomott az álom.
-Mayu!Azt hiszem csörög a telefonod!-szólt Kita
Valóban.Kedvenc dalom rendíthetetlenül szólt a készülékből.Ez volt a kedvenc dalom,mielőtt az a barom azt tette,amit.
-Igen?-szóltam bizonytalanul a telefonba
-Mayu?Mayu Ono?-kérdezte egy ismeretlen női hang
-Attól függ kinek?!
-Nos,én Takada Ai vagyok.Annál a televíziós csatornánál dolgoztam,aminél a szülei.Láttam magát a TV-ben,és szeretném megkérdezni,hogy lenne-e kedve nálunk dolgozni?
Egy:Mikor látott engem a TV-ben?Nem is vagyok sztár.Egy lesifotós sem követett és egynek sem adtam interjút
Kettő:Honnan tudja a telefonszámomat?
Három:Miért nem hallottam még erről a nőről?
-Nos,hát…mit is mondjak?-tettem kezem a tarkómra,és hülyén vigyorogni kezdtem
-Nem kell azonnal válaszolnia.Tudja,hogy hol van a központ,el tud jönni ide,és ha döntésre jutott,akkor keressen engem,Takada Ai-t.Viszont hallásra!-meg se várta,hogy megnyikkanjak,lecsapta a telefont
-Ez megőrült.Hogyan láthatott engem a TV-ben,miközben nem vagyok se sztár,se bűnöző,aki most szabadult volna?
-Fogalmam sincs.Most mennem kell Mayu!Van egy kis dolgom,de amint elintéztem,felhívlak,oké?
-Rendben!Vigyázz magadra!!- kiabáltam utána
Mivel nem volt kedvem visszamenni a kórházba,így vettem még egy narancsos üdítőt,és a kellemes gyümölcsös lével a kezemben,hazavánszorogtam. Mióta visszajöttem Japánba bele se gondoltam,hogy valaha boldogsággal töltöm be azt a lakást,ami már megélt legalább 3 halálesetet. A nagyszüleim nem szerettek volna kórházban meghalni,és megkértek,hogy hogyha az állapotuk romlik,akkor se vigyem őket a kórházba.Szerettek volna békésen elmenni.És így is lett.Csendben és fájdalom nélkül léptek be a Mennyországba. Minden nap imádkozom értük,és csak remélni merem,hogy valóban olyan helyen vannak,ahol már senki sem bánthatja őket.
Levedlettem az utcai ruháimat,és egy kellemes fürdő után a nappaliba csoszogtam,puha nyuszis mamuszomban.A laptopom a dohányzóasztalon volt,a távirányító társaságában.Mindkettőt magamhoz vettem.Először a TV-t kapcsoltam be,aztán a laptopot.
Egy furcsa cikkre lettem figyelmes,amiben rólam írtak.Felkaptam a szemüvegemet,és olvasni kezdtem:
”Ez a titokzatos lány lenne Kita Shuuhei új barátnője?A lány eddig bujkált a fotósaink elöl,de a mai napon végre felfedte magát. Szemfüles bennfentesek szerint a lány a japán TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon hogyan szűrte össze a levet ez a lány a híres énekessel?”
Egy kicsit ledöbbentem,hisz tényleg egy furcsa embert sem láttam a közelemben.A TV-ben is rólam van szó?Felhangosítottam a készüléket,és sokkoltan figyeltem:
”Kita Shuuhei megcsalja barátnőjét,a tőle majdnem 4 évvel fiatalabb Mayu Ono-val!A lány a TV-s Ono Kazuki és felesége,Erika lánya.Vajon meddig élnek szerelmi háromszögben a fiatalok?”
- Mivan??-figyeltem tovább
”A holnap vendégünk Kita Shuuhei lesz,aki elmondja nekünk,hogy ki is ez a titokzatos Mayu Ono!Tehát holnap reggel fél 8-kor várjuk Önöket a TV készülékek elé!A viszont látásra!”
Kész,vége. Ennyit arról,hogy boldog vagyok. A telefonom csörgése szakította meg bambulásomat. Kita volt az.Úgy döntöttem,hogy nem veszem fel.Miért?Azért,hogy magyarázkodjon?Vagy,hogy elmondja,hogy a „régi” barátnője már nem fontos neki,és,hogy én vagyok a legnagyobb szerelme? Végül kikapcsoltam mindent,ami a közelemben a tényeket szolgálta.Hirtelen a csengő is megszólalt. Na remek.Már nyugtom sincs!Személyazonosságot váltok,lecserélem a telefonomat,elköltözök és ha minden jól megy,Amerikába költözök,ahol remélem senki sem fog megtalálni.
Odamentem az ajtóhoz,és a kukucskálón kinéztem.Mi a fene?Shoko?De mégis honnan tudja,hogy hol lakok? Kinyitottam az ajtót,és beengedtem őt,és a szorosan nyomában lévő édesanyját.
-Mayu!Miért nem jöttél vissza?És miért vagy már pizsamában?-árasztott el kérdéseivel Shoko-És mi ez a sötétség?Miért nem megy a TV?Vagy miért nem lógsz a neten?-kérdezte,miközben a konyha felé vették az irányt
-Nincs kedvem,és megmondom neked őszintén,egy darabig nem fogsz látni engem TV-t nézni,és a neten szörfölni-mentem utánuk a konyhába
-Miért?Mi történt?-fordult felém Keiko
-Semmi-válaszoltam fapofával
-Na,ne hazudj kisasszony!Itt valami nagy gubanc van!És most nem a kócos hajadra gondolok-mondta Keiko-Kicsim,ne kutass a hűtőben!Nem otthon vagyunk!-mordult lányára
-Jól van,jól van!Na,mesélj!Mi van?-ült le az egyik székre,miközben a fagyasztóban talált kevés csokis jégkrémet majszolta.
-Jelenlegi állapotomban nem tudok beszélni erről.De minek is koptassam a számat,mikor ott van az internet,ahol elolvashatjátok.Mindjárt idehozom a gépemet!
1 perc sem telt el,de máris a cikket olvasták.
-Aaaaaa….sztár vagy!-ugrott le a székről Shoko,mire édesanyja szívéhez kapott
-Shokotan!!!Ésszel!Anyád már idősödik!Légy tekintettel rám,és az ijedős szívemre!
-Hupsz!Bocsi anyu!De tudod,hogy szeretlek!-vigyorgott Shoko Keiko-ra-Na,akkor most odamegyek,ahhoz a kegyetlen férfiúhoz,és megmondom neki a magamét.Hol van a kasza?-nézett körül a lakásban
-Nincs semmiféle kasza!Nem bántod!Nem kell foglalkozni vele.Majd rájön,hogy mi a helyzet,és akkor majd leszáll rólam!Te pedig ülsz szépen a formás kis fenekeden,és magadra gondolsz!Amúgy voltatok már otthon?
-Őőő…aztaaaa…még nem!Mamiiiii!!-ugrott fel ismét a székből,és az ajtó felé vette az irányt.Az édesanyja nevetve figyelte lánya szerencsétlenkedését.
-Na,akkor mi most hazamegyünk!Vigyázz magadra kicsim!És zárd be jól az ajtót!-puszilta meg a homlokomat a gondoskodó anya
-Meglesz!Csókolom!
Miután elmentek bezártam az ajtót,és visszamentem a nappaliba.Ismét bekapcsoltam a TV-t és kerestem valamiféle mesét.Igaz így éjfél körül nem igen van mese,de valami jó film vagy egy sorozat csak akad.Az egyik adón volt valami mese,amit nézhettem vagy 5 percig.A kanapén elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése