#KONYHAMALAC

~17 KONYHAMALAC

*SHOKO SZEMSZÖGE*

Azt hiszem Mayu teljesen megzakkant.Először Kita,aztán elmegy azzal az indokkal,hogy börtönbe dugja a volt barátját.Tegnap azért még felhívott,hogy hazajön.Nem értem,de ha hazajött kifaggatom mindenről.Az IPhone-omat nyomogattam.Felnéztem a blogomra,és mivel az utolsó postom tegnap reggel volt,így úgy döntöttem,hogy készítek pár képet Mamival,amiket feltölthetek az én édes rajongóimnak.
-Mami!Gyere ide lustaság!-kaptam kézbe imádott négylábúmat-Most ne ijedj meg.-villant a vaku a macska hirtelen elrohant.Na igen,ez Mamitasu.
A képet felnyomtam az oldalra és egy pár sort fűztem hozzá:
”Mami!Te nagy vadmacska…www…awwww…Karmokat ki,te veszélyes vadmacska!
A vaku nem a kedvence,és csak ezt a képet tudtam elhozni Nektek.Azért remélem jól vagytok.Meséljetek,mi újság felétek? Erre ömlik az eső,mintha dézsából öntenék L”

-ELKÜLD!-nyomtam meg a gombot a telefonon,majd amikor úgy döntöttem,hogy elég a bambulásból,letettem az asztalra a telefont,és lementem a nappaliba.
A TV előtt anyám és az új barátja ültek.Még nem szoktam meg,hogy új ember van a háznál,de idővel csak megbékélek.
-Ááá…Shoko!Gyere,csatlakozz hozzánk-szólt hozzám a férfi

-Popcornt?-nyújtotta tele szájjal a tálat anyám

-Nem köszönöm-mosolyogtam-De hamarosan csatlakozok.Előtte még elmegyek egy kicsit,kiszellőztetem a búrámat-vicsorogtam

-Rendben,de ne kószálj el nagyon-mondta a pasas

-Ömm…már 10 éves elmúltam,Tokióban élek amióta az eszemet tudom,nem kell félteni.-motyogtam,miközben a cipőmet húztam a lábamra-Elmentem!Sziasztok!!-magam után becsaptam az ajtót és rohantam előre:a szomszédba.
Becsöngettem,és várni kezdtem.Alig 2 perc múlva Hiro jelent meg az ajtóban bánatos,kisírt szemekkel.

-Valami baj van,Hiro?-néztem rá ijedten

-Meg…meghalt.-nézett rám.Könnyei záporoztak,és lehetett rajta látni,hogy teljesen összetört.

-Gyere,menjünk be!-noszogattam befelé.Rám támaszkodott és a nappaliba vezettem.-Hozok vizet!Ne menj el!

A konyhába érve sokkot kaptam.Minden tányér és pohár a földön hevert,szilánkokra törve.Az asztal felborítva,a tapéta pedig piros foltos volt.Nem értettem.Kerestem egy ép poharat,megtöltöttem vízzel,és visszamentem a fiúhoz.

-Hát ez még ép maradt?-forgatta a poharat
-Az egyetlen,ami ép maradt-mosolyogtam

-Már nem sokáig.-ezekkel a szavakkal a földhöz vágta a törékeny üveget,ami a konyhában látottakhoz hasonló módon végezte.

-Hiro,kérlek mondd el,hogy mi történt!-húzódtam közelebb

-Feladta.Az orvosok is feladták,én meg…megyek utána hamarosan!Nem maradok ebben a világban.Nekem csak ő volt,és senki más.Az apám elment,testvérem nincs.A nagyszüleim Nagoya-ban élnek,és én meg…most már felesleges élnem.

-Ezt meg ne halljam még egyszer!Több vagy annál,mint amennyinek hiszed magad!Tehetséges vagy,és utánozhatatlan.A lányok döglenek érted,és amióta az eszemet tudom mindig jó kedvre derítettél.Talán azért teremtett az Isten,hogy boldogítsd az embereket,és ha elmenél,akkor mit látnál?Egy teljesen összetört lányt,aki a depresszióba menekül,és öncsonkításba menekülne.Ezt akarod?

-Nem-hajtotta le a fejét ismét-De annyira egyedül vagyok.

-Nem vagy egyedül.Én itt vagyok a szomszédban!És…-elgondolkoztam-Van kedved átjönni filmezni?

-Nem is tudom,azt hiszem ez nem a legmegfelelőbb alkalom a filmezésre.

-Dehogynem!Egy csomót fogunk enni,fagyit,tejszínhabot,cukrot,gumikígyót meg minden egészségtelen cuccot.Lécci-néztem rá kiskutyaszemekkel

-Végül is,az önmarcangolást folytathatom holnap is.Ma akkor bulizunk!-ugrált
Jó volt végre mosolyogni látni szegényt.Megértem őt,hisz apám még gyerekkoromban elhunyt,és nagyon nehéz volt feldolgozni.

-Megjöttünk!-kiabáltam

-Jöttünk?Ki jött még?-nézett hátra anyám-Óó,Hiro!Hát hozzád ment kiszellőztetni a búráját?

-Anya,ez a 21. század és nem az őskor.-mondtam,remélve,hogy veszi a lapot-Gyere Hiro,összedobjuk a konyhamalacot-nevettem
-Konyhamalac?Az ugye nem…nem rossz?-nézett utánam értetlenkedve
-A világ legjobb dolga.Na ülj le!-mutattam a székre

A hűtőből minden egészségesnek tűnő dolgot elhagytam,és az egészségtelen dolgok után kutattam.Tejszínhab,édes halassüti,eper;na jó ez egészséges…;gumicukor,csokis drazsé és minden olyan dolog,ami cukorral tele van nyomva.

-A legjobb,hogy ezt akármikor megeheted bűntudat nélkül persze.-motyogtam-Miért nevetsz ki?Valami van az arcomon?-kapkodtam egy kanalat keresve

-Csak-nevetett-tejszínhabos-jobban nevetett-a…a hajad.

-Namármost megértem,ha vicces,de ez életbevágó.A hajam…-nyújtam a hajamhoz,majd észrevettem,hogy ez az állapot már menthetetlen-tiszta tejszínhab.Nehogy azt hidd,hogy megúszod hab nélkül-azzal fogtam a flakont és a hajába nyomtam egy adag fehér édes álmot

-Ezt miért csináltad?-nevetett tovább

-Mert kinevettél.És ez a szívemig hatolt-dramatizáltam

-Óó,te kis konyhai boszorkány.
Az estét nem is kell vázolnom.Minden csupa tejszínhab lett,és a csokis drazsék mindent beterítettek.A filmezésből semmi nem lett.