#EZ MIT JELENTSEN?

~03. EZ MIT JELENTSEN?

Követtük a nőt a hideg,tavaszi estén.Nem is sejtettük,hogy mit fogunk látni.
-Hová megy ez a nő?-kérdezte szinte alig hallható hangon Shoko
-Fogalmam sincs.Lehet,hogy valamelyik barátnőjével találkozik.-válaszoltam a lánynak.
Magamban azonban egészen mást mondtam:”Talán megcsalja Shoko édesapját”
-Te,Shoko!-álltam meg az út közepén-Mi van,ha anyud megcsalja apudat?
-Hmm…te nem emlékszel?Még együtt jártunk oviba,amikor apu meghalt.-mosolyodott el-De lehet,hogy randizik.
-Akkor ne is folytassuk a detektíveset?-nézett rám a lány kiskutya szemekkel
-Óóó,ki nem hagynám ezt az alkalmat.Olyanok vagyunk,mint Sherlock Holmes és a társa…a….ki is volt a társa?-néztem értetlen fejjel,miközben egy kis sikátoron mentünk keresztül
-Nemtom-válaszolta egyhangúan-Talán Watson.
-Haaaa….tényleg.De okos vagy.Mmm…nézd!!-mutattam előre-Anyud most komolyan…-fordultam barátnőm felé
-Nem!Ez lehetetlen-ment előbbre és előbbre-EZ LEHETETLEN!-kiáltotta el magát,mire a nő meglátta őt,és odarohant összeesett lányához.Magához szorította volna,de a lány ellökte magától.
-Kicsim,megmagyarázom!-kezdte mondókáját a nő

-Hallgatlak!!-fonta össze Shoko kezeit mellkasa előtt-Mondd csak el,hogy miért keresel nekem pótapát?Monnd csak el,hogy miért nem bízol meg bennem?-árasztotta el kérdéseivel a nőt,aki csak dermedten állt ott,mögötte a férfivel,aki a jelenetet végignézte
-Shoko!Kérlek,had magyarázzam meg!-állt elő a férfi Keiko mögül
-Maga ne magyarázzon nekem semmit!Elvette tőlem azt,ami nekem a legfontosabb volt.Most már se apám se anyám!-hangsúlyozta a „se” szót.
-Na ide figyelj kisasszony!-emelte fel hangját az édesanya-Mi az,hogy ni….-nem tudta befejezni,mert a szavába vágott a férfi
-Hagyd!Majd megbékél!Gyere-húzta maga után-menjünk inkább be!Biztosan fázol!
-Keiko néni!!-szóltam utána,mire mindketten megtorpantak-Ha annyira szereti a lányát,akkor most hazajön velünk!Kérem!-néztem a nő után könnyes szemekkel
-Maradj ki ebből,kislány!Ez nem a te dolgod!-üvöltött rám a férfi,majd az asszonnyal együtt eltűnt a feketeségben
-Gyere,Mayu!Menjünk haza!-mosolygott rám könnyes szemeivel.
-De nehogy már!!Nakagawa Shoko!Nem adhatod fel ilyen könnyen!Küzdj érte!-öntöttem volna bele a lelket,de sajnos hiába.
-Ugyan miért küzdenék?Már elveszítettem őt.-nem bírta tovább,arcát kezeibe temette és sírni kezdett.
-Ha te nem,akkor majd én!Ha már én nem tudtam a szüleimet megmenteni,akkor a tiédet had mentsem meg!-nyafogtam
-Nem!Mayu!Ígérd meg,hogy nem teszel semmit!-kérlelt-A pasasnak igaza van.Ez a mi dolgunk!
-O-oké!Na gyere,menjünk haza.Ideje lesz aludnod.Már lassan 1 óra lesz.Biztosan kimerültél.-mondogattam
-Ami azt illeti,nem igazán.De már nagyon hiányzik Mami!!-biggyesztette le alsó ajkát
10 perc alatt hazaértünk.
-Na elmentem tusolni-nyögte be Shoko
-Oké- villantottam rá az ezer wattos mosolyomat,és nyugtáztam a hüvelykujjammal.
A lány elment. Körülbelül 40 percig áztathatta magát a zuhany alatt, közben pedig a Snow Tears-ot énekelte.Gyönyörű volt.
-Na,most te jössz!-dobott felém egy vizes törölközőt-Nyugi,nem fogok rádrontani!-nevette el magát

-Hát köszönöm,de ha nem szeretnéd,hogy pucérkodjak itt neked éjszaka,akkor valami ruhadarabbal vágj meg kedvesem-nevettem vele együtt

-Ez jó lesz?- mutatott egy aranyos cicás hosszított felsőt.
-Köszönöm!-ezzel be is vetettem magam a fürdőbe.Én nem énekeltem,mint egyesek,de sokkal,sokkal hamarabb végeztem,mint ő. Mire kiértem már álomvilágban járt,így eljött az ideje a napi hőstettnek.Felöltöztem,és gyors léptekkel indultam meg a nemrég elhagyott sikátor felé,remélve,hogy Keiko még ott van.