#SZERETLEK

~07 SZERETLEK

Visszamentünk Kita lakására.Az ágyamba dőlve el is aludtam.Szerettem volna bemenni Keiko-hoz és Shokotanhoz,de nem lehetett.Ki kellett pihennem magam.3 óra körül jöttünk haza,és olyan fél 5 körül ébredtem fel.Nem tudtam aludni,így teljesen feleslegesen forgolódtam az ágyban.Kimentem a szobából,de nem láttam Kita-t sehol sem.Az udvarra is kinéztem,de ott se találtam.Benéztem minden szobába.Az utolsónál megtorpantam.Az volt az Ő szobája.Kicsit sem volt feltűnő a „KITA-BELÉPNI TILOS „tábla az ajtó közepén.Bekopogtam.Egy halk bejöhetsz volt a válasz.Mosolyt erőltettem a képemre,és benyitottam.
-Kita?-léptem be a szobába
-Mayu!Hát te miért nem alszol?-lépett oda hozzám
-Nem tudok.Állandóan Shoko jár a fejemben.Meg az a hapsi.Olyan ismerős volt.Mintha már találkoztam volna vele,de nem tudom mikor és hol.-ültem le az ágyára
-Én tudom hol találkoztál vele!-ült le mellém,és megfogta a lábamon pihenő kezemet-Az oviban.Emlékszel?Ő hozta a kaját nekünk.Állandóan a nyakunkon volt,mintha akart volna valamit tőlünk.Akkoriban elég pedofil ábrázata volt.-mondta maga elé nézve
-Tényleg!Már emlékszem.Az után szaggattad el a gatyámat.És emlékszem,hogy sírtam utána.-nevettem el magam-És utána még ki is röhögtél-biggyesztettem le alsó ajkamat
-Hoppá.Tényleg.Ne haragudj!Tudom,az volt a kedvenc gatyát,de várj csak!Van itt neked egy ajándék!-ezzel elengedte a kezem,és a szekrény felé indult.
Egy szatyorral jött vissza-Nézd meg,ez a tiéd-nyújtotta oda nekem a papírszatyrot
-Mi van benne?-kérdeztem értetlenül.Hogy jöhet ide egy szatyor nem tudom mi,amikor éppen krízishelyzetekről beszélgettünk.Pont a nadrágom volt a téma,amit oviban elszaggatott,erre most ad nekem egy…
-Egy nadrág?-néztem bele a szatyorba
-Nem.Kárpótlás!Amiért oviban elszaggattam a kedvenc,imádnivaló pillangós nadrágodat.Ömm-pirult el-felpróbálnád?
-Egy pillanat és magamra varázsolom-mondókám közben levedlettem az aznapi,valójában lassan 2 napja viselt nadrágomat,és felvettem a kényelmes ruhadarabot.
-Gyönyörű vagy!-mondta alig hallható hangon,közben pedig fülig vörösödött

-Khmm…köszönöm!-pirultam el én is.-Ki-Kita!Kérdezhetek valamit?
-Persze.-leült az ágyra,lábait felhúzta maga elé,fejét pedig térdeire tette,és így figyelt.Én leültem a földre,és onnan kezdtem faggatni
-Amikor elmentem Shokoékhoz,és miután kiléptem az ajtón…-hangom megremegett,és valami furcsa érzés kerített hatalmába.Olyan,amilyet még soha nem éreztem.-Te kiabáltál utánam?
-Arra gondolsz,amit hallottál jól hallottad-e?Azt,hogy szeretlek?-nézett rám
-Ühümm-bólogattam
-Hát ami azt illeti-jött le hozzám a földre-Igen.Ezt halál komolyan gondoltam.
-De…-mondatomat csak egy csók szakította félbe.
Ez volt az az érzés.Amit nem tudtammegmagyarázni.Még soha nem éreztem ilyet,még akkor sem,amikor Londonban éltem.Pedig Tom mindent megadott, amit akartam,de akkor sem szerettem őt.Eleinte még szerettem,de a kapcsolatunk végén már kezdtem őt gyűlölni,és amikor bejelentettem,hogy végleg hazajövök,kiakadt és az egyik haverjával elraboltatott.
Akkor meggyűlöltem.Fel akartam volna dobni a rendőrségen,de megegyeztünk,és nem szegem meg a szavam.

-Öhh …-húzódtam el tőle-Nem..nem megyünk be a kórházba?-kérdeztem
-De,persze.Már én is akartam kérdezni-felpattant,majd a kezét nyújtotta felém-Szeretlek Mayu!Ezt tudnod kell!
-Azt…azt hiszem én is.-nem mertem ránézni,így a földet kezdtem el fürkészni.