#TOM

~16 TOM

*MAYU SZEMSZÖGE*
Londonban vagyok.Egy hotelban szálltam meg,és lassan 1 órája forgolódok az ágyamban.
Éjfélkor a telefonom hangos dallamára ébredtem:
-Tudod hány óra van?-kérdeztem
-Úgy éjfél lehet nálad.Miért mentél el?-hallottam aggódó barátnőm hangját
-És ismered az időeltolódást?-ültem fel az ágyamban

-Igen.Na,de most komolyan,miért hagytál itt?
-Nem hagytalak ott,hiszen leírtam mindent a lapra-magyaráztam

-Akarod mondani papírfecnire.Amúgy is csak egy oldala volt.-okoskodott,ami bevallom nem áll jól neki

-Kettő..tudod,ha megfordítod,akkor ott van a másik oldala,amire szintén egy regényt írtam.Csak vedd fel a szemüvegedet,mert elég aprók a betűk!
-Óó,hogy erre miért nem gondoltam?!-egy csattanást hallottam,ami valószínűleg a homlokára mért ütés hangja lehetett.

-Ne verd magad,légy szíves!Nem akarok lila barátot!
-Oké.Na hagylak aludni,én meg elolvasom a leveled másik oldalát!-hangsúlyozta a MÁSIK szót.
-Éppen mondani akartam,hogy álmos vagyok!-ásítottam a telefonba- Szép álmokat Shokotan!

-Neked is Mayuchii!-visított a telefonba.
Letettem,és megállapítottam,hogy hamar el fogok aludni.Így is történt.Álomba szenderültem,és mindössze 4 órát aludtam.Hajnal 4-kor kivetett magából az ágy.Megittam szokásos kávémat,megreggeliztem,és leültem TV-t nézni.Valami bolond mese volt,tipikus angol mese.

8 órát ütött az óra.Valaki az ajtón dörömböl.Odaléptem,és kivágtam az ajtót.Már idegesített.
-Azonnal velem jössz!Nincs ellentmondás!-hadarta Tom
-De..-kezdtem
-Nincs de!Velem jössz!

-Remélem nem fogsz megint elrabolni,mint annak idején.-húztam fel az egyik szemöldökömet

-Nem!Éppen menteni akarlak!-rángatott ki a hotelből

-Mégis kitől akarsz ennyire megóvni?-értetlenkedtem tovább

-Kapj észbe kislány!Olyan barátaim voltak,akik mind egyet és ugyan azt akarják!-rángatott tovább

Egy takaros ház elé értünk.A környék elég csendes volt.Az ajtót kinyitotta „elrablóm” és belökött a nappaliba.
-Helyezd magad kényelembe és érezd otthon magad!-vigyorgott rám
-Drágám megjöttél?-ugrott a nyakába egy vörös hajú lány,aki valószínűleg a barátnője lehetett-Ki ez a lány?Megcsalsz?-tette derekára a kezét,és bevágta a sértődöttet
-Nem,dehogy-mentegetőztem-Én csak az egyik barátja vagyok,akit jelen pillanatban me-befogta a számat.Megértettem a célzást,nem dumálok többet.
-Csak most tért vissza Londonba,és nem tudott hol megszállni.De hamarosan lesz lakása és elmegy,de addig kérlek bánj vele úgy,mint egy normális emberrel!És légy kíméletes a hülyeségeiddel!-utasította a lányt
-Ugyan nem kell,én is elég flúgos vagyok ha rám jön az öt perc-vigyorogtam.
Furcsán teltek a napok.A második nap után kezdtem úgy érezni magam,mint egy börtönben.Az a csaj le sem szállt rólam,Tom pedig..hát ő fogalmazzunk úgy,hogy amióta megjöttem azóta eltűnt.Amikor kettesben voltam a lánnyal,beszélgetni kezdtünk:
-És mióta ismered Tomot?-kérdezte tőlem
-Hát,már régóta.Amikor a nagyszüleim meghaltak,ideköltöztem,és akkor ismertem meg.Egy kávézóban futottunk össze.
-És szeretted őt?-hajtotta le a fejét az asztalra

-Ha mondhatom,akkor ő volt a mindenem.De hangsúlyozom,csak volt!

-Értem.Hát én lassan 1 hónapja ismerem őt,és szerelem volt első látásra.Rá két napra ideköltöztem,és azóta itt vagyok.Bár keveset látom őt.-mondta szomorúan

-Mert mivel foglalkozik?-kerekedett ki a szemem

-Nem tudom.Nekem azt mondta,hogy éjszakás valami étteremben a város közepén,de egyiknél sincs bejelentve.Megnéztem az összeset,és egyik sem alkalmaz semmilyen Tom nevű férfit.Aggódom érte nagyon.

-Nem kell! Higgy nekem!Ismerem már őt annyira,hogy tudjam,nem hazudik-hazudoztam a lánynak.Nem akartam elárulni,hogy a barátja mivel is foglalkozik.

A nap további részében jóformán csak a neten böngésztem.Shoko-nak és Keiko-nak is írtam egy-egy E-Mail-t.Leírtam,hogy jól vagyok és,hogy hamarosan hazatérek.Nem kell aggódni.

Este hamar elaludtam,és a másnapra gondoltam.