~08 EGYÜTT
A kórházba kézen fogva mentünk be.Pár nővér talán irigykedve nézett rám,többjük arcáról le lehetett olvasni a r**bi jelzőt,melyet kedvesen magukban tartottak.
-Nakagawa Shoko-t és Keiko-t keressük.Megmondaná,hogy melyik kórteremben vannak?-ment oda Kita a recepcióhoz
-A második emeleten,balra a második ajtó.De kérem,Keiko-t ne nagyon zargassák.Egy kicsit felzaklatták a dolgok,és a lányával sem beszél.Nem tudom miért.-mondta a recepciónál ülő kedves,idősödő hölgy
-Köszönjük-mondtam,majd a lift felé vettem az irányt
-Akkor a második-mondta Kita,és megnyomta a gombot,melyre egy apró kettes volt belevésve
Felértünk,és megkerestük azt a kórtermet,ahol elvileg barátnőm és édesanyja vannak- Bekopogtunk,és bementünk.
-Shoko!-mentem oda barátnőmhöz-Annyira megijesztettél.Azt sem tudtam hová mentél,csak Kita mondta,hogy hazaugrottál valamiért.És,kérlek ne haragudj rám,hogy ekkora hülyeséget tettem.Tudod…hogy beleavatkoztam.
-Ugyan,semmi baj-erőltetett egy mosolyt arcára-Nem haragszom,csak legközelebb hallgass ránk!-kacsintott
-És édesanyáddal mi a helyzet?-nézett a barna szemű srác a nő felé
-Nem beszélek vele!-fordult el Shoko,így nem láthattuk,hogy könnyes a szeme
-Megengeded,hogy odamenjek hozzá,és beszéljek vele?-tettem kezemet a vállamra,mire egy erős bólogatás volt a válasz.
-Köszönöm-ezzel a szóval indultam meg Keiko ágya felé.-Ömm…csókolom Keiko néni!Beszélhetnénk egy kicsit?-mosolyogtam a nőre
-Persze,feltéve,ha nem Shokotan a téma-lenéző pillantásokat vetett a lánya felé,majd ismét rám nézett-Ülj csak le!-mutatott az ágya mellett pihenő székre.
-Rendben.
Leültem a nő mellé,és legalább 1 percig azon gondolkoztam,hogy hogyan békíthetném ki őket anélkül,hogy megutálnának.
A kórházba kézen fogva mentünk be.Pár nővér talán irigykedve nézett rám,többjük arcáról le lehetett olvasni a r**bi jelzőt,melyet kedvesen magukban tartottak.
-Nakagawa Shoko-t és Keiko-t keressük.Megmondaná,hogy melyik kórteremben vannak?-ment oda Kita a recepcióhoz
-A második emeleten,balra a második ajtó.De kérem,Keiko-t ne nagyon zargassák.Egy kicsit felzaklatták a dolgok,és a lányával sem beszél.Nem tudom miért.-mondta a recepciónál ülő kedves,idősödő hölgy
-Köszönjük-mondtam,majd a lift felé vettem az irányt
-Akkor a második-mondta Kita,és megnyomta a gombot,melyre egy apró kettes volt belevésve
Felértünk,és megkerestük azt a kórtermet,ahol elvileg barátnőm és édesanyja vannak- Bekopogtunk,és bementünk.
-Shoko!-mentem oda barátnőmhöz-Annyira megijesztettél.Azt sem tudtam hová mentél,csak Kita mondta,hogy hazaugrottál valamiért.És,kérlek ne haragudj rám,hogy ekkora hülyeséget tettem.Tudod…hogy beleavatkoztam.
-Ugyan,semmi baj-erőltetett egy mosolyt arcára-Nem haragszom,csak legközelebb hallgass ránk!-kacsintott
-És édesanyáddal mi a helyzet?-nézett a barna szemű srác a nő felé
-Nem beszélek vele!-fordult el Shoko,így nem láthattuk,hogy könnyes a szeme
-Megengeded,hogy odamenjek hozzá,és beszéljek vele?-tettem kezemet a vállamra,mire egy erős bólogatás volt a válasz.
-Köszönöm-ezzel a szóval indultam meg Keiko ágya felé.-Ömm…csókolom Keiko néni!Beszélhetnénk egy kicsit?-mosolyogtam a nőre
-Persze,feltéve,ha nem Shokotan a téma-lenéző pillantásokat vetett a lánya felé,majd ismét rám nézett-Ülj csak le!-mutatott az ágya mellett pihenő székre.
-Rendben.
Leültem a nő mellé,és legalább 1 percig azon gondolkoztam,hogy hogyan békíthetném ki őket anélkül,hogy megutálnának.
-Nos,akkor miről is szeretnél beszélni velem?-kérdezte a nő
kizökkentve engem a gondolatmenetemből
-Tudja...szeretném ha megint jó viszonyt ápolna a lányával.Tudom,hogy ezt könnyű mondani,de Shoko-nak rettenetesen hiányzik a szeretete.És rosszul esett neki,amikor meglátta magát és azt a férfit.Úgy érezte magát,mint akit elhagynak.-mondtam
-Tehát azt szeretnéd,hogy megint beszéljek vele?-nézett rám értetlenül
-Pontosan-bólogattam
-Nem tudom.Fogalmam sincs,hogy hogyan kéne megoldanunk ezt.Tudom,hogy ez felfoghatatlan neki,mert az apja halála után nem volt férfi az életünkben,és most ez…felzaklathatta.Mindenesetre megpróbálom.
A nő odament lányához,aki könnyes szemekkel nézett édesanyjára.A nő nem mondott semmit csupán megölelte és fülébe súgta azt a bűvös szót:
”SZERETLEK!”
-Tudja...szeretném ha megint jó viszonyt ápolna a lányával.Tudom,hogy ezt könnyű mondani,de Shoko-nak rettenetesen hiányzik a szeretete.És rosszul esett neki,amikor meglátta magát és azt a férfit.Úgy érezte magát,mint akit elhagynak.-mondtam
-Tehát azt szeretnéd,hogy megint beszéljek vele?-nézett rám értetlenül
-Pontosan-bólogattam
-Nem tudom.Fogalmam sincs,hogy hogyan kéne megoldanunk ezt.Tudom,hogy ez felfoghatatlan neki,mert az apja halála után nem volt férfi az életünkben,és most ez…felzaklathatta.Mindenesetre megpróbálom.
A nő odament lányához,aki könnyes szemekkel nézett édesanyjára.A nő nem mondott semmit csupán megölelte és fülébe súgta azt a bűvös szót:
”SZERETLEK!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése