~02.DETEKTÍV
-Még egy ilyen megszólalás,és nem kapsz halas sütit!!-parancsolt
rám,miközben én a halas sütik országában csorgattam a nyálam
-Fogadok,már megint a halas sütik országában jár!-súgta lányának Keiko,mire felkaptam a fejem,és elmosolyodtam. Ennyire ismernének?
-Mire várunk még?Menjünk enni!-emeltem fel kezem a magasba.
-Most tudsz arról,hogy úgy nézel ki,mint az amerikai Szabadság Szobor?-húzta fel szemöldökét Shoko.
-Kegyetlen vagy!!Nagyon kegyetlen!.biggyesztettem le alsó ajkamat,majd beszálltunk a nagy fekete egyterű járgányba,és elhajtottunk a koncert helyszínétől.
Tokió külvárosáig mentünk,útközben pedig fontos emléktárgyalást tartottunk. Elmondtam nekik,hogy most jelenleg mivel foglalkozom,hogy szeretek rajzolni,és,hogy még mindig imádom a halas sütiket.
-Te nem változtál sokat!-mosolygott rám Keiko-Fogadok,már megint a halas sütik országában jár!-súgta lányának Keiko,mire felkaptam a fejem,és elmosolyodtam. Ennyire ismernének?
-Mire várunk még?Menjünk enni!-emeltem fel kezem a magasba.
-Most tudsz arról,hogy úgy nézel ki,mint az amerikai Szabadság Szobor?-húzta fel szemöldökét Shoko.
-Kegyetlen vagy!!Nagyon kegyetlen!.biggyesztettem le alsó ajkamat,majd beszálltunk a nagy fekete egyterű járgányba,és elhajtottunk a koncert helyszínétől.
Tokió külvárosáig mentünk,útközben pedig fontos emléktárgyalást tartottunk. Elmondtam nekik,hogy most jelenleg mivel foglalkozom,hogy szeretek rajzolni,és,hogy még mindig imádom a halas sütiket.
-Ami azt illeti,talán egy kicsit komolyabb lettem.Bár nem láthattátok ezt,mert nem voltam itt Japánban.
-Ömm…ezt hogy érted?-nézett rám Shoko
-Nos…18 éves koromban úgy döntöttem,hogy Londonba költözök,és egy darabig ott dolgoztam.A nyelvet akadály nélkül sikerült megtanulnom,és voltak emberek akikkel jobban megismerkedtem,és a barátaimnak tekinthettem-meséltem nagy vonalakban
-És a barátok mellett voltak olyan emberek is,akiket nemcsak barátnak tekintettél?-érdeklődött Shoko
-Tehát arra vagy kíváncsi,hogy volt-e pasim?-néztem rá
-Igen!!-mosolygott rám
-Volt,egy.Bár,amikor megmondtam neki,hogy hazajövök,akkor teljesen kiakadt és képes volt az egyik barom haverjával elraboltatni,és kínozni.Majdnem másfél hónapig voltam a rabja,aztán sikerült rávennem,hogy engedjen el.
-Húú…az durva-döbbent le hirtelen Shoko-És ezután mi lett?Feljelentetted??
-Nem.Éppen az volt a megegyezés alapja,hogy nem dobom fel,cserébe elenged.Bár félek,hogy utánam fog jönni és ismét megteszi.-sírásomat nem tudtam visszafolytani,a könnyeim szakadatlanul potyogtak az autó sötét kárpitjára.
-Jól van!Nyugi…ssss…..-nyugtatott Keiko-Nem fogjuk hagyni,hogy elvigyen az a szörnyeteg.
-Ömm..anyu-szólt Shoko-Megérkeztünk.És nézd Mayu!Halas sütik várnak az ajtóban!!-kiablát nekem,miközben az ajtó felé rohant.
-Tényleg?-gyorsan megnyugodhattam,mert a halas sütikre már ki is pattantam az autóból,és gyorsan Shoko után iramodtam,de hiába.Átvert.
-Mondtam már,hogy mennyire utálom,ha ezt csinálod?-néztem rá,közben pedig a karomat össtekulcsoltam.
-Mert mit csinálok?-nézett rám kicsit furcsán.Szemében láttam valamit,amit még eddig soha senkinél nem.Nem tudom megmagyarázni mi volt az,de tudtam,hogy ettől a nézéstől kiráz a hideg
-Mamitasuuuu!!Megérkeztem,édesem!!!-kiabálta a sötét szobába,mire egy puha valami felnyikkant a lábam alól.
-Felkapcsolnád aaa….-kezdtem el,de nem bírtam befejezni,máris világosság lepte el a szobát-Köszönöm.
-Óóóó…Mami!!Rádlépett ez a csúnya rossz barát?-kérdezte a cirmostól Shoko
-A kabátomat hová tehetem?-kérdeztem az elveszett barátnőmtől.
-Tedd csak ide,a fogasra - mondta a hátam mögül Keiko,aki éppen abban a pillanatban lépett be a helyiségbe.
-Köszönöm-mondtam,majd feldobtam a kabátomat a fogasra,és beléptem a nappaliba.
-Jééézussss…Ez meg…Ébressz fel légy szíves!!Ez csak álom lehet-teljesen elképedtem csak a nappali láttán.Megkérdeztem magamban,hogy hogyha ilyen a nappali,akkor milyen lehet a lakás többi része?
Hirtelen egy képen akadt meg a tekintetem.Közelebb léptem,és megvizsgáltam.De hiszem ezen…mi vagyunk.
-Emlékszel még erre a napra?Ekkor szaggatta el Kita a nadrágodat!-suttogta Shoko
-Aljas kis szörnyeteg volt.Azt hitte magáról,hogy ő a mindenség közepe,mert,hogy apuci menő bankoknál dolgozik.-fintorogtam
-És most tudod mi a foglalkozása?-tette fel a kérdést Keiko
-Nem.Gondolom bankár,mint az apja-mondtam miközben tovább nézegettem a képeket
-Énekes-mosolyodott el Shoko
-Mivan??Ő meg az éneklés?K ét külön univerzum!Kizártnak tartom,hogy ebből a kis trollból,nagymenő,híres énekes váljon!
-Pedig hidd csak el!Shoko,kicsim!Idehoznád a laptopot?-kérdezte a nő
-Persze,egy pillanat és itt is vagyok-ezekkel a szavakkal tűnt el a lány a hatalmas csigalépcsőn
-Addig gyere,megkeressük azokat a fincsi halas sütiket.-mutatott a konyha felé
-MINDENEM A HALAS SÜTI!!!!!-ordítottam
-Sssss…lányom!Csöndesebben!A szomszédok is hallják!- csitítgatott Keiko
-Hupsz!Bo-bocsánat!Kiengesztelhetnénk őket pár halas sütivel-gondolkoztam halál komoly arccal
-Te nem vagy normális!-jött be Shoko a laptoppal-Akkor rákeressek Kita-ra?-mutogatta nekem a rózsaszín kövekkel kidekorált készüléket.
-Ki nem hagynám.Jót fogok röhögni rajta.-mosolyogtam,majd leültünk egy-egy székre
-Na látod,ő az.És nézd,milyen helyes,és hallgasd,milyen hangja van…-olvadozott mellettem Shoko
-Nos,tény,hogy alapjáraton egy két lábon járó cuksiág,de….a valóságban milyen??-kérdeztem
-Nem azt mondtad,hogy jót fogsz rajta röhögni?-tette fel a kérdést Keiko,aki közben megtalálta a számomra mindenséget jelentő halas finomságokat
-Őőő…-mosolyogtam-Így már jó?Megmosolyogtam.
-Őrült vagy.Na gyertek,egyétek meg a sütiket!Én addig elmegyek sétálni-mondta Keiko,majd kiviharzott a konyhából
-Hűű..ez gyors volt.-bámultam utána
-Mostanában ez a szokása.Állandóan elmegy itthonról,és csak akkor óhajt hazajönni,ha én már alszok.-biggyesztette le Shoko az alsó ajkát
-Menjünk utána!-álltam fel,és teli szájjal folytattam-Legalább nem unatkozunk!!
-Detektív Mayu és segítője Shokotan kémesdit játszanak!Ez jó!!-mondta,majd egy utolsó harapás halas süti és indultunk is Keiko után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése