~10 DOLGOZÓ FIATAL LÁNY
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem.Kivételesen
nem Ő volt az.Ismeretlen szám hívott.
-Itt álmos Mayu!
-Itt pedig kávétól és koffeintől túlpörgött Takada Ai!
Remek,már csak ő hiányzott.
-Mondja,ráér ma?
-Miért?-kérdeztem egy kicsit remegő hangon
-Tudja,a főnök szeretné megismerni a volt legjobb dolgozóink lányát,és szeretnénk ha ma benézne hozzánk!
Egy kicsit ideges lettem,hisz pont annál a stúdiónál lesz Kita mai interjúja is.Apropó interjú.Azt mondtálk,hogy fél nyolckor kezdődik.Az órámra néztem.Pontosan fél nyolc volt.A távirányítóért nyúltam,és gyorsan bekapcsoltam a TV-t.
”-Tehát Kita!Kérem meséljen erről a bizonyos lányról!-mondta a férfi,aki az interjúalanyra nézett
-A lány…Nos nagyon szerettem,de ez már elmúlt.Mayu már a múlté,most már csak Maki-é vagyok.-jelentette ki szemrebbenés nélkül
-És ezt elmondtad már annak a bizonyos Mayu-nak?-faggatta tovább
-Akartam,de nem vette fel a telefonját,és a legjobb barátnőjénél sem találtam őt,és sajnos nem mondta meg,hogy hol lakik,így nem tudtam odamenni hozzá,és megbeszélni a dolgokat.”
Na jó…nem kell több belőle!A televíziót kikapcsoltam és ismét Ai-ra központosítottam
-Tehát hányra menjek?
-9-re ha lehet!A főnök már tűkön ül.
-Rendben,akkor hamarosan találkozunk személyesen is!Viszonthallásra!
Gyorsan összeszedtem magam, megittam a kávémat,és már indultam is.Metróval mentem,mert azzal hamar odaérek.Szokás szerint túlzsúfolt volt,de mégis jobb volt,mintha TAXI-val szerencsétlenkedtem volna a reggeli dugóban.Az utolsó métereken már rohantam,hogy nehogy elkéssek.A recepciónál eligazítottak,és már indultam is a második emeletre.A lift halkan csilingelt,amikor megérkeztem.Kiléptem a fülkéből,és elindultam a folyosón. Paparazzik tömkelege zsúfolódott a folyosó közepére.Gyorsan átfurakodtam a tömegen és gyors léptekben indultam a kiszemelt ajtó elé.
Bekopogtam,majd a bűvös szót vártam:
-Tessék!?
-Jónapot!-nyitottam be,majd gyorsan beléptem,és becsuktam az ajtót magam után-Mayu vagyok!
-Óó igen.Mayu kisasszony!Már nagyon vártuk!Kérem,foglaljon helyet!-mutatott az asztal túl oldalán álló székre.-Egy perc és itt is vannak a vendégeink!Kérem,addig meséljen magáról valamit!-mondta az idős ember
-Nos,gondolom Ön emlékszik rám,hisz már jártam itt,amikor kicsi voltam.Azóta eltelt legalább 10 év,vagy annál is több.Abban a 10 évben külföldre utaztam,letelepedtem,majd ismét hazajöttem.Visszakaptam a legjobb barátnőmet és sztár lettem-mosolyogtam a férfira
-Ohh…elnézést a késésért!De dugóba kerültünk-hallottam Shokotan csilingelő hangját-Meg persze el is aludtam útközben.
-Engem pedig megtámadtak a paparazzik a folyosón!
Na pont ő hiányzott a legjobban.
-Én pedig akkor felesleges vagyok ide-álltam fel,majd az ajtó felé vettem az irányt
-Nem,nem,kisasszony!Maga igen is fontos ebben a minutumban!-tolt vissza egy nő.Valószínűleg Takada Ai volt az.
-Kisasszony!Maga mostantól nálunk fog dolgozni!-jött felém az idősödő ember-Az első feladata,hogy Nakagawa kisasszonnyal és Kita-val egy közös interjút készítsen.
De hát el sem vállaltam azt,hogy itt dolgozzak.Akkor most…ÖSSZEZAVARODTAM!
-És…ez…hogy…vagy….MI????-néztem értetlenül a szobában lévőkre
-Tudjuk,hogy már régóta szeretne a szülei nyomdokaiba lépni-hát eltalálta,hogy nem-És mi csak szeretnénk magát a jó útra terelni.
-Őőő…hát nem is tudom.Nekem ez még nagy falat lenne.De megpróbálhatom.Mayu Ono exkluzív interjúja Nakagawa Shoko-val és Kita Shuuhei-vel.-dramatizáltam
-Itt álmos Mayu!
-Itt pedig kávétól és koffeintől túlpörgött Takada Ai!
Remek,már csak ő hiányzott.
-Mondja,ráér ma?
-Miért?-kérdeztem egy kicsit remegő hangon
-Tudja,a főnök szeretné megismerni a volt legjobb dolgozóink lányát,és szeretnénk ha ma benézne hozzánk!
Egy kicsit ideges lettem,hisz pont annál a stúdiónál lesz Kita mai interjúja is.Apropó interjú.Azt mondtálk,hogy fél nyolckor kezdődik.Az órámra néztem.Pontosan fél nyolc volt.A távirányítóért nyúltam,és gyorsan bekapcsoltam a TV-t.
”-Tehát Kita!Kérem meséljen erről a bizonyos lányról!-mondta a férfi,aki az interjúalanyra nézett
-A lány…Nos nagyon szerettem,de ez már elmúlt.Mayu már a múlté,most már csak Maki-é vagyok.-jelentette ki szemrebbenés nélkül
-És ezt elmondtad már annak a bizonyos Mayu-nak?-faggatta tovább
-Akartam,de nem vette fel a telefonját,és a legjobb barátnőjénél sem találtam őt,és sajnos nem mondta meg,hogy hol lakik,így nem tudtam odamenni hozzá,és megbeszélni a dolgokat.”
Na jó…nem kell több belőle!A televíziót kikapcsoltam és ismét Ai-ra központosítottam
-Tehát hányra menjek?
-9-re ha lehet!A főnök már tűkön ül.
-Rendben,akkor hamarosan találkozunk személyesen is!Viszonthallásra!
Gyorsan összeszedtem magam, megittam a kávémat,és már indultam is.Metróval mentem,mert azzal hamar odaérek.Szokás szerint túlzsúfolt volt,de mégis jobb volt,mintha TAXI-val szerencsétlenkedtem volna a reggeli dugóban.Az utolsó métereken már rohantam,hogy nehogy elkéssek.A recepciónál eligazítottak,és már indultam is a második emeletre.A lift halkan csilingelt,amikor megérkeztem.Kiléptem a fülkéből,és elindultam a folyosón. Paparazzik tömkelege zsúfolódott a folyosó közepére.Gyorsan átfurakodtam a tömegen és gyors léptekben indultam a kiszemelt ajtó elé.
Bekopogtam,majd a bűvös szót vártam:
-Tessék!?
-Jónapot!-nyitottam be,majd gyorsan beléptem,és becsuktam az ajtót magam után-Mayu vagyok!
-Óó igen.Mayu kisasszony!Már nagyon vártuk!Kérem,foglaljon helyet!-mutatott az asztal túl oldalán álló székre.-Egy perc és itt is vannak a vendégeink!Kérem,addig meséljen magáról valamit!-mondta az idős ember
-Nos,gondolom Ön emlékszik rám,hisz már jártam itt,amikor kicsi voltam.Azóta eltelt legalább 10 év,vagy annál is több.Abban a 10 évben külföldre utaztam,letelepedtem,majd ismét hazajöttem.Visszakaptam a legjobb barátnőmet és sztár lettem-mosolyogtam a férfira
-Ohh…elnézést a késésért!De dugóba kerültünk-hallottam Shokotan csilingelő hangját-Meg persze el is aludtam útközben.
-Engem pedig megtámadtak a paparazzik a folyosón!
Na pont ő hiányzott a legjobban.
-Én pedig akkor felesleges vagyok ide-álltam fel,majd az ajtó felé vettem az irányt
-Nem,nem,kisasszony!Maga igen is fontos ebben a minutumban!-tolt vissza egy nő.Valószínűleg Takada Ai volt az.
-Kisasszony!Maga mostantól nálunk fog dolgozni!-jött felém az idősödő ember-Az első feladata,hogy Nakagawa kisasszonnyal és Kita-val egy közös interjút készítsen.
De hát el sem vállaltam azt,hogy itt dolgozzak.Akkor most…ÖSSZEZAVARODTAM!
-És…ez…hogy…vagy….MI????-néztem értetlenül a szobában lévőkre
-Tudjuk,hogy már régóta szeretne a szülei nyomdokaiba lépni-hát eltalálta,hogy nem-És mi csak szeretnénk magát a jó útra terelni.
-Őőő…hát nem is tudom.Nekem ez még nagy falat lenne.De megpróbálhatom.Mayu Ono exkluzív interjúja Nakagawa Shoko-val és Kita Shuuhei-vel.-dramatizáltam
-Kezded velem?-kérdezte Kita
-Álmodozz királyfi!Velem kezdi Mayu!-lépett előre Shoko
-Aha…engem szeret jobban!-lépett a lány elé a fiú
-Soha!
Addig folytatták,míg el nem kiáltotta magát a „főnökasszony”
-ELÉÉG!Majd Mayu választ!
-Aha…engem szeret jobban!-lépett a lány elé a fiú
-Soha!
Addig folytatták,míg el nem kiáltotta magát a „főnökasszony”
-ELÉÉG!Majd Mayu választ!
Fogalmam sem volt,hogy kivel kezdjem.Shoko-val vagy
azzal,akit most jelen pillanatban utálok?
-Legyen mondjuk………SHOKO!!
-Blööö-nyújtotta ki nyelvét a lány Kita-ra-Engem szeret jobban!
Az interjúalany minden alapvető kérdésemre válaszolt,még a leghülyébbekre is komolyan adta az őszinte,ám nem hülyeségnek szánt válaszait.
-Legyen mondjuk………SHOKO!!
-Blööö-nyújtotta ki nyelvét a lány Kita-ra-Engem szeret jobban!
Az interjúalany minden alapvető kérdésemre válaszolt,még a leghülyébbekre is komolyan adta az őszinte,ám nem hülyeségnek szánt válaszait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése