#TERVEK

~12 TERVEK

Telefoncsörgés.De ez nem az én telefonom.Ez a Mayu-é.Hogy lehet valami ennyire idegesítő,mint ez a telefoncsörgés?
-Vedd már fel!-motyogtam,de válasz nem jött-AZ ISTEN SZERELMÉÉRT!VEDD MÁR FEL!-ültem fel az ágyban és úgy kiabáltam,hátha felveszi.-Reménytelen vagy Mayu!
Megnéztem ki hívja.Nem kellett gondolkodnom,hogy tudjam,Mayu nem kíváncsi a magyarázkodására.Kinyomtam.Mivel már nem volt kedvem visszamászni az ágyba,így felvettem a rózsaszín cicás mamuszomat és kimentem a konyhába.Mayu a hűtőben kutatott valami után.
-MEGVAN-suttogta
-Nekem is adsz?-kérdeztem,majd leültem az egyik székre
-Hát te?Nem alszol?Az előbb még….mindegy.
-Valóban aludtam,amíg a hülye telefonod nem kezdett el csörögni-világosítottam fel
-A fene…és ki volt az?Ugye nem Takada?-torpant meg
-Khmm…nem.K-Kita volt az.De mivel nem voltál ott,és nem vetted fel,így gondolom megunta és letette.- hazudtam szemrebbenés nélkül
Mintha egy mázsányi súlyt pakoltak volna a mellkasomra.Ilyen rossz érzés hazudni?
-És,hogy aludtál?Amúgy tudsz arról,hogy beszélsz álmodban?
-Mi??Komolyan?És miket mondogattam?
-Nem tudom.Olyan volt,mintha valami másik nyelven beszéltél volna.Motyogtál valamit rólam,aztán megböktelek,te megvertél,megfordultál és tovább motyogtál.Jót röhögtem rajtad,elhiheted.Fantasztikus látvány voltál.
Jézusom!Már kigyógyultam az álombeszédből,de most megint visszajött?!Ez nem lehet igaz.Megint mehetek pszichológushoz,hogy kiderítse,mitől jött ki ismét ez a számomra hatalmas gondot jelentő „betegség”
-Ömm…anyud mondta,hogy mondjam meg neked,hogy Hiro üzeni,hogy ma nem tud átjönni,mert az anyukája kórházba került.-hadonászott a kezeivel,amikkel szerencse,hogy nem ütött le
-Ó nemár…Pedig már annyira vártam,hogy jöjjön.-biggyesztettem le az alsó ajkamat
-Még nem fejeztem be…Hiro azt is üzente,hogy szeretné ha holnap átmennél hozzá,mert szeretne neked adni valamit,amit majd ma este fog megcsinálni.Tudod,hogy én mire gondolok?Nem vagyok az a perverz alak,de szerintem nem csinál neked valamit,mert….
-Oké!Vágom!-elővettem a bájvigyorom,és fülig pirultam
-Naaa…-húzogatta a szemöldökét.Ilyenkor hozzá vágnék egy tányért,vagy ráborítanám a szekrényt.Szeretem Mayu-t,de néha,sőt mindig,túl lő a célon.-Szerinted mit fog csinálni neked?
-Vegyél vissza a perverz gondolataidból Ono!-utasítottam
-De most komolyan!Szerinted be akarja vallani,hogy kedvel?
-Fogalmam sincs.De most elmegyek,összekapom magam,mert el kell mennem a stúdióba.
-Na,talán nem egy új album?-jött utánam
-Nem!-fordultam vissza az ajtóból-Csak egy aprócska dal,amit majd Te fogsz hallani először.És ha most megbocsájtasz…öltöznék.
-Oké,de a telefonomat vágd ide-mutatott a kék agyoncsicsázott telefonnak nem mondható dologra. Odadobtam az ajtóban álló személynek,majd elment.Én nyugisan felöltöztem,összeszedtem minden olyan dolgomat,amit kellett,és elindultam.Az ajtóban álltam,amikor meghallottam Mayu-t:
”-De nem érdekel!Miért nem tudod felfogni,hogy nem kell a magyarázkodásod!Már megtetted tegnap reggel!-Akkor sem!Nem kell,hogy idegyere!-SOHA!-Na akkor arra várhatsz!!Menj csak szépen a kis barátnőddel!Szia!”
-Hűha…-suttogtam magamnak-Ez már zaklatás,amit csinál ez a gyerek!
Gyorsan felvettem a cipőmet,és kiléptem a lakásból.Tavasz végén jártunk.Kellemes idő volt kint.A szél kellemesen fújdogált.A környék elég nyüzsis,de most egy lélek sincs az utcán.
Befordultam a sarkon,és megláttam Kita-t.
-Meg ne próbálj odamenni hozzá,mert megverlek!-mondtam gyilkos pillantásaim közepette

-Miből gondolod,hogy pont hozzá megyek?-lenéző pillantásaitól kirázott a hideg.Ennyire hülyének néz?

-Hallottam,hogy azt mondtad a telefonba,hogy odamész hozzá.Ő tiltakozott.Mit nem lehet érteni egy egyszerű NEM-en?
-Hát nem érted?Én szeretem őt!-fogta meg a karomat
-Aha,persze!Ezt magyarázd meg annak,akit érdekel.De!Ha odamész hozzá,teszek arról,hogy 7 napon belül gyógyulj egy kórház legpiszkosabb ágyában,vén öreg nénik és bácsik társaságában!
Megfordult és elviharzott.Velem ne szórakozzon,és Mayu-val se!Gyorsan előkaptam a telefonomat,és felhívtam Mayu-t.Gyorsan felvette:
-Mayu!Menj haza!- ziláltam
-Miért?-kérdezte egy kicsit nyavalygós hangnemben
-Mert Kita menni fog,és nem akarom,hogy ott legyél!Azonnal menj haza,és majd érted megyünk anyuval,ha végeztünk!
-Oké!Azonnal indulok akkor haza!
-De!Vegyél magadra valami olyan ruhát,amiben nem ismernének fel!Tudom,hogy kirívóan öltözködsz,de most legyél egy kicsit lazább!Ha nincs olyan ruhád,akkor keress valamit az én szekrényemben!
-Oké!Várlak!!Pápá-köszönt el tőlem
Most kivételesen féltettem.A stúdióba érve kaptam egy alapos fejmosást azért,mert eltévedtem.Olyan délután 4 körül kaptam egy SMS-t.Mayu küldte.Lefényképezte magát a tükörben és elküldte,hogy jó-e ez az összeállítás?De a háttérben láttam,hogy már nem tartózkodik nálam.Megnyugodtam.
Visszaírtam neki:
”Kicsim!Fantasztikus munkát végeztél!Ügyes vagy!És ne nyiss ajtót senkinek!Világos?”
Elküldtem,majd felléptem a blogomra.Rajongók tucata írt az utolsó bejegyzésemhez:
"Furcsa egy nap volt,az biztos.Már alig várom a holnapot!♥
Szeretlek titeket!Álmodjatok szépeket!"
”Szép álmokat Shokotan!
Álmodj szépeket Shoko!
Imádlak Shoko!Kinek szól a szívecske?”
A következő bejegyzésem viszonylag hosszú lett:
”Köszönöm mindenkinek,aki támogat!Sokat jelent nekem az,hogy vagytok,és,hogy szerettek!
A szív a szerelem jelképe,és én igen,egy kicsit szerelmes vagyok♥ (w)
A barátnőm tegnap átinvitálta a szomszéd fiút.Nagyon kedves és közvetlen volt.
Remélem az anyukája minél hamarabb meggyógyul!Sok erőt és imát küldök neki!
És TI!Hogy vagytok?”

Elküldtem,majd mentem a dolgomra.A dal gyönyörű.Miközben énekeltem,édesapámra gondoltam.Furcsa,hogy nincs itt velem.Pedig már 1994 óta nincs itt.Tudom már holnap mit fogok tenni!