*SHOKO SZEMSZÖGE*
Soha többé nem állok szóba anyámmal.A legjobb az lenne,ha egy darabig eltűnnék. Igen.Ez a legjobb megoldás arra,hogy ne találkozzak egy darabig anyámmal. Előkotortam a telefonomat,persze miután megnyugodtam,tárcsáztam a menedzseremet:
-Igen?-szólt a vonal túlsó végéről kedvesen a férfi
-Itt Shoko!Csak szeretném mondani,hogy1 maximum 2 hétig ne várjatok a stúdióba,mert…mert!-jelentettem ki
-És mivel érdemeltük ki azt,hogy nem vagy hajlandó arra a pár órára bejönni?
-Pár óra?Meg vagy húzatva?Majd’ 9 órát vagyok a stúdióban.És,hogy miért nem megyek,arról kérdezd anyámat.Na,legyél jó,és vigyázz a táncosaimra!Nem akarok egy törött bokát sem!Szia!
Gyorsan kinyomtam a telefonomat.A konyhából hallottam anyám kacarászását. Összeszedtem a ruháimat,beledobáltam egy bőröndbe.Felvettem az álruhámat,és lerobogtam a lépcsőről.Kiosontam az ajtón,és elindultam Mayu lakása felé.Nála csak ma estig húzom meg magam,aztán majd kiderül,hogy hová megyek.Fél órát gyalogoltam a szakadó esőben.Nesze neked nyári forróság.Végre Mayu lakása előtt vagyok.Becsöngettem,de nem jött válasz.
Próbálkoztam még,és végre a harmadik csengetésre odaért a kaputelefonhoz,és édesen csilingelő hangon belekiabált:
-Ki vagy messziről jött idegen?
-A Mikulás te idióta!Amúgy Shoko!Beengedsz?-néztem a kaputelefonra kiskutya szemekkel,bár tudtam,hogy úgysem látja,hogy nézek
Soha többé nem állok szóba anyámmal.A legjobb az lenne,ha egy darabig eltűnnék. Igen.Ez a legjobb megoldás arra,hogy ne találkozzak egy darabig anyámmal. Előkotortam a telefonomat,persze miután megnyugodtam,tárcsáztam a menedzseremet:
-Igen?-szólt a vonal túlsó végéről kedvesen a férfi
-Itt Shoko!Csak szeretném mondani,hogy1 maximum 2 hétig ne várjatok a stúdióba,mert…mert!-jelentettem ki
-És mivel érdemeltük ki azt,hogy nem vagy hajlandó arra a pár órára bejönni?
-Pár óra?Meg vagy húzatva?Majd’ 9 órát vagyok a stúdióban.És,hogy miért nem megyek,arról kérdezd anyámat.Na,legyél jó,és vigyázz a táncosaimra!Nem akarok egy törött bokát sem!Szia!
Gyorsan kinyomtam a telefonomat.A konyhából hallottam anyám kacarászását. Összeszedtem a ruháimat,beledobáltam egy bőröndbe.Felvettem az álruhámat,és lerobogtam a lépcsőről.Kiosontam az ajtón,és elindultam Mayu lakása felé.Nála csak ma estig húzom meg magam,aztán majd kiderül,hogy hová megyek.Fél órát gyalogoltam a szakadó esőben.Nesze neked nyári forróság.Végre Mayu lakása előtt vagyok.Becsöngettem,de nem jött válasz.
Próbálkoztam még,és végre a harmadik csengetésre odaért a kaputelefonhoz,és édesen csilingelő hangon belekiabált:
-Ki vagy messziről jött idegen?
-A Mikulás te idióta!Amúgy Shoko!Beengedsz?-néztem a kaputelefonra kiskutya szemekkel,bár tudtam,hogy úgysem látja,hogy nézek
-Na gyere!-egy apró kattanást hallottam a nagy kapu
felől.Felsiettem Mayu-hoz.
Az ajtó elé érve egy kicsit furcsa érzésem volt.Bekopogtam,és hallgatóztam.Egy férfi hangját hallottam,kicsit nagyon is ismerős volt,de nem foglalkoztam vele.Mayu arcát láttam.
-Shokoooo!!-ugrott a nyakamba,mint aki még életében nem látott volna.
-Meg…megfojtasz!Engedj el,kérlek!-toltam el magamtól,mire egy kicsit megszeppent
-Gyere csak be!Éppen vendégem van.-mutatott az eddig ismeretlen hapsira.
Legszívesebben megfojtottam volna az óceánba,de nem lehetett,mert egy panelház negyedik emeletén voltunk,ahol a legközelebbi vízforrás a konyhában van.
-Szia Shoko!-állt fel,és jött közelebb hozzám,mire két lépést hátráltam.Nem volt kedvem kommunikálni vele,így csak biccentettem egyet a fejemmel
-Mayu!Beszélnünk kell!Négyszemközt!-hangsúlyoztam az utolsó szót,hogy neki is világos legyen.
Kimentünk a konyhába,és ott kezdtem el mondanivalómat:
Az ajtó elé érve egy kicsit furcsa érzésem volt.Bekopogtam,és hallgatóztam.Egy férfi hangját hallottam,kicsit nagyon is ismerős volt,de nem foglalkoztam vele.Mayu arcát láttam.
-Shokoooo!!-ugrott a nyakamba,mint aki még életében nem látott volna.
-Meg…megfojtasz!Engedj el,kérlek!-toltam el magamtól,mire egy kicsit megszeppent
-Gyere csak be!Éppen vendégem van.-mutatott az eddig ismeretlen hapsira.
Legszívesebben megfojtottam volna az óceánba,de nem lehetett,mert egy panelház negyedik emeletén voltunk,ahol a legközelebbi vízforrás a konyhában van.
-Szia Shoko!-állt fel,és jött közelebb hozzám,mire két lépést hátráltam.Nem volt kedvem kommunikálni vele,így csak biccentettem egyet a fejemmel
-Mayu!Beszélnünk kell!Négyszemközt!-hangsúlyoztam az utolsó szót,hogy neki is világos legyen.
Kimentünk a konyhába,és ott kezdtem el mondanivalómat:
-Mit keres ez itt?-néztem rá
-Nem ez,hanem Kita.És én hívtam ide.Unatkoztam,és azt mondta,hogy bármikor beszélhetek vele,ha van valami,és…-kezdett el magyarázkodni
-Már nem is emlékszelarra,hogy mit tett?Téged ez nem zavar?
-Foglalkozz a magad dolgával Shoko,ne az én életemben turkálj!És ha most megbocsátasz,visszamegyek.
Ez a mondat villámcsapásként csapott le.Szó nélkül kivágtam a konyhaajtót,és elmentem.Soha többé nem akarom látni Mayu-t.Nem érdekel,hogy ő a legjobb barátnőm,de most nagyon megutáltam.Ez a viselkedés nem vall rá.Nagyon megváltozott,és az okát nem tudom.
Utam az egyetlen emberhez vezetett,akit még nem taszítottam el magamtól.
Odaértem a titokzatos ember házának ajtaja elé.Becsöngettem,és hamar be is tessékelt az ajtón.Hiro megengedte,hogy a vendégszobában meghúzzam magam,amíg csak jól esik.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-jött be az ajtón,miközben én bőszen pakoltam a ruháimat a szobában álló nagy,famintázatú szekrénybe
-Nem,köszönöm.-mosolyogtam rá,és folytattam a pakolást
-Őőő…Shoko!Kérdezhetek valamit?-ült le az ágy szélére
-Persze!Kérdezz csak amiről szeretnél.
-Mayu-val min vesztél össze?
-Kita visszatért az életébe,és megmondta,hogy ne turkáljak az életébe és,hogy foglalkozzak a magam bajaival.
Csak magam elé tudtam nézni.Nem mertem rá nézni,nem szerettem volna ha látná,milyen szörnyeteg vagyok.
-Shoko!-jött oda hozzám-Tudod,szerintem fantasztikus vagy!Mayu meg nem,hogy értékelné azt,hogy aggódsz érte.
-Hmm…köszönöm.Kedves vagy!
A telefonom halk rezgése szakította félbe a beszélgetést
-Tippelek.Mayu az.
-Talált süllyedt!!!Igen?
-Ne haragudj,hogy olyan voltam,csak tudod teljesen be vagyok zsongva a mai naptól.Még nem fogtam fel,hogy mi is van.Át tudnál jönni beszélgetni?Unatkozok.-sóhajtott
-Nem ez,hanem Kita.És én hívtam ide.Unatkoztam,és azt mondta,hogy bármikor beszélhetek vele,ha van valami,és…-kezdett el magyarázkodni
-Már nem is emlékszelarra,hogy mit tett?Téged ez nem zavar?
-Foglalkozz a magad dolgával Shoko,ne az én életemben turkálj!És ha most megbocsátasz,visszamegyek.
Ez a mondat villámcsapásként csapott le.Szó nélkül kivágtam a konyhaajtót,és elmentem.Soha többé nem akarom látni Mayu-t.Nem érdekel,hogy ő a legjobb barátnőm,de most nagyon megutáltam.Ez a viselkedés nem vall rá.Nagyon megváltozott,és az okát nem tudom.
Utam az egyetlen emberhez vezetett,akit még nem taszítottam el magamtól.
Odaértem a titokzatos ember házának ajtaja elé.Becsöngettem,és hamar be is tessékelt az ajtón.Hiro megengedte,hogy a vendégszobában meghúzzam magam,amíg csak jól esik.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-jött be az ajtón,miközben én bőszen pakoltam a ruháimat a szobában álló nagy,famintázatú szekrénybe
-Nem,köszönöm.-mosolyogtam rá,és folytattam a pakolást
-Őőő…Shoko!Kérdezhetek valamit?-ült le az ágy szélére
-Persze!Kérdezz csak amiről szeretnél.
-Mayu-val min vesztél össze?
-Kita visszatért az életébe,és megmondta,hogy ne turkáljak az életébe és,hogy foglalkozzak a magam bajaival.
Csak magam elé tudtam nézni.Nem mertem rá nézni,nem szerettem volna ha látná,milyen szörnyeteg vagyok.
-Shoko!-jött oda hozzám-Tudod,szerintem fantasztikus vagy!Mayu meg nem,hogy értékelné azt,hogy aggódsz érte.
-Hmm…köszönöm.Kedves vagy!
A telefonom halk rezgése szakította félbe a beszélgetést
-Tippelek.Mayu az.
-Talált süllyedt!!!Igen?
-Ne haragudj,hogy olyan voltam,csak tudod teljesen be vagyok zsongva a mai naptól.Még nem fogtam fel,hogy mi is van.Át tudnál jönni beszélgetni?Unatkozok.-sóhajtott
-Tehát,most azt hiszed,hogy csapot papot itt hagyok és
egyből rohanok hozzád,hogy szórakoztassalak.Na arra várhatsz!Hívd át megint a
kis barátodat,talán ő majd elszórakoztat téged.Én nem leszek a kiskutyád,aki
egyből ugrik neked,amint meglátja,hogy a gazdi unatkozik.-meg se vártam,hogy
reagáljon,letettem a telefont
-Ez durva volt,de igazad volt.Teljesen igazad volt.Most magadra hagylak!Látom szeretnél egy kicsit egyedül maradni,ha kellek csak szólj!
Nem értem,miért vagyok ilyen?Az emberek kihozzák a másikból a ’vadállatot’,de belőlem miért hozzák ki a SZÖRNYETEGET?Esküszöm,becsavarodok.
-Hopsz,egy SMS.-ugrottam a telefonért.Mayu-tól jött az üzenet,ez állt benne:
”Nem tudom mi bajod lett hirtelen,de örülhetsz,mert egyel kevesebb barátod lett.Na szia!”
Már sok volt a mai napból.Ki kell szellőztetni a fejemet.
A legközelebbi park felé vettem az irányt,ahol egy nyugodt helyet kerestem.Leültem a hideg padra,és elgondolkoztam azon,hogyan lettem ekkora hárpia?
Halk lépteket hallottam a hátam mögül.Meg se kellett fordulnom,hogy tudjam,Mayu áll mögöttem.
-Nesze!-dobta oda a nyakláncát- Elfelejthetsz!
-De…-eltört a mécses,sírni kezdtem-Mayu!
-Nem érdekelsz Shoko!Felőlem úgy bőgsz,ahogy akarsz!Felejtsd el,hogy létezek,azt is,hogy valaha ismertél!-jelentette ki,majd elment.
2 hét múlva
-Shoko!Koncertre fel!-üvöltötte fülembe drága menedzserem.
-Nem vagyok süket!Hallok még!
-Akkor irány a C.C LEMON HALL!
-Ez durva volt,de igazad volt.Teljesen igazad volt.Most magadra hagylak!Látom szeretnél egy kicsit egyedül maradni,ha kellek csak szólj!
Nem értem,miért vagyok ilyen?Az emberek kihozzák a másikból a ’vadállatot’,de belőlem miért hozzák ki a SZÖRNYETEGET?Esküszöm,becsavarodok.
-Hopsz,egy SMS.-ugrottam a telefonért.Mayu-tól jött az üzenet,ez állt benne:
”Nem tudom mi bajod lett hirtelen,de örülhetsz,mert egyel kevesebb barátod lett.Na szia!”
Már sok volt a mai napból.Ki kell szellőztetni a fejemet.
A legközelebbi park felé vettem az irányt,ahol egy nyugodt helyet kerestem.Leültem a hideg padra,és elgondolkoztam azon,hogyan lettem ekkora hárpia?
Halk lépteket hallottam a hátam mögül.Meg se kellett fordulnom,hogy tudjam,Mayu áll mögöttem.
-Nesze!-dobta oda a nyakláncát- Elfelejthetsz!
-De…-eltört a mécses,sírni kezdtem-Mayu!
-Nem érdekelsz Shoko!Felőlem úgy bőgsz,ahogy akarsz!Felejtsd el,hogy létezek,azt is,hogy valaha ismertél!-jelentette ki,majd elment.
2 hét múlva
-Shoko!Koncertre fel!-üvöltötte fülembe drága menedzserem.
-Nem vagyok süket!Hallok még!
-Akkor irány a C.C LEMON HALL!
A koncert helyszínére érve,besétáltam az öltözőbe,ahol
lepakoltam.Egy üveg vizet kértem csak,majd amikor azt megkaptam,felmentem a
színpadra gyakorolni.A koncert este 8-kor kezdődik.A jegyek alig 4 óra alatt
elfogytak.Ideges lettem,nem is kicsit.
Az óra pontosan 8-at mutatott.
-SHOWTIME-jött oda ismételten a menedzserem- Színpadra kisasszony!-noszogatott a színpad felé
-Oké-oké!!-felmentem a lépcsőn.Rajongók ezrei kezdtek el sikítani,amint megláttak.-Szép estét mindenkinek!Örülök,hogy eljöttetek,akkor benne vagytok egy hajnalig tartó bulizásban?-sikítás volt a válasz.A plakátok előkerültek,és persze el sem maradhatnak a fénycsöveg.
-NAMIDA NO TANE,EGAO NO HANA?-kérdeztem,mire ismét mindenki sikítani kezdett
A koncert éjfélkor ért véget.Fantasztikus volt.A kapunál még egy utolsó kézfogás,és autógramm.
-Következőt!-hallatszott egy testőr hangja a távolban
-Szia…-megdermedtem.Mayu állt előttem és egy cetlit dobott az asztalra-Köszönöm!
-Ég veled!
-Végeztünk!Sajnáljuk,de Shokotan elfáradt és szeretne pihenni!
Beszaladtam az öltözőmbe,és megnéztem a cetlit:
”Kedves Shoko!
Nagyon boldog voltam,hogy ismét láthattalak!Az elmúlt 10 évben csak arra tudtam gondolni,hogy vajon milyenné váltál?Mi lett belőled.Nem csalódtam,amikor megláttalak a színpadon.Élmény volt téged nézni!Az utóbbi napokban megváltoztam,és a te változásod semmi az enyémhez képest.Én tudom,hogy temiért változtál meg,de te nem tudod,hogy én miért.Sajnos ezt nem árulhatom el,de annyit elmondok,hogy rossz!Nagyon rossz.Ez az utolsó levelem Neked,mert vissza megyek Londonba!Remélem Hiro-val minden rendben lesz,és végre össze fogtok jönni!Kérlek NE KERESS engem,amint tudok jelentkezek ismét!Sokszor ölel,és puszil:
Az óra pontosan 8-at mutatott.
-SHOWTIME-jött oda ismételten a menedzserem- Színpadra kisasszony!-noszogatott a színpad felé
-Oké-oké!!-felmentem a lépcsőn.Rajongók ezrei kezdtek el sikítani,amint megláttak.-Szép estét mindenkinek!Örülök,hogy eljöttetek,akkor benne vagytok egy hajnalig tartó bulizásban?-sikítás volt a válasz.A plakátok előkerültek,és persze el sem maradhatnak a fénycsöveg.
-NAMIDA NO TANE,EGAO NO HANA?-kérdeztem,mire ismét mindenki sikítani kezdett
A koncert éjfélkor ért véget.Fantasztikus volt.A kapunál még egy utolsó kézfogás,és autógramm.
-Következőt!-hallatszott egy testőr hangja a távolban
-Szia…-megdermedtem.Mayu állt előttem és egy cetlit dobott az asztalra-Köszönöm!
-Ég veled!
-Végeztünk!Sajnáljuk,de Shokotan elfáradt és szeretne pihenni!
Beszaladtam az öltözőmbe,és megnéztem a cetlit:
”Kedves Shoko!
Nagyon boldog voltam,hogy ismét láthattalak!Az elmúlt 10 évben csak arra tudtam gondolni,hogy vajon milyenné váltál?Mi lett belőled.Nem csalódtam,amikor megláttalak a színpadon.Élmény volt téged nézni!Az utóbbi napokban megváltoztam,és a te változásod semmi az enyémhez képest.Én tudom,hogy temiért változtál meg,de te nem tudod,hogy én miért.Sajnos ezt nem árulhatom el,de annyit elmondok,hogy rossz!Nagyon rossz.Ez az utolsó levelem Neked,mert vissza megyek Londonba!Remélem Hiro-val minden rendben lesz,és végre össze fogtok jönni!Kérlek NE KERESS engem,amint tudok jelentkezek ismét!Sokszor ölel,és puszil:
A
te legjobb barátnőd: Mayu ♥”
Elmegy??Mi..miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése