-Tehát Londonban éltél? Ugye sok étterem van Londonban? Milyen
volt a kaja?És találkoztál sztárokkal?-árasztott el kérdéseivel a barna hajú
fiú
-Egyszerre csak egy kérdést tegyél fel!-utasítottam
-Oké.Akkor,ha jól hallottam,akkor Londonban éltél-elsőszámú hülye kérdés
-Igen
-És sok étterem van ott?-még egy hülye kérdés
-Nos,nem tudtam megfigyelni.Nem vagyok a hasam megszállottja-valltam be
-És milyen kajákat ettél?-harmadik hülye kérdés.
Komolyan azt gondoltam,hogy még egy ilyen baromság,és felborítom a kanapéval együtt.
-Hát szendvicset meg mindenféle gyümölcsöt.Igaz nem voltam Jamie Oliver vagy ki,de a konyhában is egész jó voltam-mosolyodgtam rá
-Ahh…akkor te tudsz főzni?-ugrott fel a kanapéról
-Igen-mondtam,mire letérdelt előttem
-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám kiskutya szemekkel
-Mii?-ébredt fel Shoko talán az egyik legszebb álmából-Nem úgy volt,hogy velem fogsz élni,egy kis vidéki házban,a gyermekeinkkel,és…-hisztizett
-Hé,nyugi!Nem veszem el leendőbelidet!-nyugtatgattam,majd egy hatalmas ásítás keretében közöltem-ÁLMOS VAGYOK!!!!
-Igaz,alig aludtál.Mióta vagy fent?-kérdezte Shoko
A telefonomra pillantottam és megállapítottam,hogy kerek egész 25 órája talpon vagyok.
-A folyosó végén van egy kétágyas szoba,oda betelepedhettek.Csak kérlek titeket-nézett kérlelően Shokora-Ne dekoráljátok ki rózsaszínre,és ne tegyetek Justin Bieber-es és BARBIE-s posztereket a falra!
-Nem,azt hiszem nem hoztunk magunkkal semmi efféle háborút kirobbantó dolgot.De a te kedvedért majd veszek egy BARBIE-s magazint,amiben 3 részes óriás kép van a szőke csajról-nevettem,miközben toltam magam előtt Shoko-t.
Beérve a szobába nem figyeltem,hová lépek.Egy ágyat találtam,amibe azonnal belevetettem magam,és alig 2 perc múlva már álomországban jártam.Hallottam,ahogy Shoko is bevágódik az ágába.Úgy dél körül ébredtem fel.Rápillantottam a telefonomra,amiből kiderült,hogy hamarosan 12:01 lesz.Tehát kerek egész 7 órát sikerült aludni.Az egész jó.De ilyenkor érzem magam okosnak. Feltápászkodtam,és kislattyogtam a konyhába,ahol már Kita hangját hallottam.Énekelt.Egy pillanatra megfagyott bennem a vér is.Hogy lehet valakinek ilyen jó hangja?Na mindegy,beléptem a helységbe
-Mayuuu!-ugrott a nyakamba
-Heló!Nem láttad Shoko-t?-tettem fel első kérdésemet
-Nem is örülsz nekem?-nézett rám ártatlan szemekkel
-De,de,persze,de hol van Shokotan?-néztem körül
-El-elment.Azt mondta,hogy hazamegy.-erre a mondatára kirohantam a konyhából.Az ajtóban babráltam a cipőmmel,majd amikor úgy éreztem,hogy rendben van,felálltam,és kinyitottam az ajtót,de valaki megfogta a karomat.
-Engedj!-rivalltam rá
-Nem engedlek!-rántott vissza.
-De kérlek!Engedj el!!-kiabáltam,miközben könnyeimmel küszködtem
-Nem lehet!Kérlek!Ne menj oda vissza!-kérlelt,de nem hallgattam rá.Kezeimet kirántottam kezeiből,és futásnak eredtem.Elég jól ismertem a környéket,és tudtam,egyetlen TAXI sem jár erre,így futottam.A hátam mögül csak egy mondatot hallottam,de feltehetőleg azt is rosszul.
”MAYU!SZERETLEK!”
-Oké.Akkor,ha jól hallottam,akkor Londonban éltél-elsőszámú hülye kérdés
-Igen
-És sok étterem van ott?-még egy hülye kérdés
-Nos,nem tudtam megfigyelni.Nem vagyok a hasam megszállottja-valltam be
-És milyen kajákat ettél?-harmadik hülye kérdés.
Komolyan azt gondoltam,hogy még egy ilyen baromság,és felborítom a kanapéval együtt.
-Hát szendvicset meg mindenféle gyümölcsöt.Igaz nem voltam Jamie Oliver vagy ki,de a konyhában is egész jó voltam-mosolyodgtam rá
-Ahh…akkor te tudsz főzni?-ugrott fel a kanapéról
-Igen-mondtam,mire letérdelt előttem
-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám kiskutya szemekkel
-Mii?-ébredt fel Shoko talán az egyik legszebb álmából-Nem úgy volt,hogy velem fogsz élni,egy kis vidéki házban,a gyermekeinkkel,és…-hisztizett
-Hé,nyugi!Nem veszem el leendőbelidet!-nyugtatgattam,majd egy hatalmas ásítás keretében közöltem-ÁLMOS VAGYOK!!!!
-Igaz,alig aludtál.Mióta vagy fent?-kérdezte Shoko
A telefonomra pillantottam és megállapítottam,hogy kerek egész 25 órája talpon vagyok.
-A folyosó végén van egy kétágyas szoba,oda betelepedhettek.Csak kérlek titeket-nézett kérlelően Shokora-Ne dekoráljátok ki rózsaszínre,és ne tegyetek Justin Bieber-es és BARBIE-s posztereket a falra!
-Nem,azt hiszem nem hoztunk magunkkal semmi efféle háborút kirobbantó dolgot.De a te kedvedért majd veszek egy BARBIE-s magazint,amiben 3 részes óriás kép van a szőke csajról-nevettem,miközben toltam magam előtt Shoko-t.
Beérve a szobába nem figyeltem,hová lépek.Egy ágyat találtam,amibe azonnal belevetettem magam,és alig 2 perc múlva már álomországban jártam.Hallottam,ahogy Shoko is bevágódik az ágába.Úgy dél körül ébredtem fel.Rápillantottam a telefonomra,amiből kiderült,hogy hamarosan 12:01 lesz.Tehát kerek egész 7 órát sikerült aludni.Az egész jó.De ilyenkor érzem magam okosnak. Feltápászkodtam,és kislattyogtam a konyhába,ahol már Kita hangját hallottam.Énekelt.Egy pillanatra megfagyott bennem a vér is.Hogy lehet valakinek ilyen jó hangja?Na mindegy,beléptem a helységbe
-Mayuuu!-ugrott a nyakamba
-Heló!Nem láttad Shoko-t?-tettem fel első kérdésemet
-Nem is örülsz nekem?-nézett rám ártatlan szemekkel
-De,de,persze,de hol van Shokotan?-néztem körül
-El-elment.Azt mondta,hogy hazamegy.-erre a mondatára kirohantam a konyhából.Az ajtóban babráltam a cipőmmel,majd amikor úgy éreztem,hogy rendben van,felálltam,és kinyitottam az ajtót,de valaki megfogta a karomat.
-Engedj!-rivalltam rá
-Nem engedlek!-rántott vissza.
-De kérlek!Engedj el!!-kiabáltam,miközben könnyeimmel küszködtem
-Nem lehet!Kérlek!Ne menj oda vissza!-kérlelt,de nem hallgattam rá.Kezeimet kirántottam kezeiből,és futásnak eredtem.Elég jól ismertem a környéket,és tudtam,egyetlen TAXI sem jár erre,így futottam.A hátam mögül csak egy mondatot hallottam,de feltehetőleg azt is rosszul.
”MAYU!SZERETLEK!”
Odaértem Shokoék házához.Az ajtó tárva-nyitva volt,a
lakásból hangos sikolyok szűrődtek ki.Beszaladtam,és ledermedtem.A férfi két
kézzel szorítja legjobb barátnőm torkát.Mellettük Keiko fekszik eszméletlenül.
A férfi észrevett.Alább hagyott a fojtogatással,mert
megindult felém.
-Mit nem értesz azon,hogy ne szólj bele?-hangsúlyozta a „ne” szót
-Csak hagyjam tétlenül,ahogy maga megöli ezeket az embereket?Mi maga,sorozatgyilkos??-tapintottam a lényegre
-Ami azt illeti-kapta fel a konyhapulton lévő hatalmas kést-Körözött bűnöző vagyok,akit 8 kettős gyilkosság miatt akarnak letartóztatni.-szemében szinte láttam azoknak az embereknek az ijedt tekintetét,akiket megölt
-Mayu!-rohant be Kita-Gyere,menjünk innen!-rángatott maga után,de én nem mozdultam a helyemről.Mintha szöget vertek volna a lábamba
-Nocsak,nocsak.Ki van itt?Csak nem a kis Kita?-kérdezte hidegen a férfi Kita-tól.
-Maga aljas szemétláda!Egy mocsok!De ne féljen…A rendőrök úton vannak.Nem fogja megúszni ezt!-mosolygott gonoszan Kita
-Azt nem hinném!Ahogy az apádat megöltem,most téged sem foglak kihagyni.Az anyáddal is végezni fogok,de csak a kicsi fia után-egy ördögi kacaj kíséretében közeledett felénk
-Tűnjön innen!-kiabáltam a pasasra
-A hős szerelmes lány megmenti élete szerelmét!Nem fordítva kéne?-torpant meg egy pillanatra
-Ne mondjam még egyszer!Takarodjon!!
-Mayu!A rendőrök!Mindjárt itt lesznek-suttogta a fülembe Kita
-Lám-lám!Csak nem azt suttogta neked,hogy szeret téged?Bár ki is szeretne egy ilyen lányt,mint amilyen te vagy?-nézett végig rajtam
-Mert milyen vagyok?-összeszorított fogakkal kérdeztem a férfitól,aki készül megölni minket
A rendőrök megérkeztek.Egy nagy kő esett le a szívemről.Shoko-t és az édesanyját is kórházba szállították.Miután elmentek,a félelemtől vagy nem is tudom mitől,összeestem a konyha közepén.
-Úristen,Mayu!!-rohant oda hozzám Kita-Minden rendben?-ijedt szemei még most is gyönyörűek voltak
-A-azt hiszem igen.Csak megijedtem,és…-könnyek jelentek meg a szemeimben-Mi lett volna ha meghalunk?
-Akkor boldogan haltam volna meg-mosolygott rám
-Mit nem értesz azon,hogy ne szólj bele?-hangsúlyozta a „ne” szót
-Csak hagyjam tétlenül,ahogy maga megöli ezeket az embereket?Mi maga,sorozatgyilkos??-tapintottam a lényegre
-Ami azt illeti-kapta fel a konyhapulton lévő hatalmas kést-Körözött bűnöző vagyok,akit 8 kettős gyilkosság miatt akarnak letartóztatni.-szemében szinte láttam azoknak az embereknek az ijedt tekintetét,akiket megölt
-Mayu!-rohant be Kita-Gyere,menjünk innen!-rángatott maga után,de én nem mozdultam a helyemről.Mintha szöget vertek volna a lábamba
-Nocsak,nocsak.Ki van itt?Csak nem a kis Kita?-kérdezte hidegen a férfi Kita-tól.
-Maga aljas szemétláda!Egy mocsok!De ne féljen…A rendőrök úton vannak.Nem fogja megúszni ezt!-mosolygott gonoszan Kita
-Azt nem hinném!Ahogy az apádat megöltem,most téged sem foglak kihagyni.Az anyáddal is végezni fogok,de csak a kicsi fia után-egy ördögi kacaj kíséretében közeledett felénk
-Tűnjön innen!-kiabáltam a pasasra
-A hős szerelmes lány megmenti élete szerelmét!Nem fordítva kéne?-torpant meg egy pillanatra
-Ne mondjam még egyszer!Takarodjon!!
-Mayu!A rendőrök!Mindjárt itt lesznek-suttogta a fülembe Kita
-Lám-lám!Csak nem azt suttogta neked,hogy szeret téged?Bár ki is szeretne egy ilyen lányt,mint amilyen te vagy?-nézett végig rajtam
-Mert milyen vagyok?-összeszorított fogakkal kérdeztem a férfitól,aki készül megölni minket
A rendőrök megérkeztek.Egy nagy kő esett le a szívemről.Shoko-t és az édesanyját is kórházba szállították.Miután elmentek,a félelemtől vagy nem is tudom mitől,összeestem a konyha közepén.
-Úristen,Mayu!!-rohant oda hozzám Kita-Minden rendben?-ijedt szemei még most is gyönyörűek voltak
-A-azt hiszem igen.Csak megijedtem,és…-könnyek jelentek meg a szemeimben-Mi lett volna ha meghalunk?
-Akkor boldogan haltam volna meg-mosolygott rám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése