~18 „HAZAJÖTTEM”
*SHOKO SZEMSZÖGE*
-Ajj!-nyavalyogtam magamban
Nem tudom elhinni,hogy neki is pont most kell átjönnie.Eddig csak a karrierjére gondolt,de most,hogy egy időre visszavonul,rám szállt.Jó,ő is a barátaim közé tartozik,de nem vagyok oda a nyavalygással teli napjaira,amikor azt szajkózza,hogy letört a körme.Na igen,ő Akino.
Nem tudom elhinni,hogy neki is pont most kell átjönnie.Eddig csak a karrierjére gondolt,de most,hogy egy időre visszavonul,rám szállt.Jó,ő is a barátaim közé tartozik,de nem vagyok oda a nyavalygással teli napjaira,amikor azt szajkózza,hogy letört a körme.Na igen,ő Akino.
A csengő éles hangja törte meg a csöndet,amiben én teljesen
nyugodtnak éreztem magam.Hiro még aludt,a tegnapi nap eléggé felzaklatta,ami az
édesanyjával történt.Én pedig próbáltam egy napig elterelni a témát,és
megmutatni neki,hogy milyen is az én mennyei konyhamalacom.
-Shokooo!-ölelt meg a hívatlan vendég
-Shokooo!-ölelt meg a hívatlan vendég
-Akino…-néztem rá unottan
-Na mi a baj bébi?Talán
zavarok?-húzta fel a szemöldökét,majd ledobta a bőröndjeit a földre,amik
hatalmas puffanással jelezték,hogy egy darabig ott fognak tanyázni.
-Ami azt illeti,igen,zavarsz!-világosítottam fel-Vendégem
van,és tudom,hogy te mindenkire,akit én „szeretek” arra rámászol,és rajta
tanyázol,mint valami kiirthatatlan gaz.
-Ohh…ez kedves volt tőled.Tehát azt szeretnéd,hogy
elmenjek?-jött közelebb hozzám.Szeméből csak a „szánalmas lúzer” szót tudtam
kivenni.
-I..igen-bólogattam,megerősítve a rövid válaszomat
-Rendben!De akkor ne kérj meg arra,hogy énekeljünk
együtt-vinnyogta,majd fogta nehéz cuccát,és elment.
-Na végre,hogy elment-jött ki Hiro a szobából-Már azt hittem ideköltözik. Sohasem csíptem az ilyen fajta nőszemélyeket.Túlságosan sok szappanoperát néznek,és rájuk ragad ez a gonosz szerep.Azt hiszem-vakargatta tarkóját a fiú
-Na végre,hogy elment-jött ki Hiro a szobából-Már azt hittem ideköltözik. Sohasem csíptem az ilyen fajta nőszemélyeket.Túlságosan sok szappanoperát néznek,és rájuk ragad ez a gonosz szerep.Azt hiszem-vakargatta tarkóját a fiú
-Na gyere,te utálom a szappanoperákat fiú.Kapsz reggelit!-intettem,hogy
jöjjön utánam
-Reggeliiii!!-ugrándozott,mint egy kisfiú
A konyhába érve kipakoltam minden olyan dolgot,amit egy
szokásos reggelihez kellenek.Kanál vagy kanál.Egy választása volt.
-Fagyit kapsz!De csak keveset,mert megfájdul a hasad!-tettem le elé a fagyisdobozt,melyben a hideg jeges csoda lapult.
-Nálatok mindig fagyi van reggelire?-nézett rám értetlenül
-Fagyit kapsz!De csak keveset,mert megfájdul a hasad!-tettem le elé a fagyisdobozt,melyben a hideg jeges csoda lapult.
-Nálatok mindig fagyi van reggelire?-nézett rám értetlenül
-Nem,csak lusta vagyok a hűtőbe mászni a reggelidért,amit
anyu csinált kifejezetten Neked!-pirultam bele a válaszomba.
Na igen,ő még nem tudja,hogy fülig belészerelmesedtem.Vagy lehet,hogy tudja.Nem tudom.
Na igen,ő még nem tudja,hogy fülig belészerelmesedtem.Vagy lehet,hogy tudja.Nem tudom.
-Megjötteeeeem!-üvöltött egy ismerős hang a
nappaliból-Shokoooo!!Itt vagyok szerelmem!!Merre vagy?Ne bújj el!!
-Ez megőrült-böktem oda a szavakat Hiro-nak,aki bőszen
harapta a hideg édességet.
-Shokoooo!-ugrott a nyakamba Mayu.
-Megfojtasz!!! Kérlek engedj el!-szuszogtam
-Megfojtasz!!! Kérlek engedj el!-szuszogtam
-Hát jó,legyen!De mesélnem KELL!-hangsúlyozta a Kell szót.
-Na,mesélj!
Leültünk a kanapéra,és ő teljes áradozásba kezdett,míg én
kikerekedő szemekkel néztem,ahogy magyaráz, és a kezeivel csapkod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése