#KAVARODÁS

~19.KAVARODÁS

*MAYU SZEMSZÖGE*

Elmeséltem Shoko-nak mindent,ami Londonban történt velem.Hogy Tom barátnője terhes,és azt is elmondtam,hogy egy Matthew nevezetű embert tettem a sittre,nem pedig Tomot.

-Ezt nem értem-döntötte oldalra a fejét értetlenül Shoko-Akkor most nem utálod Tomot?

-Dehogynem!Csak….megmentette az életemet.Azt hiszem-mondtam bátortalanul

-Ohh…És akkor most mi is van?-jött közelebb Hiro

-Nem mondom el még egyszer,már lusta vagyok.Inkább elmegyek sétálni,meg vásárolni,vagy nem tudom.Kettesben hagylak titeket!-húzogattam a szemöldökömet,mire egy párnát kaptam az arcomba-Ezt miért?

-Mert jól esett!-vágta rá Shoko

-Ezért még kapsz!Na,elmentem!-köszöntem el majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Hazamentem,mert kényelmetlenül sok kosz volt rajtam. Lezuhanyoztam,és kerestem egy sétához megfelelő ruhát.
Kiléptem az ajtón,és egy emberbe ütköztem. Bocsánatkérés helyett inkább nagyot néztem.
-Ta…Takada?!
-Mondd Mayu?!-mászott le rólam

-Mit keresel itt?Nem úgy volt,hogy békénhagytok?-álltam fel
-De igen,de Kita új albumot dobott piacra,és tudod….interjút kéne csinálnod vele.

-Soha!Nem!Kizárt!Felejtsd el!-tiltakoztam

-Ne legyél már kegyetlen!Csak 10 perc lenne az egész.Pár kérdés és már mehetsz is!

-Nem!Nem állok vele szóba!Ezt már megmondtam!

-Hát akkor majd más viszi el a pálmát!-adta fel végül-Akkor én megyek is.Szia!

-Rendben.Viszlát!-kiáltottam utána-Honnan van ennek ennyi energiája?-kérdeztem halkan magamtól,mire nem várt választ kaptam a hátam mögül

-Ez belülről jön neki.Mindig is egy energiabomba volt,mintha elemmel működne.Egy végtelen energiával rendelkező elemmel.

-Mi a fenét keresel itt?Nem megmondtam neked is,hogy hagyj békén?-fordultam hátra,ahol Kita hatalmas barna szemeivel találtam szemben magamat.

-De hiányoztál!És rá akarlak beszélni,hogy gyere el ma velem vacsorázni!

-Na akkor arra várhatsz…úgy százezer évet!

-Rendben!Akkor nem is erőlködök tovább.
-Helye!És ha most megbocsájtasz…el kell mennem sétálni!

-Szakadó esőben?-nézett ki az ablakon

-Pontosan!Esőben!Szia!-böktem ki,majd elmentem

Nem tudom mit képzel magáról.Mielőtt elmentem éppen ezért hívtam oda,hogy megbeszéljem vele azt,hogy már nem szeretnék semmit se tőle.És ezt ő akkor felfogta.Meg persze emlékezhetne rá,mert Shoko akkor kapta fel a vizet,hogy megint együtt vagyunk.És én is emlékszem,mert hazudtam neki,amit azóta is bánok.

-Mayu!-kiáltott utánam valaki,megszakítva ezzel a szitkozódást

-Mi az?-fordultam hátra-Áhh…Keiko néni!Mit tetszik itt csinálni,ekkora esőben?

-Hát csak a kórházban voltam,tudod megnézni a babát,és eleredt az eső,amikor kiléptem az ajtón.Talán hazamehetnénk együtt-mosolygott rám

-Rendben,de siessünk,nem akarom,hogy megfázzon!-fogtam meg a kezét.Úgy éreztem,mintha az anyám fogná a kezemet.Szemem könnybe lábadt,és a meleg,sós könnycseppek záporoztak a földre,elvegyülve az esővel.
Fogtunk egy TAXI-t és hazavitettük magunkat.Keiko hamar lezuhanyozott,és új ruhába bújt.A hasa elárulta,hogy már növekszik a kis jövevény.Úgy látszott Shoko is kezdi elfogadni,hogy testvére jön.Körülugrálta édesanyját,és mindent megtett azért,hogy a nő kényelemben érezze magát.

-Na,akkor megmutathatom,hogy milyen is a kisbaba?
-Igen,igen,igen!-hangzott Shoko szájából a válasz

-Látod kicsim,itt a keze,és ez lesz majd a kis feje-mutogatta a fekete fehér képen a pöttyöket.

-Jéé,és akkor az ott a lába lesz majd?-mutatott egy hosszabbnak tűnő „pöttyre” Shoko

-Pontosan!-mosolygott lányára a nő

-Anyu!Én már nagyon várom Őt!-vallotta be a lány fülig pirulva

-Akkor,elneveznéd te?

-Megengednéd?

-A lányom vagy!És azt szeretném ha te adnál neki nevet.

Shoko erre felpattant és a szobájába rohant,ahonnan előhúzta kameráját és egy füzetet.Tollat a nappaliban tartottak zsákszámra.

-Akkor összeírom,hogy melyik lánynevek tetszenek,és persze a fiúneveket sem hagyom ki,mert az már égő lenne, ha fiú lenne,de csak lány neveket írtunk össze…

-Hmm..valóban kicsit égő lenne.De még van időd gondolkodni ezen.-mosolygott Keiko

-Nem!Kevés az idő!Cselekednem kell!Most vagy soha!

Én már dőltem a röhögéstől.A napomat beragyogta a két fél beszélgetése.Mintha én is a család része lettem volna.