~04 MIT KERESEL ITT?
Szerencsém volt.Keiko még ott tartózkodott a férfinál.Hallottam
a kacagását.Soha életemben nem féltettem még az életemet ennyire,mint amennyire
most. Viszonylag bátor vagyok,de ettől a férfitől oda-vissza rettegek.Ismerős a
tekintete,a hangja és főleg a kinézete. Talán összefuthattam vele a
szupermarketben vagy az utcán.
-Mit teszek,jézusom?-kérdeztem magamban.
Benyitottam a falban található egyetlen ajtón.
-Mit teszek,jézusom?-kérdeztem magamban.
Benyitottam a falban található egyetlen ajtón.
-Te mit keresel itt?Nem megmondtam,hogy ez nem a te dolgod?-ordibált
a pasi velem
-Igaza van,Mayu!Menj haza,és majd otthon elmondom mit miért csináltam?-mondta teljes nyugodtsággal Keiko.
-Na akkor arra várhat a lánya!Azt hittem,hogy maga sohasem fogja elhagyni Shoko-t,ahogy én tettem.Bíztam magában,és tudja…csalódtam!Nagyon is csalódtam!Soha nem hittem,hogy ezt mondom annak a nőnek,akire mindig is felnéztem.Erősnek hittem magát és azt gondoltam,hogy nem tenne ilyet-néztem a férfira,aki lenéző pillantásokat vetett rám,majd elindult felém.
-Ezt hogy merészelted?-üvöltött,mire megütötte az arcomat.
-Sajnálom,hogy igazam van.Felőlem,úgy ver ahogy akar,de nem akarom,hogy a barátnőm elveszítse az édesanyját.Nem akarom,hogy úgy végezze,ahogy én.-mondtam,miközben fekvő helyzetemet hirtelen állóra váltottam.
-De ezt nem neked kéne megoldanod!Ezt nem neked kell megoldanod!Ez csakis Keiko és Shokotan dolga.Neked nem kell beleütnöd az orrodat-üvöltötte a hapsi,egy pofon kíséretében,melynek következtében ismét a földön voltam.
-Barom!-suttogtam szinte alig hallható hangon
A férfi azonban hihetetlen hallással rendelkezhetett.Felém közeledett.Nem tudtam miért kell ekkora felhajtást csinálni ennek,de én tényleg meg akartam menteni Shoko és az édesanyja kapcsolatát.A pasas fölém térdelt és a nyakamat kezdte szorongatni.Nem tanultam semmiféle harcművészetet,de mégis tudtam,mi fog neki fájni a legjobban.
-Te kis kibírhatatlan perszóna!!!-üvöltötte miközben próbáltam egy kicsit visszaszerezni az életemet.
-Mayu!Menekülj!Fuss el!Kérlek!!-kérlelt Keiko.Mondani könnyű,de megtenni??Na mindegy.Kiszaladtam az épületből,egyenesen haza.
Eközben Shoko….
-Mayu!!-szólongatott-Mayuuuuu!!!MAYUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!-kiáltotta a nevemet.-Mayu!Szomjas vagyok!Hozol vizet??-hadonászott közben kezével,de nem nyitotta ki a szemét.-Mamii!Menj már innen,kicsim.Nem hallod,hogy szomjas vagyok??-tolta el magától a cirmost.
-Mayu Ono,az isten szerelméért,hozod a vizemet????-nyitotta ki a szemét,de sehol sem látta barátnőjét.Az ágya még szét sincs túrva. Ez furcsa.
Lement,megnézte hátha a konyhában van,de nem volt ott.Kezdte azt hinni,hogy ennyi volt,a lány elhagyta őt.Egy hatalmas puffanás az ajtó elöl.
-Ez mi lehet?A macskák…..-nézett körbe a konyhában,de egy macskát sem látott.
Egy ajtócsapódás.Vajon az édesanyja ment haza?
-Anyu?-kérdezte bátortalanul az illetőtől
-Nem,csak én!-viharzott be Mayu a konyhába.-Szedd a cuccaidat!Indulunk!
-Hová?-nézett barátnője után a lány
-Bárhová,csak el innen!-mondta,mire Shoko intézkedni kezdett.
Összeszedte a ruháit,minden olyan fontos dolgot beletett táskájába,ami fontos lehet.
-Megmondanád,hogy mégis mi történt?-faggatta pakolás közben Mayu-t
-Nos,most tudom meg fogsz utálni,de visszamentem ahhoz a pasihoz,és…-folytattam volna,de belevágott a szavamba
-Meg vagy húzatva??Vagy szelel az agyad??-kopogtatta az ujjával a fejemet-Nem megmondtam,hogy ne keveredj bele?
-De…-kezdtem-Annyira rossz volt látni,hogy elveszíted azt akit szeretsz.És úgy gondoltam,hogy megpróbálom rávenni az anyukádat,hogy jöjjön velem vissza.Ehelyett az a féleszű pasi nekem rontott,és folytogatott.Aztán megtaláltam a gyenge pontját-egy sunyi mosoly jelent meg arcomon-és anyukád mondta,hogy fussak haza,hozzád.És most ki tudja hová megyünk-néztem rá kérdőn.-Aww…ott egy TAXI!
-Igaza van,Mayu!Menj haza,és majd otthon elmondom mit miért csináltam?-mondta teljes nyugodtsággal Keiko.
-Na akkor arra várhat a lánya!Azt hittem,hogy maga sohasem fogja elhagyni Shoko-t,ahogy én tettem.Bíztam magában,és tudja…csalódtam!Nagyon is csalódtam!Soha nem hittem,hogy ezt mondom annak a nőnek,akire mindig is felnéztem.Erősnek hittem magát és azt gondoltam,hogy nem tenne ilyet-néztem a férfira,aki lenéző pillantásokat vetett rám,majd elindult felém.
-Ezt hogy merészelted?-üvöltött,mire megütötte az arcomat.
-Sajnálom,hogy igazam van.Felőlem,úgy ver ahogy akar,de nem akarom,hogy a barátnőm elveszítse az édesanyját.Nem akarom,hogy úgy végezze,ahogy én.-mondtam,miközben fekvő helyzetemet hirtelen állóra váltottam.
-De ezt nem neked kéne megoldanod!Ezt nem neked kell megoldanod!Ez csakis Keiko és Shokotan dolga.Neked nem kell beleütnöd az orrodat-üvöltötte a hapsi,egy pofon kíséretében,melynek következtében ismét a földön voltam.
-Barom!-suttogtam szinte alig hallható hangon
A férfi azonban hihetetlen hallással rendelkezhetett.Felém közeledett.Nem tudtam miért kell ekkora felhajtást csinálni ennek,de én tényleg meg akartam menteni Shoko és az édesanyja kapcsolatát.A pasas fölém térdelt és a nyakamat kezdte szorongatni.Nem tanultam semmiféle harcművészetet,de mégis tudtam,mi fog neki fájni a legjobban.
-Te kis kibírhatatlan perszóna!!!-üvöltötte miközben próbáltam egy kicsit visszaszerezni az életemet.
-Mayu!Menekülj!Fuss el!Kérlek!!-kérlelt Keiko.Mondani könnyű,de megtenni??Na mindegy.Kiszaladtam az épületből,egyenesen haza.
Eközben Shoko….
-Mayu!!-szólongatott-Mayuuuuu!!!MAYUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!-kiáltotta a nevemet.-Mayu!Szomjas vagyok!Hozol vizet??-hadonászott közben kezével,de nem nyitotta ki a szemét.-Mamii!Menj már innen,kicsim.Nem hallod,hogy szomjas vagyok??-tolta el magától a cirmost.
-Mayu Ono,az isten szerelméért,hozod a vizemet????-nyitotta ki a szemét,de sehol sem látta barátnőjét.Az ágya még szét sincs túrva. Ez furcsa.
Lement,megnézte hátha a konyhában van,de nem volt ott.Kezdte azt hinni,hogy ennyi volt,a lány elhagyta őt.Egy hatalmas puffanás az ajtó elöl.
-Ez mi lehet?A macskák…..-nézett körbe a konyhában,de egy macskát sem látott.
Egy ajtócsapódás.Vajon az édesanyja ment haza?
-Anyu?-kérdezte bátortalanul az illetőtől
-Nem,csak én!-viharzott be Mayu a konyhába.-Szedd a cuccaidat!Indulunk!
-Hová?-nézett barátnője után a lány
-Bárhová,csak el innen!-mondta,mire Shoko intézkedni kezdett.
Összeszedte a ruháit,minden olyan fontos dolgot beletett táskájába,ami fontos lehet.
-Megmondanád,hogy mégis mi történt?-faggatta pakolás közben Mayu-t
-Nos,most tudom meg fogsz utálni,de visszamentem ahhoz a pasihoz,és…-folytattam volna,de belevágott a szavamba
-Meg vagy húzatva??Vagy szelel az agyad??-kopogtatta az ujjával a fejemet-Nem megmondtam,hogy ne keveredj bele?
-De…-kezdtem-Annyira rossz volt látni,hogy elveszíted azt akit szeretsz.És úgy gondoltam,hogy megpróbálom rávenni az anyukádat,hogy jöjjön velem vissza.Ehelyett az a féleszű pasi nekem rontott,és folytogatott.Aztán megtaláltam a gyenge pontját-egy sunyi mosoly jelent meg arcomon-és anyukád mondta,hogy fussak haza,hozzád.És most ki tudja hová megyünk-néztem rá kérdőn.-Aww…ott egy TAXI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése